Jump to content
Ménemszól.hu
  • bejegyzés
    81
  • hozzászólás
    72
  • megtekintés
    54.643

Pár szó erről a blogról...

Koródi Csaba szintimániákus blogja

Entries in this blog

 

iPad és a zenélés

Bizonyára többen próbáltak már Android tableten zenélni. Azóta már rájöhettek, hogy próbálkozni lehet, de sosem lesz az igazi. Ha igazán örömmel és megelégedéssel, nem utolsó sorban tényleg használható produktumokkal szeretnénk tableten zenélni, akkor kénytelenek vagyunk iPad-re nyergelni.   Aki Androidos rendszerből érkezik az iOS-re, az több falba is ütközhet. Az első és egyben legnagyobb eltérés, hogy míg Androidon a teljes fájlstruktúrát áttekinthetjük és uralhatjuk, addig iOS-en gyakorlatilag semmit sem tehetünk. Fontos megértenünk, hogy iPad-en minden alkalmazás egy saját homokozóban (sandbox) dolgozik, amelyek között közvetlen átjárás nincsen. Ha egy alkalmazásban elkészítünk egy zenét és azt wav fájlban át szeretnénk juttatni egy másik alkalmazásba, akkor néhány trükköt kell alkalmaznunk.
A legegyszerűbb ha az éppen használt zeneszerkesztőnk képes a wav fájlt exportálni és az exportálás céljának engedi kiválasztani azt az alkalmazást, amelyikben meg szeretnénk nyitni.
Nem ritka azonban hogy a programunk csak annyit tesz lehetővé, hogy a kész produktumot egy wav fájlban az iTunes-ba exportáljuk. Az első időkben én magam sem értettem hogy akkor most hova a túróba exportál? Rajta van a készüléken is az iTunes, de az vásárlásra alkalmas, miért éppen oda exportálná?
A megoldás, hogy telepítenünk kell a számítógépünkre az iTunes alkalmazást. Mac-es megfejtésekkel most nem foglalkozok, mert azok alapból szeretik iOS-es kistesóikat. Tehát PC és Windows rendszerre is letölthető az Apple iTunes amivel azután menedzselni fogjuk tudni az iPad-ünket. Ha USB kábellel rákötjük az iPad-et a PC-re, automatikusan elindul a feltelepített iTunes alkalmazás, az iPad pedig megkérdezi, hogy megbízunk-e a kapcsolódott számítógépben, amire természetesen "igen"-el kell válaszolnunk az iPad kijelzőjén. Ezután megjelenik a számítógépünk iTunes alkalmazásának felső sorában egy kis iPad ikon, ez a mi kis készülékünk, kattintsunk rá és feltárulnak a lehetőségeink amit a táblagéppel elkövethetünk. Itt a bal oldali listában kattintsunk az Alkalmazások feliratra és megjelenik az iPad tartalma, láthatjuk a desktop elrendezéseinket, a megvásárolt alkalmazásainkat és ha leljebb görgetünk, akkor bal oldalt a jelenlegi alkalmazásaink listáját. Ha valamelyik alkalmazásunk nevére rákattintunk, akkor mellette jobb oldalon az üres ablakban megjelenik az adott alkalmazás homokozója. Ezt kerestük eddig. Ha tehát korábban egyik zeneprogramunk végtermékét iTunes-be exportáltuk, akkor itt találhatjuk meg ebben az ablakban. Innen kimenthetjük és átmásolhatjuk egy másik alkalmazásunk homokozójába, hogy aztán ott felhasználhassuk.
Ez a módszer természetesen ingyen van, de elég macerás, ezért én a lehető legritkább esetben nyúlok hozzá. Vannak más trükkök is az audio fájlok mozgatására. Például a Dropbox. Ma már a legtöbb zenei alkalmazás támogatja a Dropbox-ból importálást és oda exportálást. Nagy általánosságban elmondhatom, hogyha iPad-el szeretnél zenélni, akkor barátod lesz a Dropbox.
Ha kedvenc zeneprogramunk mégsem támogatja a Dropbox-ot, még mindig vannak lehetőségek. Két alkalmazás nevét említeném: AudioCopy és AudioShare. Mindkét alkalmazás hasonlóan működik mint a Dropbox, csak nem felhőben foglalnak helyet és netes eléréssel működnek, hanem magán az iPad-en és offline. Ezzel persze tárhelyet vesznek el a táblagépünktől. Meg persze fizetősek. Cserébe teljesen net-függetlenek.




Ha a kettő közül kéne választani, akkor én mindenképpen az AudioShare megvásárlását javasolnám, mert abban valahogy jobb a könyvtár-kezelés, akár egy komplett könyvtárat ZIP-be csomagolva képes lementeni a Dropbox-ba, vagy fordítva, Dropbox-ból egy ZIP file-ból kicsomagol és létrehoz magának egy könyvtárat. Lehet benne az audio fájlokat vagdosni, loop-olni, ezáltal tökéletes loop-illeszkedést vágni stb. Szóval szerintem ez a hasznosabb.

Mielőtt rátérnénk a zenei alkalmazásokra, nézzük meg hogy egyáltalán milyen lehetőségünk van az iPad-re csatlakozni. Kétféle igény lép fel zenélés esetén: MIDI billentyűzet és hangkártya.

Amit mindenek előtt megpróbálunk rátukmálni az iPad-re, az a MIDI billentyűzet, hiszen az iPad füles kimenetén ugyanúgy kijön a hang, mintha egy hangkártyát csatlakoztatnánk rá. A legegyszerűbb megoldás, ha veszünk egy eredeti Apple Camera Connection Kit-et, amin található USB csatlakozó és ide csatlakoztatjuk az USB-s MIDI billentyűnket. Ezzel  létre is jött a kapcsolat. Arra nem tudom ki ad garanciát hogy az iPad ilyen csatlakozófelülete kompatibilis-e a MIDI billentyűnk USB felületével, mindenesetre próba cseresznye.

Vannak a célra kifejezett célhardverek is, amik persze drágábbak, de legalább biztosan működnek. Régebbi iPad-eken 30 tűs csatlakozót találunk, amelyre készült sok kiegészítő, hogy csak párat említsek: Line6 Midi Mobilizer II, vagy iRig Midi Core. Nem kívánom felkutatni a netet az összes létező lehetőségért, csak annyit mondanék, hogy  Midi interface kiválasztásánál csak olyat vásároljunk, ami Core-MIDI kompatibilis. A Line6 Midi Mobilizerből is létezik egy sima és egy II-es jelzésű, amelyből csak ez a második alkalmas Midi billentyűzet fogadására... az egyes verzió pedig csak a saját Line6 Midi Memo programmal kompatibilis és midi adatok, úgy mint sys-ex rögzítésére való. Itt csak 30 Pin-es eszközöket említek, de Lightning csatlakozásra is rengeteg lehetőséget találni ma már az interneten.




Ezeknek a 30 pin-es kiegészítőknek megvan az az előnyük, hogy ha később újabb iPad-re váltunk, amin Lightning csatlakozó található, akkor csak veszünk egy 30 Pin to Lightning átalakítót és tovább használhatjuk őket az új iPad-en.

Audio hangkártya csatlakoztatására nagyjából pont ugyanilyen lehetőségeink vannak. Például Line6 Mobile In, ami szintén a 30 Pin-es csatlakozó felületre dugható, ezzel együtt látható hogy el is foglalta a csatlakozást a Midi billentyűnk elől. Van más lehetőségünk is, például iRig, ami a 3,5-ös fejhallgató helyére dugható és semmi mást nem csinál, csak a Headset mikrofon bemenetét 6,3-as Jack bemenetté alakítja, a jelerősséget illeszti gitár bemenetnek és ez mellett megtartja a sztereo fülhallgató kimenetet. Így nyerünk egy mono audio bemenetet gitárnak, monoszintinek, mikrofonnak, bárminek amit rögzíteni, vagy elcsavarni szeretnénk.



Persze ezek az interface-ek meg még plusz az átalakító, másik oldalon meg a fülhallgatóból kijövő iRig tubus már nagyon sután állnak ki az iPad-ből. Ezért dacára annak hogy működnek, biztosan esztétikusabb és strapabíróbb csatlakozás után fog nézni az ember előbb-utóbb.

Erre szolgálnak a különböző dokkolók. Mindenki választhat a csatlakozó felületének (30 Pin vagy Lightning), ízlésének és pénztárcájának megfelelő típust. Ami közös bennük, hogy csupán egy csatlakozó felületen keresztül mind a Midi interface-t mind pedig az audio hangkártyát csatolják az iPad-hez, és persze körül is ölelik azt.



Ha már mindennel csatlakoztunk az iPad-hez, kezdődhet a programok vásárlása. Igen, minden értelmes dolog fizetős, némelyik nem is olcsó. Ugyanakkor megadják azt az örömet, hogy egy doboz cigi áráért szinte minden hónapban, vagy héten vehetünk magunknak egy komplett új szintit :)

Talán ez az a pont, ahonnan a legnehezebb elindulni. Kicsi szintiket, VA-kat bármikor vásárolhat az ember 1-2 Euro-ért, de el kell indulni egy nagyobb, drágább munkaállomással amikor még azt sem tudjuk, hogy melyik munkastílus fog nekünk a legjobban passzolni.

A legkézenfekvőbb első lépés a GarageBand. 5 Euro-ért a lehető legtöbbet nyújtja a legjobb színvonalon. A Hammond orgonáját bármelyik többszázezres Korg szinti megirígyelhetné, de a vonósai is szépek, a húros hangszerek is stb. Van benne tetemes szinti választék, dobosok is segítenek az alkotásban. Talán ezzel az alkalmazással lehet a legjobban megközelíteni egy akusztikus zenekar hangzását. Tud Midi adatfolyamot is rögzíteni, de Audio sávokat is, illetve már támogatja azt is hogy más, külső szintiprogramunkkal is zenéljünk benne. Az egyetlen ami nekem nem tetszik benne, hogy óóóriásira hízott az évek során, nemcsak a mérete, de az étvágya is a teljesítményre, persze a lehetőségeket tekintve ez érthető is. Van néhány funkció, ami kisebb teljesítményű gépeken, mint például egy iPad2-n el sem érhető, bár az a gyanúm, hogy a tárhelyet ugyanúgy foglalják.



Aki számítógépes DAW szoftverekhez szokott, valószínűleg a Cubasis-t fogja firtatni. Ez pont tízszer annyiba kerül mint a GarageBand, vagyis 50 Euro-ba. Míg a GarageBand amolyan élő zenekaros mentalitást és hangzást képvisel, addig a Cubasis egy professzionális stúdiószoftver munkastílusát követi. Ugyanúgy lehet Midi sávokat, Audio sávokat létrehozni, mint a számítógépes nagytesón. A Midi sávokon piano roll nézetben hangokat átrendezni, kontroller görbéket berajzolni, minden sávon Insert effekteket bekapcsolni, Master effekteket használni. Vásárolhatunk további effekt csomagokat is. Tartalmaz egy egész jól összetett VA szintit is, de nagyon jó dobhangjai is vannak, amik szinte élő zenekari hangzással bírnak. Alap kiépítésben elfut egy iPad2-n is, de a VA szinti már akad rajta, meg persze kevesebb Insert effekttel kell operálnunk, hogy hagyjunk a teljesítményből. Egy dolog nem tetszett nekem benne, hogy mind erősebb, mind gyengébb iPad-en néha tetten értem, hogy a Midi dob kihagyott egy-egy hangot.




A következő már egy sokkal érdekesebb terület. Elektromos zenét komponálók, ötletelők, hobbiból Soundcloud-ra zenét gyártók, vagy akár LiveAct guruk is egyaránt lelkesedhetnek a KORG Gadget-ért. Ez egy komplett szoftverszintetizátor és szekvenszer munkaállomás. Gyárilag 15 modul jár hozzá, amik különálló, különböző tematikájú szinti hangmodulok. Található köztük mono szinti, basszus szinti, FM szinti, Poly VA, Ambient-, PCM szinti, dob és még sorolhatnám. A lényege, hogy egy speciális szekvenszer-metódus üzemel benne a piano roll nézethez hasonlóan szerkeszthető hangjegyekkel, átrajzolható kontrollerutasításokkal stb. Nagyon összetett és nagyon kreatív munkaállomás és természetesen Midi billentyűvel is feljátszhatjuk rá az ötleteinket. Érdekessége a szekvenszer egyedi stílusán kívül a szinti modulok bővíthetőségében rejlik. A KORG a Gadget megjelenése óta minden hangmoduljukat elérhetővé tette a Gadget-be beépülő modulként is, így bővíthetjük a programunkat tökéletes zongora, elektromos zongora, orgona hangzásokkal, de akár az eredeti Korg M1 a Wavestation, vagy Arp Odyssei szoftver hangmodulokkal is. A program az idulása óta is rengeteget fejlődött, kapott sávonként plusz insert effekt pontokat és sávonkénti EQ-t is. Nem sok rosszat tudnék mondani róla. A szekvenszer működése nagyon egyedi, de éppen ezért ha elsajátítottuk a használatát, akkor rendkívül gördülékenyen és változatosan alkalmazhatjuk. Egy régebbi iPad2-n sajnos maximum 2-4 modult bír elfuttatni egyszerre, attól függően hogy milyen erőforrású modult sikerült választanunk, de természetesen erősebb iPad-en akár 20-at is elvezényel. Tehát rendkívül jó cucc, de megvásárlását csak erősebb iPad-el rendelkezőknek ajánlom a maga 40 Euro-s áráért, ami csak az alapár, ezen felül a modulok símán vannak további 30 Euro-k darabonként.




Ha összegezni szeretném a munkaállomások tudását az igényeimet és az áraikat, látható, hogy irgalmatlan összegeket el lehet költeni és nem biztos hogy egyetlen munkaállomás magába foglalja mindazt amire szükségem van. Például egyik pénznyelő sem volt alkalmas az eddigiekből arra, hogy egy feljátszott hangot hangmintaként felhasználjon és mint egy sampler, dallam hangszerként felhasználjuk épkézláb módon.


Ha megtetszett nekünk a Midi feljátszás, a könnyű sáv editálás a Cubasis-ből, a moduláris felépítés és az insert effektek a Korg Gadget-ből, plusz szeretnénk sample mintákkal dobolni, vagy akár szinti oszcillátornak felhasználni a hangmintánkat, akkor ideje pillantást vetnünk a NanoStudio-ra. Az alap program 7 Euro, amivel 5 Midi sávot kapunk, de további 5 Euro-ért felbővíthetjük Midi 16 sávosra. Igen, Midi sávosra, ugyanis ez a program 16 Part Multitimbrális hangmodulként is használható. Ugyanolyan erőforrással elfut egy iPad2-esen is, mint egy iPhone 4S-en, tehát nem kell megszakadnia. A sávjaink hangforrása olyan, mint egy VA szinti blokk, annyi érdekességgel, hogy oszcillátornak választhatunk VA hullámformát is, vagy a program gyári PCM hangmintáiból, de mi magunk által rögzített sample mintát is. A hangszín szerkesztése ezután a saját mintáinkkal is ugyanúgy történik, mint a gyári mintákkal, vagy hullámformákkal. A Trackek hangforrásánál tehát választhatunk dallam hangszer modult amit az előbbiekben tárgyaltam, és választhatunk dob modult is, amit szintén feltölthetünk gyári mintákkal, vagy a saját mintáinkkal, amik lehetnek akár loop-ok is. A programnak nagyon korrekt mixere van, ahol insert FX pontokat készíthetünk. Nem titkolom a lelkesedésemet, ez egy nagyon jó program az áráért.










Eddig csak munkaállomásokról írtam és csak azokról amelyeket volt alkalmam kipróbálni és még tetszett is. Azokat pedig most nem taglalom amik nem tetszettek, vagy nagyon hektikusan működtek. Bizonyára még rengeteg lehetőség van, mindenkire rábízom hogy az interneten megkeresse a magának valót.

Újabb és egyben a leghatalmasabb terület a szoftverszintetizátorok világa. Hogy csak néhányat említsek amikkel érdemes kokettálni: KORG iPolysix, KORG iMS20, iDS10, az ő érdekességük, hogy régi őseiket mintázzák és tartalmaznak szekvenszert is, nem olcsóak, de nívós példányok. Ha különleges hangzásokra vágyunk, akkor a Waldorf Nave és Sunrizer szintiket emelném ki. Ha az analóg hangszerek metodikájából szeretnénk elindulni akkor Animoog, Magellan, Thor, iMini, iSEM, iProphet, Korg Arp Oddyssei. Ha szerettük a régi, legendás KORG PCM szintiket, akkor KORG iM1 és iWavestation. Ha jobb minőségű és elég univerzális színpadi hangmodult szeretnénk, akkor KORG Module. Ha egyszerű samplert szeretnénk, amivel saját hangmintánkat használhatjuk dallamhangszerként, akkor SampleWiz, vagy Samplr. A groovebox-ot sem kell nélkülöznünk, mert kaphatunk Korg iElectribe-ot és AKAI iMPC-t is. Van itt érdekességnek egy dobszintetizátor, az Impaktor. És ha dögös Hammond-ot szeretnénk, akkor a Galileo.

Lehetetlen lenne felsorolni az összeset. Mindenki keresse meg az igényeinek és pénztárcájának megfelelő szintiket, hiszen pár Euro-ért szinte bármikor meglephetjük magunkat egyel.

Látható, hogy rengeteg önálló szoftverszintetizátort lehet vásárolni. Ez szuper, de ha van egy megszokott zeneszerkesztő rendszerünk az iPad-en, akkor valahogy mégiscsak szeretnénk ezeknek a szintiknek a hangját rögzíteni vele. Gondolok itt elsősorban a GarageBand-re és a Cubasis-re, mert ezek alkalmasak rá. A GarageBand-ban van erre lehetőség, úgy hívják hogy Inter-App, amikor valamelyik külső szintinket benyithatjuk egy külön sávra hangforrásként. Tehát minden olyan munkaállomás, vagy program, ami rendelkezik Inter-App kompatibilitással, lehetővé teszi ezt a számunkra. De van rengeteg olyan alkalmazás, ami nem rendelkezik ilyen funkcionalitással, illetve előfordulhat, hogy nemcsak munkaállomásba, hanem másfajta rögzítőbe, effektbe, vagy looper programba is szeretnénk valamelyik szoftverszintink hangját továbbítani. Ilyen esetben olyan alkalmazásra van szükségünk, amely képes a hangszereinket belinkelni és más alkalmazásba továbbítani a hangjukat. Erre a célra én az Audiobus és AUM programokat emelném ki. Az Audiobus egyszerűbb és célratörőbb, kisebb erőforrású iPad-eken jobban használhatjuk. Az AUM pedig sokkal összetettebb konfigurációkat, linkeléseket és effekt-insert pontokat tesz lehetővé, ennek megfelelően nagyobb az erőforrás-igénye is.

Pár szót még említenék a loopolással foglalkozó programokról. Lehet őket ötletelésre is használni, de ügyesebbek természetesen élő produkciót is alapozhatnak rájuk. A Youtube-on ezekről is számtalan videó látható. A legnépszerűbbek talán az Everyday Looper és a Loopy HD. Mindkettő nagyon kezes, hiszen arra találták ki őket hogy könnyen lehessen akár élő produkcióban is pillanatok alatt a megfelelő eredményt elérni. Érdemes oktatóvideókon megnézni hogy nekünk melyik módszer fekszik a jobban. Én speciel a Loopy HD-t részesítem előnyben mert a különböző loop-tárcsáknak lehet eltérő ütemszámot megadni, lehet loop wav fájlt importálni, amit beilleszt ez első üres tárcsára, meghatározza a tempót és az ütemszámot is a program, így a további sávok felvétele már ehhez képest történhet. A végeredményből a wav fájlokat akár tárcsánként külön-külön is exportálhatjuk más programba, és még néhány kényelmi funkció miatt élvezi hogy rá esett a választásom.




A legvégére hagytam egy személyes kedvencemet. Nagyon ügyes, különleges és kreatív sampler program a Samplr. Egyrészt loop-okat illeszthetünk bele, amiket a legváltozatosabb módon variálhatunk, szabdalhatunk, használhatunk fel más ritmusok megalkotásához. Másrészt saját hangmintáinkat használhatjuk dallam hangszernek, amire szintén rengeteg metodika áll a rendelkezésünkre. Igazi sample gyurmaasztal. Mindezen funkcionalitásokat pedig egy 6 sávos audio szekvenszerben rögzíthetjük. Az ütemszámokat sajnos elég nehéz belőni, ebben egy kicsit nehézkes elindulni, de érdemes megtanulni, mert nagyon sokrétű a folytatás. Tipikusan az a program, hogyha nincs segítségünk, akkor semmire sem megyünk vele, de ha valaki elmagyarázza hogyan működik, akkor megnyílik a lehetőségek tárháza. Én először töröltem a táblagépről, aztán egy évvel később miután megnéztem pár oktató videót, visszatelepítettem és az egyik legkreatívabb eszközzé lépett elő.



Az írásom hossza is mutatja, hogy az iPad-es zenélés témakör egy feneketlen zsák. Lehetetlen lenne felsorolni minden alkalmazást és minden hangszert, ahogy azt is lehetetlen lenne felsorolni, hogy mennyi haszontalan programmal is találkozhatunk. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha bármilyen szoftver hangszer szembe jön, először nézzünk róla Youtube videót, azután döntsünk.
Ezen kívül mindenkinek ajánlom figyelmébe az appshopper.com oldalt, ahol saját fiókunkkal készíthetünk saját kívánságlistát, így azonnal értesülhetünk az új szoftverek megjelenéséről, vagy épp valamelyik kiszemeltünk árának a csökkenéséről.





Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

iPad és a zenélés

Bizonyára többen próbáltak már Android tableten zenélni. Azóta már rájöhettek, hogy próbálkozni lehet, de sosem lesz az igazi. Ha igazán örömmel és megelégedéssel, nem utolsó sorban tényleg használható produktumokkal szeretnénk tableten zenélni, akkor kénytelenek vagyunk iPad-re nyergelni.   Aki Androidos rendszerből érkezik az iOS-re, az több falba is ütközhet. Az első és egyben legnagyobb eltérés, hogy míg Androidon a teljes fájlstruktúrát áttekinthetjük és uralhatjuk, addig iOS-en gyakorlatilag semmit sem tehetünk. Fontos megértenünk, hogy iPad-en minden alkalmazás egy saját homokozóban (sandbox) dolgozik, amelyek között közvetlen átjárás nincsen. Ha egy alkalmazásban elkészítünk egy zenét és azt wav fájlban át szeretnénk juttatni egy másik alkalmazásba, akkor néhány trükköt kell alkalmaznunk.
A legegyszerűbb ha az éppen használt zeneszerkesztőnk képes a wav fájlt exportálni és az exportálás céljának engedi kiválasztani azt az alkalmazást, amelyikben meg szeretnénk nyitni.
Nem ritka azonban hogy a programunk csak annyit tesz lehetővé, hogy a kész produktumot egy wav fájlban az iTunes-ba exportáljuk. Az első időkben én magam sem értettem hogy akkor most hova a túróba exportál? Rajta van a készüléken is az iTunes, de az vásárlásra alkalmas, miért éppen oda exportálná?
A megoldás, hogy telepítenünk kell a számítógépünkre az iTunes alkalmazást. Mac-es megfejtésekkel most nem foglalkozok, mert azok alapból szeretik iOS-es kistesóikat. Tehát PC és Windows rendszerre is letölthető az Apple iTunes amivel azután menedzselni fogjuk tudni az iPad-ünket. Ha USB kábellel rákötjük az iPad-et a PC-re, automatikusan elindul a feltelepített iTunes alkalmazás, az iPad pedig megkérdezi, hogy megbízunk-e a kapcsolódott számítógépben, amire természetesen "igen"-el kell válaszolnunk az iPad kijelzőjén. Ezután megjelenik a számítógépünk iTunes alkalmazásának felső sorában egy kis iPad ikon, ez a mi kis készülékünk, kattintsunk rá és feltárulnak a lehetőségeink amit a táblagéppel elkövethetünk. Itt a bal oldali listában kattintsunk az Alkalmazások feliratra és megjelenik az iPad tartalma, láthatjuk a desktop elrendezéseinket, a megvásárolt alkalmazásainkat és ha leljebb görgetünk, akkor bal oldalt a jelenlegi alkalmazásaink listáját. Ha valamelyik alkalmazásunk nevére rákattintunk, akkor mellette jobb oldalon az üres ablakban megjelenik az adott alkalmazás homokozója. Ezt kerestük eddig. Ha tehát korábban egyik zeneprogramunk végtermékét iTunes-be exportáltuk, akkor itt találhatjuk meg ebben az ablakban. Innen kimenthetjük és átmásolhatjuk egy másik alkalmazásunk homokozójába, hogy aztán ott felhasználhassuk.
Ez a módszer természetesen ingyen van, de elég macerás, ezért én a lehető legritkább esetben nyúlok hozzá.   Vannak más trükkök is az audio fájlok mozgatására. Például a Dropbox. Ma már a legtöbb zenei alkalmazás támogatja a Dropbox-ból importálást és oda exportálást. Nagy általánosságban elmondhatom, hogyha iPad-el szeretnél zenélni, akkor barátod lesz a Dropbox.
Ha kedvenc zeneprogramunk mégsem támogatja a Dropbox-ot, még mindig vannak lehetőségek. Két alkalmazás nevét említeném: AudioCopy és AudioShare. Mindkét alkalmazás hasonlóan működik mint a Dropbox, csak nem felhőben foglalnak helyet és netes eléréssel működnek, hanem magán az iPad-en és offline. Ezzel persze tárhelyet vesznek el a táblagépünktől. Meg persze fizetősek. Cserébe teljesen net-függetlenek.    
Ha a kettő közül kéne választani, akkor én mindenképpen az AudioShare megvásárlását javasolnám, mert abban valahogy jobb a könyvtár-kezelés, akár egy komplett könyvtárat ZIP-be csomagolva képes lementeni a Dropbox-ba, vagy fordítva, Dropbox-ból egy ZIP file-ból kicsomagol és létrehoz magának egy könyvtárat. Lehet benne az audio fájlokat vagdosni, loop-olni, ezáltal tökéletes loop-illeszkedést vágni stb. Szóval szerintem ez a hasznosabb.   Mielőtt rátérnénk a zenei alkalmazásokra, nézzük meg hogy egyáltalán milyen lehetőségünk van az iPad-re csatlakozni. Kétféle igény lép fel zenélés esetén: MIDI billentyűzet és hangkártya.
Amit mindenek előtt megpróbálunk rátukmálni az iPad-re, az a MIDI billentyűzet, hiszen az iPad füles kimenetén ugyanúgy kijön a hang, mintha egy hangkártyát csatlakoztatnánk rá. A legegyszerűbb megoldás, ha veszünk egy eredeti Apple Camera Connection Kit-et, amin található USB csatlakozó és ide csatlakoztatjuk az USB-s MIDI billentyűnket. Ezzel  létre is jött a kapcsolat. Arra nem tudom ki ad garanciát hogy az iPad ilyen csatlakozófelülete kompatibilis-e a MIDI billentyűnk USB felületével, mindenesetre próba cseresznye.
Vannak a célra kifejezett célhardverek is, amik persze drágábbak, de legalább biztosan működnek. Régebbi iPad-eken 30 tűs csatlakozót találunk, amelyre készült sok kiegészítő, hogy csak párat említsek: Line6 Midi Mobilizer II, vagy iRig Midi Core. Nem kívánom felkutatni a netet az összes létező lehetőségért, csak annyit mondanék, hogy  Midi interface kiválasztásánál csak olyat vásároljunk, ami Core-MIDI kompatibilis. A Line6 Midi Mobilizerből is létezik egy sima és egy II-es jelzésű, amelyből csak ez a második alkalmas Midi billentyűzet fogadására... az egyes verzió pedig csak a saját Line6 Midi Memo programmal kompatibilis és midi adatok, úgy mint sys-ex rögzítésére való. Itt csak 30 Pin-es eszközöket említek, de Lightning csatlakozásra is rengeteg lehetőséget találni ma már az interneten.    
Ezeknek a 30 pin-es kiegészítőknek megvan az az előnyük, hogy ha később újabb iPad-re váltunk, amin Lightning csatlakozó található, akkor csak veszünk egy 30 Pin to Lightning átalakítót és tovább használhatjuk őket az új iPad-en.
Audio hangkártya csatlakoztatására nagyjából pont ugyanilyen lehetőségeink vannak. Például Line6 Mobile In, ami szintén a 30 Pin-es csatlakozó felületre dugható, ezzel együtt látható hogy el is foglalta a csatlakozást a Midi billentyűnk elől. Van más lehetőségünk is, például iRig, ami a 3,5-ös fejhallgató helyére dugható és semmi mást nem csinál, csak a Headset mikrofon bemenetét 6,3-as Jack bemenetté alakítja, a jelerősséget illeszti gitár bemenetnek és ez mellett megtartja a sztereo fülhallgató kimenetet. Így nyerünk egy mono audio bemenetet gitárnak, monoszintinek, mikrofonnak, bárminek amit rögzíteni, vagy elcsavarni szeretnénk.     Persze ezek az interface-ek meg még plusz az átalakító, másik oldalon meg a fülhallgatóból kijövő iRig tubus már nagyon sután állnak ki az iPad-ből. Ezért dacára annak hogy működnek, biztosan esztétikusabb és strapabíróbb csatlakozás után fog nézni az ember előbb-utóbb.
Erre szolgálnak a különböző dokkolók. Mindenki választhat a csatlakozó felületének (30 Pin vagy Lightning), ízlésének és pénztárcájának megfelelő típust. Ami közös bennük, hogy csupán egy csatlakozó felületen keresztül mind a Midi interface-t mind pedig az audio hangkártyát csatolják az iPad-hez, és persze körül is ölelik azt.     Ha már mindennel csatlakoztunk az iPad-hez, kezdődhet a programok vásárlása. Igen, minden értelmes dolog fizetős, némelyik nem is olcsó. Ugyanakkor megadják azt az örömet, hogy egy doboz cigi áráért szinte minden hónapban, vagy héten vehetünk magunknak egy komplett új szintit   Talán ez az a pont, ahonnan a legnehezebb elindulni. Kicsi szintiket, VA-kat bármikor vásárolhat az ember 1-2 Euro-ért, de el kell indulni egy nagyobb, drágább munkaállomással amikor még azt sem tudjuk, hogy melyik munkastílus fog nekünk a legjobban passzolni.
A legkézenfekvőbb első lépés a GarageBand. 5 Euro-ért a lehető legtöbbet nyújtja a legjobb színvonalon. A Hammond orgonáját bármelyik többszázezres Korg szinti megirígyelhetné, de a vonósai is szépek, a húros hangszerek is stb. Van benne tetemes szinti választék, dobosok is segítenek az alkotásban. Talán ezzel az alkalmazással lehet a legjobban megközelíteni egy akusztikus zenekar hangzását. Tud Midi adatfolyamot is rögzíteni, de Audio sávokat is, illetve már támogatja azt is hogy más, külső szintiprogramunkkal is zenéljünk benne. Az egyetlen ami nekem nem tetszik benne, hogy óóóriásira hízott az évek során, nemcsak a mérete, de az étvágya is a teljesítményre, persze a lehetőségeket tekintve ez érthető is. Van néhány funkció, ami kisebb teljesítményű gépeken, mint például egy iPad2-n el sem érhető, bár az a gyanúm, hogy a tárhelyet ugyanúgy foglalják.     Aki számítógépes DAW szoftverekhez szokott, valószínűleg a Cubasis-t fogja firtatni. Ez pont tízszer annyiba kerül mint a GarageBand, vagyis 50 Euro-ba. Míg a GarageBand amolyan élő zenekaros mentalitást és hangzást képvisel, addig a Cubasis egy professzionális stúdiószoftver munkastílusát követi. Ugyanúgy lehet Midi sávokat, Audio sávokat létrehozni, mint a számítógépes nagytesón. A Midi sávokon piano roll nézetben hangokat átrendezni, kontroller görbéket berajzolni, minden sávon Insert effekteket bekapcsolni, Master effekteket használni. Vásárolhatunk további effekt csomagokat is. Tartalmaz egy egész jól összetett VA szintit is, de nagyon jó dobhangjai is vannak, amik szinte élő zenekari hangzással bírnak. Alap kiépítésben elfut egy iPad2-n is, de a VA szinti már akad rajta, meg persze kevesebb Insert effekttel kell operálnunk, hogy hagyjunk a teljesítményből. Egy dolog nem tetszett nekem benne, hogy mind erősebb, mind gyengébb iPad-en néha tetten értem, hogy a Midi dob kihagyott egy-egy hangot.    
A következő már egy sokkal érdekesebb terület. Elektromos zenét komponálók, ötletelők, hobbiból Soundcloud-ra zenét gyártók, vagy akár LiveAct guruk is egyaránt lelkesedhetnek a KORG Gadget-ért. Ez egy komplett szoftverszintetizátor és szekvenszer munkaállomás. Gyárilag 15 modul jár hozzá, amik különálló, különböző tematikájú szinti hangmodulok. Található köztük mono szinti, basszus szinti, FM szinti, Poly VA, Ambient-, PCM szinti, dob és még sorolhatnám. A lényege, hogy egy speciális szekvenszer-metódus üzemel benne a piano roll nézethez hasonlóan szerkeszthető hangjegyekkel, átrajzolható kontrollerutasításokkal stb. Nagyon összetett és nagyon kreatív munkaállomás és természetesen Midi billentyűvel is feljátszhatjuk rá az ötleteinket. Érdekessége a szekvenszer egyedi stílusán kívül a szinti modulok bővíthetőségében rejlik. A KORG a Gadget megjelenése óta minden hangmoduljukat elérhetővé tette a Gadget-be beépülő modulként is, így bővíthetjük a programunkat tökéletes zongora, elektromos zongora, orgona hangzásokkal, de akár az eredeti Korg M1 a Wavestation, vagy Arp Odyssei szoftver hangmodulokkal is. A program az idulása óta is rengeteget fejlődött, kapott sávonként plusz insert effekt pontokat és sávonkénti EQ-t is. Nem sok rosszat tudnék mondani róla. A szekvenszer működése nagyon egyedi, de éppen ezért ha elsajátítottuk a használatát, akkor rendkívül gördülékenyen és változatosan alkalmazhatjuk. Egy régebbi iPad2-n sajnos maximum 2-4 modult bír elfuttatni egyszerre, attól függően hogy milyen erőforrású modult sikerült választanunk, de természetesen erősebb iPad-en akár 20-at is elvezényel. Tehát rendkívül jó cucc, de megvásárlását csak erősebb iPad-el rendelkezőknek ajánlom a maga 40 Euro-s áráért, ami csak az alapár, ezen felül a modulok símán vannak további 30 Euro-k darabonként.    
Ha összegezni szeretném a munkaállomások tudását az igényeimet és az áraikat, látható, hogy irgalmatlan összegeket el lehet költeni és nem biztos hogy egyetlen munkaállomás magába foglalja mindazt amire szükségem van. Például egyik pénznyelő sem volt alkalmas az eddigiekből arra, hogy egy feljátszott hangot hangmintaként felhasználjon és mint egy sampler, dallam hangszerként felhasználjuk épkézláb módon.  
Ha megtetszett nekünk a Midi feljátszás, a könnyű sáv editálás a Cubasis-ből, a moduláris felépítés és az insert effektek a Korg Gadget-ből, plusz szeretnénk sample mintákkal dobolni, vagy akár szinti oszcillátornak felhasználni a hangmintánkat, akkor ideje pillantást vetnünk a NanoStudio-ra. Az alap program 7 Euro, amivel 5 Midi sávot kapunk, de további 5 Euro-ért felbővíthetjük Midi 16 sávosra. Igen, Midi sávosra, ugyanis ez a program 16 Part Multitimbrális hangmodulként is használható. Ugyanolyan erőforrással elfut egy iPad2-esen is, mint egy iPhone 4S-en, tehát nem kell megszakadnia. A sávjaink hangforrása olyan, mint egy VA szinti blokk, annyi érdekességgel, hogy oszcillátornak választhatunk VA hullámformát is, vagy a program gyári PCM hangmintáiból, de mi magunk által rögzített sample mintát is. A hangszín szerkesztése ezután a saját mintáinkkal is ugyanúgy történik, mint a gyári mintákkal, vagy hullámformákkal. A Trackek hangforrásánál tehát választhatunk dallam hangszer modult amit az előbbiekben tárgyaltam, és választhatunk dob modult is, amit szintén feltölthetünk gyári mintákkal, vagy a saját mintáinkkal, amik lehetnek akár loop-ok is. A programnak nagyon korrekt mixere van, ahol insert FX pontokat készíthetünk. Nem titkolom a lelkesedésemet, ez egy nagyon jó program az áráért.          
Eddig csak munkaállomásokról írtam és csak azokról amelyeket volt alkalmam kipróbálni és még tetszett is. Azokat pedig most nem taglalom amik nem tetszettek, vagy nagyon hektikusan működtek. Bizonyára még rengeteg lehetőség van, mindenkire rábízom hogy az interneten megkeresse a magának valót.   Újabb és egyben a leghatalmasabb terület a szoftverszintetizátorok világa. Hogy csak néhányat említsek amikkel érdemes kokettálni: KORG iPolysix, KORG iMS20, iDS10, az ő érdekességük, hogy régi őseiket mintázzák és tartalmaznak szekvenszert is, nem olcsóak, de nívós példányok. Ha különleges hangzásokra vágyunk, akkor a Waldorf Nave és Sunrizer szintiket emelném ki. Ha az analóg hangszerek metodikájából szeretnénk elindulni akkor Animoog, Magellan, Thor, iMini, iSEM, iProphet, Korg Arp Oddyssei. Ha szerettük a régi, legendás KORG PCM szintiket, akkor KORG iM1 és iWavestation. Ha jobb minőségű és elég univerzális színpadi hangmodult szeretnénk, akkor KORG Module. Ha egyszerű samplert szeretnénk, amivel saját hangmintánkat használhatjuk dallamhangszerként, akkor SampleWiz, vagy Samplr. A groovebox-ot sem kell nélkülöznünk, mert kaphatunk Korg iElectribe-ot és AKAI iMPC-t is. Van itt érdekességnek egy dobszintetizátor, az Impaktor. És ha dögös Hammond-ot szeretnénk, akkor a Galileo.
Lehetetlen lenne felsorolni az összeset. Mindenki keresse meg az igényeinek és pénztárcájának megfelelő szintiket, hiszen pár Euro-ért szinte bármikor meglephetjük magunkat egyel.   Látható, hogy rengeteg önálló szoftverszintetizátort lehet vásárolni. Ez szuper, de ha van egy megszokott zeneszerkesztő rendszerünk az iPad-en, akkor valahogy mégiscsak szeretnénk ezeknek a szintiknek a hangját rögzíteni vele. Gondolok itt elsősorban a GarageBand-re és a Cubasis-re, mert ezek alkalmasak rá. A GarageBand-ban van erre lehetőség, úgy hívják hogy Inter-App, amikor valamelyik külső szintinket benyithatjuk egy külön sávra hangforrásként. Tehát minden olyan munkaállomás, vagy program, ami rendelkezik Inter-App kompatibilitással, lehetővé teszi ezt a számunkra. De van rengeteg olyan alkalmazás, ami nem rendelkezik ilyen funkcionalitással, illetve előfordulhat, hogy nemcsak munkaállomásba, hanem másfajta rögzítőbe, effektbe, vagy looper programba is szeretnénk valamelyik szoftverszintink hangját továbbítani. Ilyen esetben olyan alkalmazásra van szükségünk, amely képes a hangszereinket belinkelni és más alkalmazásba továbbítani a hangjukat. Erre a célra én az Audiobus és AUM programokat emelném ki. Az Audiobus egyszerűbb és célratörőbb, kisebb erőforrású iPad-eken jobban használhatjuk. Az AUM pedig sokkal összetettebb konfigurációkat, linkeléseket és effekt-insert pontokat tesz lehetővé, ennek megfelelően nagyobb az erőforrás-igénye is.   Pár szót még említenék a loopolással foglalkozó programokról. Lehet őket ötletelésre is használni, de ügyesebbek természetesen élő produkciót is alapozhatnak rájuk. A Youtube-on ezekről is számtalan videó látható. A legnépszerűbbek talán az Everyday Looper és a Loopy HD. Mindkettő nagyon kezes, hiszen arra találták ki őket hogy könnyen lehessen akár élő produkcióban is pillanatok alatt a megfelelő eredményt elérni. Érdemes oktatóvideókon megnézni hogy nekünk melyik módszer fekszik a jobban. Én speciel a Loopy HD-t részesítem előnyben mert a különböző loop-tárcsáknak lehet eltérő ütemszámot megadni, lehet loop wav fájlt importálni, amit beilleszt ez első üres tárcsára, meghatározza a tempót és az ütemszámot is a program, így a további sávok felvétele már ehhez képest történhet. A végeredményből a wav fájlokat akár tárcsánként külön-külön is exportálhatjuk más programba, és még néhány kényelmi funkció miatt élvezi hogy rá esett a választásom.     A legvégére hagytam egy személyes kedvencemet. Nagyon ügyes, különleges és kreatív sampler program a Samplr. Egyrészt loop-okat illeszthetünk bele, amiket a legváltozatosabb módon variálhatunk, szabdalhatunk, használhatunk fel más ritmusok megalkotásához. Másrészt saját hangmintáinkat használhatjuk dallam hangszernek, amire szintén rengeteg metodika áll a rendelkezésünkre. Igazi sample gyurmaasztal. Mindezen funkcionalitásokat pedig egy 6 sávos audio szekvenszerben rögzíthetjük. Az ütemszámokat sajnos elég nehéz belőni, ebben egy kicsit nehézkes elindulni, de érdemes megtanulni, mert nagyon sokrétű a folytatás. Tipikusan az a program, hogyha nincs segítségünk, akkor semmire sem megyünk vele, de ha valaki elmagyarázza hogyan működik, akkor megnyílik a lehetőségek tárháza. Én először töröltem a táblagépről, aztán egy évvel később miután megnéztem pár oktató videót, visszatelepítettem és az egyik legkreatívabb eszközzé lépett elő.     Az írásom hossza is mutatja, hogy az iPad-es zenélés témakör egy feneketlen zsák. Lehetetlen lenne felsorolni minden alkalmazást és minden hangszert, ahogy azt is lehetetlen lenne felsorolni, hogy mennyi haszontalan programmal is találkozhatunk. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha bármilyen szoftver hangszer szembe jön, először nézzünk róla Youtube videót, azután döntsünk.
Ezen kívül mindenkinek ajánlom figyelmébe az appshopper.com oldalt, ahol saját fiókunkkal készíthetünk saját kívánságlistát, így azonnal értesülhetünk az új szoftverek megjelenéséről, vagy épp valamelyik kiszemeltünk árának a csökkenéséről.      

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

KORG Electribe 2 - Mind-changer

A KORG az Electribe sorozattal már 1999-ben megteremtett egyfajta Live-Act érát, vagy a már meglévőt emelte magasabb szintre, kinek hogy tetszik. Aki igazán ráérzett a munkafolyamat ízére, egészen újszerű eszközökkel gazdagodhatott, aki viszont nem tudta értékelni az effajta technokrata duc-duc stílust, az messze elkerülte. Én ez utóbbiak közé tartoztam… nem értékeltem sokra a dobgépes pár ütem körbe-körbe lábdob-lábcin és basszus-bugyogás stílust. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Demo CD-ken, az Interneten, és később a Youtube-on zömében pont ilyen értelmetlen demók árasztották el az embert ha próbált rájuk nézni ezekre az eszközökre. Azóta több vérfrissítést megéltek ezek a hangszerek, de a véleményem mit sem változott, én kifejezetten a szekvenszeres zeneszerzést vallom, vallottam. Az új Electribe2 típusokkal viszont a KORG próbált egy nagyot újítani. Nem tudom, hogy a korábbi Electribe mágusok mit gondolnak erről, vagy mekkora változások történtek a számukra. Az én számomra viszont az Electribe2 közelebb került a hagyományos szekvenszeres megoldásokhoz, ez az eszköz különleges ötvözete a Groovebox és a Szekvenszeres munkafolyamatoknak.      Itt egy kicsit visszakanyarodnék saját példáimhoz. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem, nem használok számítógépet, maradi vagyok és a "vas" szekvenszereket részesítem előnyben. Nálam a dalszerzés mindig úgy történt, hogy szekvenszerben feljátszottam minden egyes sávot az elejétől a végéig. Ha valahol rontottam, akkor az egész sáv felvételét újrakezdtem. Ezek már a korai szekvenszereimtől így zajlottak mint például Alesis MMT8, Yamaha QY-8, Yamaha QS-300, ROLAND MC50MkII, de később a KORG Trinity-ben és a KORG MicroStation-ban is. Ennek megvolt az oka, mégpedig ha valahol menet közben kezdtem volna el a felvételt, akkor megeshetett, hogy egy korábbi lenyomott hangnak kimarad a felengedés utasítása, vagy egy sustain pedálnak marad lenyomva az értéke, neadj isten egy Pitch Bend utasítás nem ér pontosan nullára és keresgélhetjük, hogy egy-egy hangunk miért akad be, vagy szól kegyetlen hamisan pár fél hanggal arrébb. Ezeknek a MIDI utasításoknak a piszkait számítógépen könnyen megkereshetjük és kitörölhetjük, de például egy Alesis MMT8-as szekvenszerben ez azért igen izmos feladat lenne. Ezért aztán sokkal egyszerűbb megnyomni a STOP gombot, előre ugrani és újra elkezdeni játszani. Gyakorlásnak sem utolsó Persze ez feltételezi, hogy a zenénket mindvégig koncepció mentén készítjük és végig tudjuk hogy hova mit akarunk játszani… de ez azért nem ennyire szigorú… Nyugodtan lehet kísérletezni, improvizálni, próbálgatni a dallamokat, hangszíneket és ritmusképleteket és ha rátalálunk valamire, akkor indítjuk el a felvételt. Így tulajdonképpen improvizatív jelleggel egyre-másra épülnek fel az egyes sávok míg el nem készülünk egy szerzeménnyel. És csak ezután jön a hangszerelés finomítása és a végső felvételek. Az azért látszik, hogy ez egy hosszadalmas folyamat és koncepcionális gondolkodást, egyfajta elkötelezettséget és rengeteg szabadidőt igényel. De mi van, ha az embernek nincs ennyi ideje, vagy nincs is igénye arra, hogy komplett dalokat készítsen? Ha egyszerűen csak szeretne kis időt kedvtelésből a zenével eltölteni? Erre (is) rengeteg féle úgynevezett worflow-t (munkastílust) alakíthatunk ki magunknak például az Electribe-okhoz hasonló groove eszközökkel, amiket aztán kombinálhatunk mindenféle hangkeltőkkel és effektekkel. Ezen a területen a KORG nagyon sok kis ügyeske eszközt készített nekünk a korábbi Electribe-okkal, a Monotron és a Volca sorozat eszközeivel. Ezek nagyon kis guszta, ügyes berendezések, élmény velük hobbizgatni, sokszor már azt is érdekes nézegetni, hogy a Youtube videókon más mit hoz ki ugyanazokból a kütyükből, amivel mi magunk is ügyeskedünk. Ez az, ami engem is beszippantott. Nincs már időm, talán igényem sem, hogy komplett dalokat állítsak össze szekvenszerben. Néha szeretnék egy kicsit zenélgetni hogy jól érezze magát a pici lelkem és az sem baj, ha olyan alapok születnek, amiket később is elő lehet venni újra játszani, esetleg másnak megmutatni. Ilyenkor kezd az ember új workflow-t keresni, a legtöbbször akár a teljes aktuális hangszerparkot lecserélve. A KORG Electribe2 pedig ilyenkor jöhet jól. Rájöttem, hogy lehet úgy is zenélni, hogy csak minimális alapot készít az ember, dobbal, basszussal, esetleg egy-két kiegészítő szólammal, elkészít belőle egy versszakot, meg egy refrént, amiket aztán tetszés szerint lehet váltogatni, variálni és élőben hozzájátszani ízlés szerint. Ilyen eszköz az Electribe2.     És akkor végre térjünk az Electribe2-re.  Amit először megnéz mindenki egy hangszerben azok a hangszínek, és ennek bizony nincsenek beépített hangszínei a klasszikus értelemben véve, nem tudunk XY mennyiségű Preset-et végiglapozni és próbálgatni hogy melyik tetszik… ez helyett oszcillátora van, amihez beépített mintákat, vagy hullámformákat választhatunk és a különböző szűrőkkel, modulációkkal és EG bállításokkal magunknak kell előállítanunk a kívánt hangzást. Egyfajta VA szintetizátorként viselkedik az eszköz, annyi különbséggel, hogy nem csak hullámformák, hanem PCM dobhangok és hangszer minták is rendelkezésre állnak, illetve sokkal kevesebb a paraméterezhetőség, mint amit egy VA szintitől megszokhattunk, de azért én a feelinget akkor is VA szintihez hasonlítanám. A második paraméter, amit joggal firtat az ember, az a felhasználható PART-ok száma. Az Electribe2 modellekben 16 PART áll a rendelkezésünkre és ahogy a hagyományos MIDI szekvenszereknél is, ez a 16 PART felel meg a MIDI csatornáknak is. Több fórumon felmerült már a kérdés, hogy hogy a fenében lehet külső billentyűvel mondjuk a 3-as PART-on játszani, hogyha hiába választják ki az Electribe-on a 3-ast, akkor is mindig az 1-es PART szólal meg ha a külső MIDI billentyűn játszunk. A válasz nagyon egyszerű: a 16 PART a 16 MIDI csatornának felel meg, kifelé is és befelé is, amit nem lehet átkonfigurálni. Vagyis ha bármelyik PART-on akarunk játszani külső billentyűzettel, akkor a külső billentyűn kell átállítani a MIDI csatornát a kívánt PART számára. A harmadik és legfontosabb adat a polifónia. Azért ez a legfontosabb, mert sajnos itt ütközhetünk legelőször akadályokba. Az Electribe2 mindösszesen 24 hang polifónikus, ami nagyon hamar elfogyhat ha valamelyik PART-on például szőnyeg kíséretet szeretnénk megvalósítani. A KORG ezt nagyon egyszerűen megoldotta: minden PART-nál beállíthatjuk a prioritást hogy magas, vagy alacsony prioritású az adott sávunk… ha elfogy a polifóniánk, akkor nyilván az alacsonyabb prioritású sávokat oltja ki előbb a hangszer. Nem tudom hogy ez mennyire elegáns, de mivel csak 24 hang polifóniánk van, és az így-is úgy-is elfogy, végülis hálásak lehetünk, hogy lehetőségünk van meghatározni a sávjaink fontosságát. Ami viszont kevésbé elegáns, legalábbis én így érzékeltem, hogy a hangszernek nemcsak a hangmodulja, hanem a szekvenszere is 24 hangú, tehát ha MIDI-n keresztül egy 128 hang polifónikus hangszert hajtunk meg az Electribe2-vel, a hangok akkor is a 24 hangú polifóniának megfelelően oltják ki egymást a külső hangforráson… mondom, érzésem szerint. Ettől függetlenül bőven lehet ügyeskedni például ha az Electribe-al 1 hangon hajtunk meg egy szőnyeget egy külső hangforráson, akkor a külső hangforrás lehet akár egy 8 sávos COMBI hangszín is, szóval nem kell szerénykedni       Az egész hangszernek a lelke a Pattern alapú gondolkodásmód, ennek okán nyújtottam olyan hosszúra a bevezetőmet. Miután "belefáradtam" a komplett MIDI szekvenszerezésbe, arra gondoltam, hogy ez a patternezős munkamódszer lehet egy új, használható irányvonal. A hangszeren található 16 dinamikus PAD, ezek feleltethetőek meg a 16 PART-nak, ezekkel ki-be lehet kapcsolni egy-egy sávot, készíthetünk adott témára variációkat, a PAD-ok (PART-ok) kapcsolgatásával folyamatosan kombinálhatjuk a zenénk felépítését, illetve válthatunk az előre elkészített PATTERN-ek között is. Ez annyiból egyszerűbb a hagyományos szekvenszerezésnél, hogy itt az ember csak elkészít pár, a dalban használatos variációt (versszak, refrén bridge), és ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk… a PART-ok kapcsolgatásával és a PATTERN-ek váltogatásával élőben, tetszőlegesen adhatjuk elő a számunkat és nem kell elejétől a végéig kidolgozni semmit. Ez egy jó módszer arra, hogy érdekes és képlékeny Live-Act játszóteret alakítsunk ki magunknak, de arra is, hogy este egy kis chillout zenei alapra zongorázgassunk magunknak… vagy is-is A hangszerbe 200 pattern fér és mindent menthetünk SD kártyára is.     Ami nekem különösen tetszik a hangszerben, az a modulációs lehetőségek. Mind a 16 sávnak van egy saját INSERT FX-e. Azthiszem nem kell megmagyaráznom, hogy ez mennyivel jobb mintha lenne mondjuk 5 db Insert effektünk és ezeket kéne különböző effektutak meghatározásával szétosztani a 16 PART-ra. Az Insert effektnek van saját kapcsológombja, aminek a kapcsolgatását a szekvenszer is képes rögzíteni, ezzel is sokat lehet ügyeskedni az adott sáv izgalmasítására. További izgalmasításra ad még okot a szintén sávonkénti MODULATION, ami lehet FILTER LFO, PANORAMA, PITCH LFO, vagy éppen ugyanezek VELOCITY függő megfelelői stb. nem sorolom fel a listát, sok van. Egészen komoly FILTER felhozatalunk is van, elvileg a KORG KingKorg-ból, ami illusztris adat. A legtöbben a digitális filtereknél azt nézik elsőként, hogy a filter hatása mennyire lépcsőzetes… hát, szerintem semennyire, tökéletes átmenetet kapunk csavargatás közben. És ezek felett van még egy MASTER FX is, szintén több választható algoritmussal, például itt adhatunk Reverb-et a zenénkhez. A MASTER FX hatása szintén sávonként kapcsolható, amit úgyszintén rögzíteni képes a szekvenszer, ahogy az effekt TOUCH PAD-on végzett változtatásait is. Itt egy kicsit sajnálom hogy csak a TOUCH PAD-el lehet állítani a MASTER FX paramétereit.     Számítógépet használóknak érdekes lehet, hogy az Electribe2 képes a patternjeit Ableton Live Projekt-fájlba exportálni, sőt minden PART-ot külön WAV fájlba, tehát igazából bármi más szoftverbe is beimportálhatóak, még akár iPad-en is például iMPC Pro, vagy bármi egyéb looper eszközbe. Összességében a KORG Electribe2 képes volt a MIDI szekvenszeres módszeremhez nagyon hasonló munkakörnyezetet létrehozni, kiküszöbölve a fásult részeket és egy új gondolkodásmóddal újabb lehetőségeket kínálva. Ügyes, gratula!     Néhány tipp. Egy pattern csak 4 x 4 ütemből állhat, ami hamar unalmas ismétlődést okoz, de ha a tempó BPM-et a felére vesszük, akkor ez a hossz megkétszereződhet, így több mozgásterünk marad például akár harmóniaváltásokhoz is. Ha szép szőnyeget szeretnénk játszatni a hangszerrel, akkor érdemes két sávot felhasználni rá. Mind a kettő sávon ugyanaz a hangszín legyen és a harmóniaváltást felváltva mindig az ellenkező sávra játsszuk mint ami éppen szól, így nem fogja az új lefogás leharapni az előző végét és szép egyenletes lehet a szőnyegünk. Ha az előre elkészített patternjeinkből összeáll egy dalnyi klasszikus felépítés amit rendszerint ugyanúgy adunk elő, akkor érdemes élőben feljátszani az Electribe2 Event Recorder funkciójába. Ez az SD kártyán megjelenik mint egy lejátszható fájl és visszajátszásnál a hangszer erőforrásait használja, tehát lejátszás közben ugyanúgy el tudjuk csavargatni a hangszíneinket filtereinket stb. Kicsit felszabadít a váltások és a PART-ok szervezésének kötöttsége alól, és több lehetőségünk (kezünk) marad a hangszínek csavargatására, illetve az élő játékra. Mielőtt bárminek nekiállunk, előtte mindig határozzuk meg hogy milyen hangnemben kívánunk dolgozni és ezt állítsuk be minden patternnél, később sokat könnyíthet a dolgunkon, például ha a gumipadokat billentyűzetként szeretnénk használni a hangok feljátszásához. Az Electribe2-t használhatjuk tisztán szekvenszernek is. Ha külső hangforrást hajtunk meg vele, akkor szakíthatunk a tipikus elektronikus zenei hangzással és akár komplett akusztikus jazz zenei alapot is megszólaltathatunk vele külső hangmodulról. Ez esetben az oszcillátorokat Audio IN-re kell állítani, így nem fog az Electribe megszólalni. Fordítva, azaz hangmodulként is használhatjuk az Electribe2-t. Külső szekvenszerről ugyanúgy meghajthatjuk az Electribe 16 PART-ját, mint bármi más hangmodulét. Ez esetben érdemes a MIDI szinkront kikapcsolni, hogy ha a másik szekvenszeren megnyomjuk a START gombot, akkor ne induljon el az Electribe is. Az Electribe2-t használhatjuk keverőnek is, vagyis az Audio IN-be folyamatos Audio jel is érkezhet egy másik szintiből és az is megjelenik az Electribe hangja mellett a főkimeneten. Ez esetben a GLOBAL paraméterek között az AUDIO THRU-t ON-ra kell állítani. Ha valamelyik (vagy több) PART oszcillátorát AUDIO IN-ként állítunk be és a GLOBAL menüben az AUDIO IN THRU nincs bekapcsolva, akkor a külső jelforrást nem fogjuk hallani addíg, amíg az AUDIO IN-re állított PART(ok)-on nem nyomunk le hangot. Ez azért van így, hogy ezzel is tudjunk szekvenciát készíteni a beérkező jelhez. Ha erre nincs szükségünk, akkor az AUDIO THRU-t állítsuk ON-ra. Az Electribe2 szürke háza nem valami dekoratív és a feliratok sem látszanak rajta túl rózsásan, ahogy a kis funkciógombokon sem… pláne félhomályos színpadon. Én ezért a kis funkciógombok alá jól látható matricákat tettem az adott funkció kezdőbetűjével. Sokkal jobban látható és használhatóbb így. Szintén a láthatóság érdekében több internetes képen tettenérhető, hogy egyesek színes matricákkal, mások a gombsapkák kicserélésével különböztetik meg az egyes blokkokhoz tartozó potmétereket.        

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

KORG Electribe 2 - Mind-changer

A KORG az Electribe sorozattal már 1999-ben megteremtett egyfajta Live-Act érát, vagy a már meglévőt emelte magasabb szintre, kinek hogy tetszik. Aki igazán ráérzett a munkafolyamat ízére, egészen újszerű eszközökkel gazdagodhatott, aki viszont nem tudta értékelni az effajta technokrata duc-duc stílust, az messze elkerülte. Én ez utóbbiak közé tartoztam… nem értékeltem sokra a dobgépes pár ütem körbe-körbe lábdob-lábcin és basszus-bugyogás stílust. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Demo CD-ken, az Interneten, és később a Youtube-on zömében pont ilyen értelmetlen demók árasztották el az embert ha próbált rájuk nézni ezekre az eszközökre. Azóta több vérfrissítést megéltek ezek a hangszerek, de a véleményem mit sem változott, én kifejezetten a szekvenszeres zeneszerzést vallom, vallottam. Az új Electribe2 típusokkal viszont a KORG próbált egy nagyot újítani. Nem tudom, hogy a korábbi Electribe mágusok mit gondolnak erről, vagy mekkora változások történtek a számukra. Az én számomra viszont az Electribe2 közelebb került a hagyományos szekvenszeres megoldásokhoz, ez az eszköz különleges ötvözete a Groovebox és a Szekvenszeres munkafolyamatoknak.      Itt egy kicsit visszakanyarodnék saját példáimhoz. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem, nem használok számítógépet, maradi vagyok és a "vas" szekvenszereket részesítem előnyben. Nálam a dalszerzés mindig úgy történt, hogy szekvenszerben feljátszottam minden egyes sávot az elejétől a végéig. Ha valahol rontottam, akkor az egész sáv felvételét újrakezdtem. Ezek már a korai szekvenszereimtől így zajlottak mint például Alesis MMT8, Yamaha QY-8, Yamaha QS-300, ROLAND MC50MkII, de később a KORG Trinity-ben és a KORG MicroStation-ban is. Ennek megvolt az oka, mégpedig ha valahol menet közben kezdtem volna el a felvételt, akkor megeshetett, hogy egy korábbi lenyomott hangnak kimarad a felengedés utasítása, vagy egy sustain pedálnak marad lenyomva az értéke, neadj isten egy Pitch Bend utasítás nem ér pontosan nullára és keresgélhetjük, hogy egy-egy hangunk miért akad be, vagy szól kegyetlen hamisan pár fél hanggal arrébb. Ezeknek a MIDI utasításoknak a piszkait számítógépen könnyen megkereshetjük és kitörölhetjük, de például egy Alesis MMT8-as szekvenszerben ez azért igen izmos feladat lenne. Ezért aztán sokkal egyszerűbb megnyomni a STOP gombot, előre ugrani és újra elkezdeni játszani. Gyakorlásnak sem utolsó :) Persze ez feltételezi, hogy a zenénket mindvégig koncepció mentén készítjük és végig tudjuk hogy hova mit akarunk játszani… de ez azért nem ennyire szigorú… Nyugodtan lehet kísérletezni, improvizálni, próbálgatni a dallamokat, hangszíneket és ritmusképleteket és ha rátalálunk valamire, akkor indítjuk el a felvételt. Így tulajdonképpen improvizatív jelleggel egyre-másra épülnek fel az egyes sávok míg el nem készülünk egy szerzeménnyel. És csak ezután jön a hangszerelés finomítása és a végső felvételek.   Az azért látszik, hogy ez egy hosszadalmas folyamat és koncepcionális gondolkodást, egyfajta elkötelezettséget és rengeteg szabadidőt igényel. De mi van, ha az embernek nincs ennyi ideje, vagy nincs is igénye arra, hogy komplett dalokat készítsen? Ha egyszerűen csak szeretne kis időt kedvtelésből a zenével eltölteni? Erre (is) rengeteg féle úgynevezett worflow-t (munkastílust) alakíthatunk ki magunknak például az Electribe-okhoz hasonló groove eszközökkel, amiket aztán kombinálhatunk mindenféle hangkeltőkkel és effektekkel. Ezen a területen a KORG nagyon sok kis ügyeske eszközt készített nekünk a korábbi Electribe-okkal, a Monotron és a Volca sorozat eszközeivel. Ezek nagyon kis guszta, ügyes berendezések, élmény velük hobbizgatni, sokszor már azt is érdekes nézegetni, hogy a Youtube videókon más mit hoz ki ugyanazokból a kütyükből, amivel mi magunk is ügyeskedünk.   Ez az, ami engem is beszippantott. Nincs már időm, talán igényem sem, hogy komplett dalokat állítsak össze szekvenszerben. Néha szeretnék egy kicsit zenélgetni hogy jól érezze magát a pici lelkem és az sem baj, ha olyan alapok születnek, amiket később is elő lehet venni újra játszani, esetleg másnak megmutatni. Ilyenkor kezd az ember új workflow-t keresni, a legtöbbször akár a teljes aktuális hangszerparkot lecserélve. A KORG Electribe2 pedig ilyenkor jöhet jól. Rájöttem, hogy lehet úgy is zenélni, hogy csak minimális alapot készít az ember, dobbal, basszussal, esetleg egy-két kiegészítő szólammal, elkészít belőle egy versszakot, meg egy refrént, amiket aztán tetszés szerint lehet váltogatni, variálni és élőben hozzájátszani ízlés szerint. Ilyen eszköz az Electribe2.     És akkor végre térjünk az Electribe2-re.  Amit először megnéz mindenki egy hangszerben azok a hangszínek, és ennek bizony nincsenek beépített hangszínei a klasszikus értelemben véve, nem tudunk XY mennyiségű Preset-et végiglapozni és próbálgatni hogy melyik tetszik… ez helyett oszcillátora van, amihez beépített mintákat, vagy hullámformákat választhatunk és a különböző szűrőkkel, modulációkkal és EG bállításokkal magunknak kell előállítanunk a kívánt hangzást. Egyfajta VA szintetizátorként viselkedik az eszköz, annyi különbséggel, hogy nem csak hullámformák, hanem PCM dobhangok és hangszer minták is rendelkezésre állnak, illetve sokkal kevesebb a paraméterezhetőség, mint amit egy VA szintitől megszokhattunk, de azért én a feelinget akkor is VA szintihez hasonlítanám.   A második paraméter, amit joggal firtat az ember, az a felhasználható PART-ok száma. Az Electribe2 modellekben 16 PART áll a rendelkezésünkre és ahogy a hagyományos MIDI szekvenszereknél is, ez a 16 PART felel meg a MIDI csatornáknak is. Több fórumon felmerült már a kérdés, hogy hogy a fenében lehet külső billentyűvel mondjuk a 3-as PART-on játszani, hogyha hiába választják ki az Electribe-on a 3-ast, akkor is mindig az 1-es PART szólal meg ha a külső MIDI billentyűn játszunk. A válasz nagyon egyszerű: a 16 PART a 16 MIDI csatornának felel meg, kifelé is és befelé is, amit nem lehet átkonfigurálni. Vagyis ha bármelyik PART-on akarunk játszani külső billentyűzettel, akkor a külső billentyűn kell átállítani a MIDI csatornát a kívánt PART számára.   A harmadik és legfontosabb adat a polifónia. Azért ez a legfontosabb, mert sajnos itt ütközhetünk legelőször akadályokba. Az Electribe2 mindösszesen 24 hang polifónikus, ami nagyon hamar elfogyhat ha valamelyik PART-on például szőnyeg kíséretet szeretnénk megvalósítani. A KORG ezt nagyon egyszerűen megoldotta: minden PART-nál beállíthatjuk a prioritást hogy magas, vagy alacsony prioritású az adott sávunk… ha elfogy a polifóniánk, akkor nyilván az alacsonyabb prioritású sávokat oltja ki előbb a hangszer. Nem tudom hogy ez mennyire elegáns, de mivel csak 24 hang polifóniánk van, és az így-is úgy-is elfogy, végülis hálásak lehetünk, hogy lehetőségünk van meghatározni a sávjaink fontosságát. Ami viszont kevésbé elegáns, legalábbis én így érzékeltem, hogy a hangszernek nemcsak a hangmodulja, hanem a szekvenszere is 24 hangú, tehát ha MIDI-n keresztül egy 128 hang polifónikus hangszert hajtunk meg az Electribe2-vel, a hangok akkor is a 24 hangú polifóniának megfelelően oltják ki egymást a külső hangforráson… mondom, érzésem szerint. Ettől függetlenül bőven lehet ügyeskedni például ha az Electribe-al 1 hangon hajtunk meg egy szőnyeget egy külső hangforráson, akkor a külső hangforrás lehet akár egy 8 sávos COMBI hangszín is, szóval nem kell szerénykedni :)       Az egész hangszernek a lelke a Pattern alapú gondolkodásmód, ennek okán nyújtottam olyan hosszúra a bevezetőmet. Miután "belefáradtam" a komplett MIDI szekvenszerezésbe, arra gondoltam, hogy ez a patternezős munkamódszer lehet egy új, használható irányvonal. A hangszeren található 16 dinamikus PAD, ezek feleltethetőek meg a 16 PART-nak, ezekkel ki-be lehet kapcsolni egy-egy sávot, készíthetünk adott témára variációkat, a PAD-ok (PART-ok) kapcsolgatásával folyamatosan kombinálhatjuk a zenénk felépítését, illetve válthatunk az előre elkészített PATTERN-ek között is. Ez annyiból egyszerűbb a hagyományos szekvenszerezésnél, hogy itt az ember csak elkészít pár, a dalban használatos variációt (versszak, refrén bridge), és ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk… a PART-ok kapcsolgatásával és a PATTERN-ek váltogatásával élőben, tetszőlegesen adhatjuk elő a számunkat és nem kell elejétől a végéig kidolgozni semmit. Ez egy jó módszer arra, hogy érdekes és képlékeny Live-Act játszóteret alakítsunk ki magunknak, de arra is, hogy este egy kis chillout zenei alapra zongorázgassunk magunknak… vagy is-is :) A hangszerbe 200 pattern fér és mindent menthetünk SD kártyára is.     Ami nekem különösen tetszik a hangszerben, az a modulációs lehetőségek. Mind a 16 sávnak van egy saját INSERT FX-e. Azthiszem nem kell megmagyaráznom, hogy ez mennyivel jobb mintha lenne mondjuk 5 db Insert effektünk és ezeket kéne különböző effektutak meghatározásával szétosztani a 16 PART-ra. Az Insert effektnek van saját kapcsológombja, aminek a kapcsolgatását a szekvenszer is képes rögzíteni, ezzel is sokat lehet ügyeskedni az adott sáv izgalmasítására. További izgalmasításra ad még okot a szintén sávonkénti MODULATION, ami lehet FILTER LFO, PANORAMA, PITCH LFO, vagy éppen ugyanezek VELOCITY függő megfelelői stb. nem sorolom fel a listát, sok van. Egészen komoly FILTER felhozatalunk is van, elvileg a KORG KingKorg-ból, ami illusztris adat. A legtöbben a digitális filtereknél azt nézik elsőként, hogy a filter hatása mennyire lépcsőzetes… hát, szerintem semennyire, tökéletes átmenetet kapunk csavargatás közben. És ezek felett van még egy MASTER FX is, szintén több választható algoritmussal, például itt adhatunk Reverb-et a zenénkhez. A MASTER FX hatása szintén sávonként kapcsolható, amit úgyszintén rögzíteni képes a szekvenszer, ahogy az effekt TOUCH PAD-on végzett változtatásait is. Itt egy kicsit sajnálom hogy csak a TOUCH PAD-el lehet állítani a MASTER FX paramétereit.     Számítógépet használóknak érdekes lehet, hogy az Electribe2 képes a patternjeit Ableton Live Projekt-fájlba exportálni, sőt minden PART-ot külön WAV fájlba, tehát igazából bármi más szoftverbe is beimportálhatóak, még akár iPad-en is például iMPC Pro, vagy bármi egyéb looper eszközbe.   Összességében a KORG Electribe2 képes volt a MIDI szekvenszeres módszeremhez nagyon hasonló munkakörnyezetet létrehozni, kiküszöbölve a fásult részeket és egy új gondolkodásmóddal újabb lehetőségeket kínálva. Ügyes, gratula! :)       Néhány tipp.   Egy pattern csak 4 x 4 ütemből állhat, ami hamar unalmas ismétlődést okoz, de ha a tempó BPM-et a felére vesszük, akkor ez a hossz megkétszereződhet, így több mozgásterünk marad például akár harmóniaváltásokhoz is.   Ha szép szőnyeget szeretnénk játszatni a hangszerrel, akkor érdemes két sávot felhasználni rá. Mind a kettő sávon ugyanaz a hangszín legyen és a harmóniaváltást felváltva mindig az ellenkező sávra játsszuk mint ami éppen szól, így nem fogja az új lefogás leharapni az előző végét és szép egyenletes lehet a szőnyegünk.   Ha az előre elkészített patternjeinkből összeáll egy dalnyi klasszikus felépítés amit rendszerint ugyanúgy adunk elő, akkor érdemes élőben feljátszani az Electribe2 Event Recorder funkciójába. Ez az SD kártyán megjelenik mint egy lejátszható fájl és visszajátszásnál a hangszer erőforrásait használja, tehát lejátszás közben ugyanúgy el tudjuk csavargatni a hangszíneinket filtereinket stb. Kicsit felszabadít a váltások és a PART-ok szervezésének kötöttsége alól, és több lehetőségünk (kezünk) marad a hangszínek csavargatására, illetve az élő játékra.   Mielőtt bárminek nekiállunk, előtte mindig határozzuk meg hogy milyen hangnemben kívánunk dolgozni és ezt állítsuk be minden patternnél, később sokat könnyíthet a dolgunkon, például ha a gumipadokat billentyűzetként szeretnénk használni a hangok feljátszásához.   Az Electribe2-t használhatjuk tisztán szekvenszernek is. Ha külső hangforrást hajtunk meg vele, akkor szakíthatunk a tipikus elektronikus zenei hangzással és akár komplett akusztikus jazz zenei alapot is megszólaltathatunk vele külső hangmodulról. Ez esetben az oszcillátorokat Audio IN-re kell állítani, így nem fog az Electribe megszólalni.   Fordítva, azaz hangmodulként is használhatjuk az Electribe2-t. Külső szekvenszerről ugyanúgy meghajthatjuk az Electribe 16 PART-ját, mint bármi más hangmodulét. Ez esetben érdemes a MIDI szinkront kikapcsolni, hogy ha a másik szekvenszeren megnyomjuk a START gombot, akkor ne induljon el az Electribe is.   Az Electribe2-t használhatjuk keverőnek is, vagyis az Audio IN-be folyamatos Audio jel is érkezhet egy másik szintiből és az is megjelenik az Electribe hangja mellett a főkimeneten. Ez esetben a GLOBAL paraméterek között az AUDIO THRU-t ON-ra kell állítani.   Ha valamelyik (vagy több) PART oszcillátorát AUDIO IN-ként állítunk be és a GLOBAL menüben az AUDIO IN THRU nincs bekapcsolva, akkor a külső jelforrást nem fogjuk hallani addíg, amíg az AUDIO IN-re állított PART(ok)-on nem nyomunk le hangot. Ez azért van így, hogy ezzel is tudjunk szekvenciát készíteni a beérkező jelhez. Ha erre nincs szükségünk, akkor az AUDIO THRU-t állítsuk ON-ra.   Az Electribe2 szürke háza nem valami dekoratív és a feliratok sem látszanak rajta túl rózsásan, ahogy a kis funkciógombokon sem… pláne félhomályos színpadon. Én ezért a kis funkciógombok alá jól látható matricákat tettem az adott funkció kezdőbetűjével. Sokkal jobban látható és használhatóbb így.   Szintén a láthatóság érdekében több internetes képen tettenérhető, hogy egyesek színes matricákkal, mások a gombsapkák kicserélésével különböztetik meg az egyes blokkokhoz tartozó potmétereket.  


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Roland VR-09 a színpadikus

Erről a hangszerről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Természetesen az árára tekintve látható, hogy nem sorolhatjuk egy Nord Stage vagy egy Hammond SK-1 helyére, de abszolút befér a sorba. A VR-09 egyik erőssége a Supernatural orgona emuláció, amit lehet ízlelgetni, lehet fenntartással kezelni, főleg öreg Hammondos oldalról, de szerintem az egyik legjobb módja, hogy az ember dögös, könnyű és jó hangú orgonát toljon a színpadra. Tud többféle orgona modellt, jól kezelhető, tökéletesen uralható a színpadon és sokkal valósághűbb minden PCM megoldásnál. Külön állítható a Keyclick intenzitása lenyomáskor, felengedéskor, a Percussion karaktere, az eredeti orgonák öregedésével járó patina a hangban, a Rotary Speaker sebessége Slow és Fast módban, illetve a forgó hangszóró gyorsulás-lassulás sebessége… összességében a nagyon steril orgonaszőnyegtől a koszos rock hangzásig mindent ki lehet belőle hozni. További erőssége a hangszernek a 88 hangon mintavett zongora, ami szerintem jobban szól, mint ami például egy Fantom-ban található. Ezen túl már csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zongora hangot szeret. Egy ilyen színpadi hangszerben felesleges lenne valósághű hangversenyzongora hangzást keresni, nem erre valók. Az ehhez hasonló színpadi hangszerek esetében nem cél a hangversenyzongora lemodellezése, sokkal inkább olyan mintavételezés és felharmonikus-tartalom kialakítása a cél, ami a könnyűzenei hangosítás keszekuszaságában jól felismerhetővé teszi a zongora hangját. Eddigi tapasztalataim alapján otthon a szobában egy szál fülessel leülve a Yamaha szintik zongorái szólnak a leggazdagabban, ugyanakkor ez a gazdagság és maga a hangszín is egy rock-zenekari produkcióban elvész a színpadon, elnyomja mindenki. Ha igazán harapós zongorát szeretnénk a színpadra, ami mind kísérő, mind szóló hangerőn kiugrik a mix-ből, akkor nálam eddig a Kurzweil volt a nyerő. A Roland VR09-et pedig valahova a kettő közé sorolnám. Én egy Kurzweil-ről váltottam a VR09-re és első körben a zongorával nehezen sikerült “beállnom”, de végeredményben én egy nagyon harmonikus középútnak tartom ezt a hangszert.     Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hangszer tartalmaz 8 realtime potit, amivel azonnal módosíthatunk a hangzásunkon. Például ha egy olyan helyszínen játszunk a hangszerrel, ahol nem érvényesül a zongora, vagy épp ellenkezőleg, túl éles, akkor pár potméter elcsavarásával változtathatunk a hangszín hangkarakterén, kompresszálásán, zengetésén, effektjein stb. Ezek nem olyan mélységű beavatkozások mint egy workstation esetében, hogy menük és effektparaméterek tömkelegébe kell belenyúlnunk és el is kell mentenünk, külöben elvész, hanem csak egy-egy paraméter, egy-egy potméterrel, elmenteni sem szükséges, majd a következő körben úgyis másfelé fogjuk csavarni :) Színpadi hangszertől még elvárható a jó elektromos zongora felhozatal is, és ebben szintén jól muzsikál a VR-09. Én mondom, nagyon jó EP hangszínek állnak rendelkezésre, és megjelent a hangszerre egy frissítés is, ami tovább bővítette az EP kínálatot, nemcsak felprogramozott hangszínekkel, hanem PCM multisample mintákkal is, és számomra ezzel vált teljessé a hangszer. Itt se feledjük, hogy a realtime kontrollerek teljesen az uralmunk alá helyezik a hangszíneket, például a zongoránál érthetően nem említett Overdrive, az EP-nél komoly hangzásokat tesz lehetővé. Eddig csak a klasszikus színpadi hangszer hangszíneit említettem, de ezeken felül megtalálhatunk minden egyéb tipikusan elvárható hangszínt is, ideértve a vonósokat, fúvósokat, lead-eket, pad-eket, szóval ez már egy komolyabb műsorban is lefed minden igényt, és nem győzöm hangsúlyozni a realtime kontrollálhatóságot. Aki csak idáig merül el a hangszerben, kicsit szegényesnek találhatja a kezelőfelületről elérhető hangszínkínálatot, de aki rendelkezik iPad-el, letölthet hozzá egy ingyenes Editor-t, amitől egy új oldala nyílik meg a hangszernek. A szinti szekció hangszínei válnak mélyebben szerkeszthetővé, amiben egészen az oszcillátorig mehetünk vissza, pontosabban az oszcillátorokig, mert egy hangszínünk három oszcillátorból állhat. Lehetőségünk van az oszcillátor alapjául új multisample-t beállítani, amiből széles, 365 db-os a kínálat, de a nagyobb érdekesség, hogy az oszcillátorok lehetnek hullámformák is, úgy mint színusz, négyszög, háromszög, zaj, saw, supersaw, akár mindhárom oszcillátornak más-más, ezen kívül találunk envelope görbéket, szűrőket (HP, LP, BP), LFO-t stb. Egyszóval egyfajta VA szintiként is felfoghatjuk a hangszert, illetve a VA hullámformákat kombinálhatjuk a PCM multisamplékkel is, így aztán rendkívül izgalmas lehet új hangzások létrehozásához is a VR-09. A megszerkesztett hangszíneinket magán a hangszeren kell Registry-be menteni, így ezután bármilyen hangszínkölteményünket gombnyomásra előhívhatjuk és használhatjuk a színpadon, annak ellenére, hogy egyébként magának a hangszernek a kezelőfelületén ezek a hangszínek nem lennének editálhatóak.     Egy szó mint száz, az Editorral teljesen átlényegül a hangszer, ja és ne feledjem, hogy az iPad-el Wi-Fi kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk a hangszerhez. Nincs szükség kábelezgetésre. Itt egy kicsit sajnálom, hogy iPhone-ra nem készítették el az Editor programot… valójában erőforrást nem igen igényel, szóval csak a layout-ot kellett volna egy kicsit átalakítani hozzá. A csatlakoztatáshoz egy Netgear WNA1100 típusú Wi-Fi adaptert kell vásárolnunk és a hangszer USB csatlakozójába adaptálnunk.     Nem említettem még a looper, felvevő szekciót, amiben 20 másodprerces felvételi idő áll a rendelkezésünkre, ezt tudjuk loopolni, ami nem tűnik ugyan soknak, de nagyon kreatívan lehet felhasználni alkotásra, ötletelésre, de főleg performance-ra. A loop rögzítés során bármennyiszer játszhatunk egymásra, bármelyik hangszerszekcióval, illetve található néhány dob alap is a hangszerben, így ritmussal is kezdhetjük a felvételt. Sajnos a Loop szekció csak ennyit tud… nem lehet benne az egyes sávokat MUTE-olni, hangerőt állítani rajtuk stb. A végeredményt is csak egy darab összegzett wav fájlban kapjuk, amit USB pendrive-ra rögzít a hangszer. A jobban sikerült loopjainkat átmásolhatjuk továbbfelhasználásra, például csak érdekeségként említem meg, hogy a loopolt wav fájlokat egy-az egyben beimportálhatjuk az iPad-es (és iPhone-os) Loopy HD programba, ami azonnal loopolja is a felvételt, így mindjárt zenei alapot kapunk a további alkotáshoz, vagy érdekes felhasználási mód lehet a Samplr nevű programban továbbmasszírozni a loopjainkat. A felvevő tud MIDI rögzítést is végezni, így az ötleteinket megőrízhetjük, elmenthetjük magunknak későbbi felhasználásra. Telepíthetünk az iPad-re, vagy iPhone-ra egy Roland Air Recorder nevű programot, ami Wi-Fi kapcsolaton keresztül kommunikál a hangszerünkkel. Az Air Recorder-el többször egymás után rögzíthetünk a hangszerünkből, hasonlóan a looper szekcióhoz, csak itt nincs időkorlát… akár egy teljes művet felzongorázhatunk, majd a következő körökben egyre több hangszerrel próbálhatunk rá hangszerelést kitalálni, majd rögzíteni. Az iPad (iPhone) hangját mindvégig a VR09-en a Wi-Fi kapcsolaton keresztül halljuk, ez tehát egy tökéletes ötletelő kombó is mindenféle kábelrengeteg mellőzésével. Minden otthon gyakorló és színpadra hurcolászó zenésznek melegen ajánlom figyelmébe a Roland VR-09-et!  


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Roland VR-09 a színpadikus

Erről a hangszerről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Természetesen az árára tekintve látható, hogy nem sorolhatjuk egy Nord Stage vagy egy Hammond SK-1 helyére, de abszolút befér a sorba. A VR-09 egyik erőssége a Supernatural orgona emuláció, amit lehet ízlelgetni, lehet fenntartással kezelni, főleg öreg Hammondos oldalról, de szerintem az egyik legjobb módja, hogy az ember dögös, könnyű és jó hangú orgonát toljon a színpadra. Tud többféle orgona modellt, jól kezelhető, tökéletesen uralható a színpadon és sokkal valósághűbb minden PCM megoldásnál. Külön állítható a Keyclick intenzitása lenyomáskor, felengedéskor, a Percussion karaktere, az eredeti orgonák öregedésével járó patina a hangban, a Rotary Speaker sebessége Slow és Fast módban, illetve a forgó hangszóró gyorsulás-lassulás sebessége… összességében a nagyon steril orgonaszőnyegtől a koszos rock hangzásig mindent ki lehet belőle hozni. További erőssége a hangszernek a 88 hangon mintavett zongora, ami szerintem jobban szól, mint ami például egy Fantom-ban található. Ezen túl már csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zongora hangot szeret. Egy ilyen színpadi hangszerben felesleges lenne valósághű hangversenyzongora hangzást keresni, nem erre valók. Az ehhez hasonló színpadi hangszerek esetében nem cél a hangversenyzongora lemodellezése, sokkal inkább olyan mintavételezés és felharmonikus-tartalom kialakítása a cél, ami a könnyűzenei hangosítás keszekuszaságában jól felismerhetővé teszi a zongora hangját. Eddigi tapasztalataim alapján otthon a szobában egy szál fülessel leülve a Yamaha szintik zongorái szólnak a leggazdagabban, ugyanakkor ez a gazdagság és maga a hangszín is egy rock-zenekari produkcióban elvész a színpadon, elnyomja mindenki. Ha igazán harapós zongorát szeretnénk a színpadra, ami mind kísérő, mind szóló hangerőn kiugrik a mix-ből, akkor nálam eddig a Kurzweil volt a nyerő. A Roland VR09-et pedig valahova a kettő közé sorolnám. Én egy Kurzweil-ről váltottam a VR09-re és első körben a zongorával nehezen sikerült “beállnom”, de végeredményben én egy nagyon harmonikus középútnak tartom ezt a hangszert.     Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hangszer tartalmaz 8 realtime potit, amivel azonnal módosíthatunk a hangzásunkon. Például ha egy olyan helyszínen játszunk a hangszerrel, ahol nem érvényesül a zongora, vagy épp ellenkezőleg, túl éles, akkor pár potméter elcsavarásával változtathatunk a hangszín hangkarakterén, kompresszálásán, zengetésén, effektjein stb. Ezek nem olyan mélységű beavatkozások mint egy workstation esetében, hogy menük és effektparaméterek tömkelegébe kell belenyúlnunk és el is kell mentenünk, külöben elvész, hanem csak egy-egy paraméter, egy-egy potméterrel, elmenteni sem szükséges, majd a következő körben úgyis másfelé fogjuk csavarni Színpadi hangszertől még elvárható a jó elektromos zongora felhozatal is, és ebben szintén jól muzsikál a VR-09. Én mondom, nagyon jó EP hangszínek állnak rendelkezésre, és megjelent a hangszerre egy frissítés is, ami tovább bővítette az EP kínálatot, nemcsak felprogramozott hangszínekkel, hanem PCM multisample mintákkal is, és számomra ezzel vált teljessé a hangszer. Itt se feledjük, hogy a realtime kontrollerek teljesen az uralmunk alá helyezik a hangszíneket, például a zongoránál érthetően nem említett Overdrive, az EP-nél komoly hangzásokat tesz lehetővé. Eddig csak a klasszikus színpadi hangszer hangszíneit említettem, de ezeken felül megtalálhatunk minden egyéb tipikusan elvárható hangszínt is, ideértve a vonósokat, fúvósokat, lead-eket, pad-eket, szóval ez már egy komolyabb műsorban is lefed minden igényt, és nem győzöm hangsúlyozni a realtime kontrollálhatóságot. Aki csak idáig merül el a hangszerben, kicsit szegényesnek találhatja a kezelőfelületről elérhető hangszínkínálatot, de aki rendelkezik iPad-el, letölthet hozzá egy ingyenes Editor-t, amitől egy új oldala nyílik meg a hangszernek. A szinti szekció hangszínei válnak mélyebben szerkeszthetővé, amiben egészen az oszcillátorig mehetünk vissza, pontosabban az oszcillátorokig, mert egy hangszínünk három oszcillátorból állhat. Lehetőségünk van az oszcillátor alapjául új multisample-t beállítani, amiből széles, 365 db-os a kínálat, de a nagyobb érdekesség, hogy az oszcillátorok lehetnek hullámformák is, úgy mint színusz, négyszög, háromszög, zaj, saw, supersaw, akár mindhárom oszcillátornak más-más, ezen kívül találunk envelope görbéket, szűrőket (HP, LP, BP), LFO-t stb. Egyszóval egyfajta VA szintiként is felfoghatjuk a hangszert, illetve a VA hullámformákat kombinálhatjuk a PCM multisamplékkel is, így aztán rendkívül izgalmas lehet új hangzások létrehozásához is a VR-09. A megszerkesztett hangszíneinket magán a hangszeren kell Registry-be menteni, így ezután bármilyen hangszínkölteményünket gombnyomásra előhívhatjuk és használhatjuk a színpadon, annak ellenére, hogy egyébként magának a hangszernek a kezelőfelületén ezek a hangszínek nem lennének editálhatóak.     Egy szó mint száz, az Editorral teljesen átlényegül a hangszer, ja és ne feledjem, hogy az iPad-el Wi-Fi kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk a hangszerhez. Nincs szükség kábelezgetésre. Itt egy kicsit sajnálom, hogy iPhone-ra nem készítették el az Editor programot… valójában erőforrást nem igen igényel, szóval csak a layout-ot kellett volna egy kicsit átalakítani hozzá. A csatlakoztatáshoz egy Netgear WNA1100 típusú Wi-Fi adaptert kell vásárolnunk és a hangszer USB csatlakozójába adaptálnunk.     Nem említettem még a looper, felvevő szekciót, amiben 20 másodprerces felvételi idő áll a rendelkezésünkre, ezt tudjuk loopolni, ami nem tűnik ugyan soknak, de nagyon kreatívan lehet felhasználni alkotásra, ötletelésre, de főleg performance-ra. A loop rögzítés során bármennyiszer játszhatunk egymásra, bármelyik hangszerszekcióval, illetve található néhány dob alap is a hangszerben, így ritmussal is kezdhetjük a felvételt. Sajnos a Loop szekció csak ennyit tud… nem lehet benne az egyes sávokat MUTE-olni, hangerőt állítani rajtuk stb. A végeredményt is csak egy darab összegzett wav fájlban kapjuk, amit USB pendrive-ra rögzít a hangszer. A jobban sikerült loopjainkat átmásolhatjuk továbbfelhasználásra, például csak érdekeségként említem meg, hogy a loopolt wav fájlokat egy-az egyben beimportálhatjuk az iPad-es (és iPhone-os) Loopy HD programba, ami azonnal loopolja is a felvételt, így mindjárt zenei alapot kapunk a további alkotáshoz, vagy érdekes felhasználási mód lehet a Samplr nevű programban továbbmasszírozni a loopjainkat. A felvevő tud MIDI rögzítést is végezni, így az ötleteinket megőrízhetjük, elmenthetjük magunknak későbbi felhasználásra. Telepíthetünk az iPad-re, vagy iPhone-ra egy Roland Air Recorder nevű programot, ami Wi-Fi kapcsolaton keresztül kommunikál a hangszerünkkel. Az Air Recorder-el többször egymás után rögzíthetünk a hangszerünkből, hasonlóan a looper szekcióhoz, csak itt nincs időkorlát… akár egy teljes művet felzongorázhatunk, majd a következő körökben egyre több hangszerrel próbálhatunk rá hangszerelést kitalálni, majd rögzíteni. Az iPad (iPhone) hangját mindvégig a VR09-en a Wi-Fi kapcsolaton keresztül halljuk, ez tehát egy tökéletes ötletelő kombó is mindenféle kábelrengeteg mellőzésével. Minden otthon gyakorló és színpadra hurcolászó zenésznek melegen ajánlom figyelmébe a Roland VR-09-et!        

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

AzArtis lesz egyszer még Kurzweilem

Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.      Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz. Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.     Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége. Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni. Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége. Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk. Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.     A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük. Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.     Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.    Pro és kontra: Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.     Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.     Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.     Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín. Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.     Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.     Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel. Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez. Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.  


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

AzArtis lesz egyszer még Kurzweilem

Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.                 Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz. Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.               Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége. Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni. Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége. Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk. Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.               A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük. Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.               Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.   Pro és kontra:   Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.               Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.             Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.               Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín. Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.               Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.               Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel. Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez.     Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.   http://synthimania.blog.hu/2014/06/12/azartis_lesz_egyszer_meg_kurzweilem

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

AzArtis lesz egyszer még Kurzweilem

Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.      Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz. Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.     Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége. Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni. Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége. Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk. Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.     A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük. Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.     Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.    Pro és kontra: Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.     Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.     Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.     Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín. Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.     Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.     Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel. Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez. Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.     http://synthimania.blog.hu/2014/06/12/azartis_lesz_egyszer_meg_kurzweilem'>  

Guest

Guest

 

MOXtmár tetszik

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.          Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.   Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó: "…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."   Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.            Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).   Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.            A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert.   Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között. A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.   Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi :) Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.     A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve". Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.   A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.      A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.     Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.  
 


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

MOXtmár tetszik

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.           Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.   Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó: "…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."     Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on és Kurzweil-en megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… de ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.                 Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).   Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.               A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert. Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között. A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.   Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.               A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve".       Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.               A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.                 A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.     Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.                     Forrás: http://synthimania.blog.hu/2014/05/27/moxtmar_tetszik

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

MOXtmár tetszik

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.          Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.   Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó: "…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak (a KROME-hoz képest), így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."   Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.            Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).   Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.            A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert.   Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között. A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.   Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.     A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve". Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.   A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.      A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.     Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.  
    http://synthimania.blog.hu/2014/05/27/moxtmar_tetszik'>  

Guest

Guest

 

A szintimánia folytatódik 2014-ben is

A régi honlapomat megszüntettem az eredeti formájában. Helyette megtartottam egy tematikus oldalt a szintimániákus bemutatók számára. Szinti-mánia oldalam ezentúl karöltve a Szinti-mánia blogommal. http://www.szintimania.ingyenweb.hu/     


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

A szintimánia folytatódik 2014-ben is

A régi honlapomat megszüntettem az eredeti formájában. Helyette megtartottam egy tematikus oldalt a szintimániákus bemutatók számára. Szinti-mánia oldalam ezentúl karöltve a Szinti-mánia blogommal. http://synthimania.blog.hu/2014/01/03/a_szintimania_folytatodik_2014-ben_is'>

Guest

Guest

 

A szintimánia folytatódik 2014-ben is

A régi honlapomat megszüntettem az eredeti formájában.       Helyette megtartottam egy tematikus oldalt a szintimániákus bemutatók számára.       Szinti-mánia oldalam ezentúl karöltve a Szinti-mánia blogommal.       http://www.szintimania.ingyenweb.hu             Forrás: http://synthimania.blog.hu/  

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Kérünk szépen KORG iWavedrum-ot!

Mire lehet még jó egy gitárhangoló kontakt mikrofonja? Például triggerelhetünk vele elektromos dobot, legyen az hardveres, vagy szoftveres. A KORG CM-200 kontakt mikrofon azthiszem a világ legolcsóbb KORG emblémás hangkütyüje, aminek használata képes legalább annyi örömet okozni, mint egy több tízezres berendezésé. Az örömöm akkor lehetne a legteljesebb, ha a kis kütyüt egy KORG iWavedrum nevű applikációval tudnám bemutatni, de úgy látszik egyelőre ez is csak az én agyamból pattant ki :) Nos kedves Korg Mérnökurak! Itt a legújabb kihívás: kérünk szépen KORG iWavedrum-ot! :) Addig pedig az Impaktor nevű programot hívom segítségül hogy megtriggereljem a kontakt mikrofonnal és egy kicsit doboljak vele. Ha az összeállítást megspékeljük egy KORG KaossPad-al, akkor egy egészen egyedi és önálló életet élő performance eszközt kaphatunk. Ehhez már csak egy-két zenész kolléga kell és akár egy egész estés műsoron át fűzhetjük az előadást.


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Kérünk szépen KORG iWavedrum-ot!

Mire lehet még jó egy gitárhangoló kontakt mikrofonja? Például triggerelhetünk vele elektromos dobot, legyen az hardveres, vagy szoftveres.         A KORG CM-200 kontakt mikrofon azthiszem a világ legolcsóbb KORG emblémás hangkütyüje, aminek használata képes legalább annyi örömet okozni, mint egy több tízezres berendezésé. Az örömöm akkor lehetne a legteljesebb, ha a kis kütyüt egy KORG iWavedrum nevű applikációval tudnám bemutatni, de úgy látszik egyelőre ez is csak az én agyamból pattant ki Nos kedves Korg Mérnökurak! Itt a legújabb kihívás: kérünk szépen KORG iWavedrum-ot!         Addig pedig az Impaktor nevű programot hívom segítségül hogy megtriggereljem a kontakt mikrofonnal és egy kicsit doboljak vele.     Ha az összeállítást megspékeljük egy KORG KaossPad-al, akkor egy egészen egyedi és önálló életet élő performance eszközt kaphatunk. Ehhez már csak egy-két zenész kolléga kell és akár egy egész estés műsoron át fűzhetjük az előadást.    

Guest

Guest

 

Kérünk szépen KORG iWavedrum-ot!

Mire lehet még jó egy gitárhangoló kontakt mikrofonja? Például triggerelhetünk vele elektromos dobot, legyen az hardveres, vagy szoftveres.                     A KORG CM-200 kontakt mikrofon azthiszem a világ legolcsóbb KORG emblémás hangkütyüje, aminek használata képes legalább annyi örömet okozni, mint egy több tízezres berendezésé. Az örömöm akkor lehetne a legteljesebb, ha a kis kütyüt egy KORG iWavedrum nevű applikációval tudnám bemutatni, de úgy látszik egyelőre ez is csak az én agyamból pattant ki           Nos kedves Korg Mérnökurak! Itt a legújabb kihívás: kérünk szépen KORG iWavedrum-ot!                     Addig pedig az Impaktor nevű programot hívom segítségül hogy megtriggereljem a kontakt mikrofonnal és egy kicsit doboljak vele.                     Ha az összeállítást megspékeljük egy KORG KaossPad-al, akkor egy egészen egyedi és önálló életet élő performance eszközt kaphatunk. Ehhez már csak egy-két zenész kolléga kell és akár egy egész estés műsoron át fűzhetjük az előadást.                       Forrás: http://synthimania.blog.hu/2013/12/16/kerunk_szepen_korg_iwavedrum-ot  

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Úton a rakétával - Waldorf Rocket demó

Amióta hozzám került a Waldorf Rocket, azóta tervezem egy demo-zene felvételét amiben teljes egészében a Rocket szerepel. A dolog pikantériája, hogy a Rocket egy monofónikus hangszer, tehát ha multitimbrális, polifónikus zenét szeretnék belőle kicsalni, akkor több sávban kell audióban rögzíteni a hangját. Az egyszerűség kedvéért egy régi zeném, az "Úton" c. MIDI fájlját vettem elő, hogy "Rocket-esítsem". Az első probléma amivel szembe találja magát az ember, hogy mivel a Rocket egy monofón hangszer, ezért a polifónikus lefogásokra igen furcsán és hektikusan reagál. Vagyis a felvételt megelőzően a MIDI fájlból felhasználni kívánt sávokat teljesen ki kellett gazolnom, előkészíteni a Rocket számára. Az egyes sávokat piano-roll nézetben gyakorlatilag átrajzoltam, hogy a hangok megfelelő helyen induljanak és záruljanak, ne legyen átfedés és az elengedések is ütemben történjenek. Egy polifónikus, digitális szintetizátornál ezek nem olyan lényeges szempontok… midi adatok, piszkok tömkelege is elfér a MIDI fájlban anélkül, hogy különösebben hallható problémát okozna a zenében… azonban egy natúr analóg szintinél a legkisebb piszok is ezerrel beleszól az arcunkba. Miután előkészítettem a midi sávokat, jöhetett a ma divatosan "sound-design"-nak nevezett művelet. Én inkább azt mondanám, hogy kicsavartam pár nekem tetsző hangszínt, ami a Rocket analóg jellegénél fogva, elég változatos lehetőségeket nyújt. A sávonkénti felvételeket egy KORG SOS (SR-1) multichanneles rögzítővel készítettem és az egyes sávokat már a rögzítéskor effekteztem egy KORG AX3G multieffekttel és egy ALESIS Microverb III-al. Zenész kollegáknak nem kell részleteznem, hogy egyik effekt sem képvisel valami magas minőségi kategóriát. A Rocket egyes paraméterei egyébként automatizálhatóak, így a MIDI Track-be már eleve belerögzíthettem volna a különböző filtercsavargatásokat, de én ezeket inkább a felvétel közben élőben csavargattam… egy kicsit lustaság és egy kicsit a manualitás végett. A készre rögzített sávokat aztán egy iPad-en Cubasis-ben mixeltem egymás mellé, hogy panorámában és hangerőben, nem utolsó sorban ritmusban pontosan illeszkedjenek. A keverési folyamat végén úgynevezett masteringet nem alkalmaztam… nincsenek hozzá eszközeim és nem is értek hozzá… szóval a felvétel egy szimpla mix. A lenti videó felvételévelekor az iPad játszotta a mixet és élőben játszottam hozzá a Waldorf Rocket-el, amit ismét a KORG SOS rögzített. A felvételben minden egyes hang a Waldorf Rocketből származik és MIDI meghajtással került ki belőle… sampling technikát ezúttal nem használtam.


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Úton a rakétával - Waldorf Rocket demó

Amióta hozzám került a Waldorf Rocket, azóta tervezem egy demo-zene felvételét amiben teljes egészében a Rocket szerepel. A dolog pikantériája, hogy a Rocket egy monofónikus hangszer, tehát ha multitimbrális, polifónikus zenét szeretnék belőle kicsalni, akkor több sávban kell audióban rögzíteni a hangját.   Az egyszerűség kedvéért egy régi zeném, az "Úton" c. MIDI fájlját vettem elő, hogy "Rocket-esítsem". Az első probléma amivel szembe találja magát az ember, hogy mivel a Rocket egy monofón hangszer, ezért a polifónikus lefogásokra igen furcsán és hektikusan reagál. Vagyis a felvételt megelőzően a MIDI fájlból felhasználni kívánt sávokat teljesen ki kellett gazolnom, előkészíteni a Rocket számára. Az egyes sávokat piano-roll nézetben gyakorlatilag átrajzoltam, hogy a hangok megfelelő helyen induljanak és záruljanak, ne legyen átfedés és az elengedések is ütemben történjenek. Egy polifónikus, digitális szintetizátornál ezek nem olyan lényeges szempontok… midi adatok, piszkok tömkelege is elfér a MIDI fájlban anélkül, hogy különösebben hallható problémát okozna a zenében… azonban egy natúr analóg szintinél a legkisebb piszok is ezerrel beleszól az arcunkba. Miután előkészítettem a midi sávokat, jöhetett a ma divatosan "sound-design"-nak nevezett művelet. Én inkább azt mondanám, hogy kicsavartam pár nekem tetsző hangszínt, ami a Rocket analóg jellegénél fogva, elég változatos lehetőségeket nyújt. A sávonkénti felvételeket egy KORG SOS (SR-1) multichanneles rögzítővel készítettem és az egyes sávokat már a rögzítéskor effekteztem egy KORG AX3G multieffekttel és egy ALESIS Microverb III-al. Zenész kollegáknak nem kell részleteznem, hogy egyik effekt sem képvisel valami magas minőségi kategóriát. A Rocket egyes paraméterei egyébként automatizálhatóak, így a MIDI Track-be már eleve belerögzíthettem volna a különböző filtercsavargatásokat, de én ezeket inkább a felvétel közben élőben csavargattam… egy kicsit lustaság és egy kicsit a manualitás végett. A készre rögzített sávokat aztán egy iPad-en Cubasis-ben mixeltem egymás mellé, hogy panorámában és hangerőben, nem utolsó sorban ritmusban pontosan illeszkedjenek. A keverési folyamat végén úgynevezett masteringet nem alkalmaztam… nincsenek hozzá eszközeim és nem is értek hozzá… szóval a felvétel egy szimpla mix. A lenti videó felvételévelekor az iPad játszotta a mixet és élőben játszottam hozzá a Waldorf Rocket-el, amit ismét a KORG SOS rögzített. A felvételben minden egyes hang a Waldorf Rocketből származik és MIDI meghajtással került ki belőle… sampling technikát ezúttal nem használtam.    

Guest

Guest

 

Úton a rakétával

Amióta hozzám került a Waldorf Rocket, azóta tervezem egy demo-zene felvételét amiben teljes egészében a Rocket szerepel. A dolog pikantériája, hogy a Rocket egy monofónikus hangszer, tehát ha multitimbrális, polifónikus zenét szeretnék belőle kicsalni, akkor több sávban kell audióban rögzíteni a hangját.       Az egyszerűség kedvéért egy régi zeném, az "Úton" c. MIDI fájlját vettem elő, hogy "Rocket-esítsem". Az első probléma amivel szembe találja magát az ember, hogy mivel a Rocket egy monofón hangszer, ezért a polifónikus lefogásokra igen furcsán és hektikusan reagál. Vagyis a felvételt megelőzően a MIDI fájlból felhasználni kívánt sávokat teljesen ki kellett gazolnom, előkészíteni a Rocket számára. Az egyes sávokat piano-roll nézetben gyakorlatilag átrajzoltam, hogy a hangok megfelelő helyen induljanak és záruljanak, ne legyen átfedés és az elengedések is ütemben történjenek. Egy polifónikus, digitális szintetizátornál ezek nem olyan lényeges szempontok… midi adatok, piszkok tömkelege is elfér a MIDI fájlban anélkül, hogy különösebben hallható problémát okozna a zenében… azonban egy natúr analóg szintinél a legkisebb piszok is ezerrel beleszól az arcunkba.   Miután előkészítettem a midi sávokat, jöhetett a ma divatosan "sound-design"-nak nevezett művelet. Én inkább azt mondanám, hogy kicsavartam pár nekem tetsző hangszínt, ami a Rocket analóg jellegénél fogva, elég változatos lehetőségeket nyújt.     A sávonkénti felvételeket egy KORG SOS (SR-1) multichanneles rögzítővel készítettem és az egyes sávokat már a rögzítéskor effekteztem egy KORG AX3G multieffekttel és egy ALESIS Microverb III-al. Zenész kollegáknak nem kell részleteznem, hogy egyik effekt sem képvisel valami magas minőségi kategóriát. A Rocket egyes paraméterei egyébként automatizálhatóak, így a MIDI Track-be már eleve belerögzíthettem volna a különböző filtercsavargatásokat, de én ezeket inkább a felvétel közben élőben csavargattam… egy kicsit lustaság és egy kicsit a manualitás végett.     A készre rögzített sávokat aztán egy iPad-en Cubasis-ben mixeltem egymás mellé, hogy panorámában és hangerőben, nem utolsó sorban ritmusban pontosan illeszkedjenek. A keverési folyamat végén úgynevezett masteringet nem alkalmaztam… nincsenek hozzá eszközeim és nem is értek hozzá… szóval a felvétel egy szimpla mix.     A lenti videó felvételévelekor az iPad játszotta a mixet és élőben játszottam hozzá a Waldorf Rocket-el, amit ismét a KORG SOS rögzített. A felvételben minden egyes hang a Waldorf Rocketből származik és MIDI meghajtással került ki belőle… sampling technikát ezúttal nem használtam.     Source

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Korg Monotron + Korg MicroSampler = polifónikus Monotron

Egy réges-régi tervemet sikerült megvalósítani. Még 2010-ben vásároltam meg az első kis KORG Monotron zseb-analóg szintit és tulajdonképpen azóta tervezgetem, hogy a hangját samplerbe felvéve alkotok valami hallgathatót. Hiszen a Korg Monotron monofónikus ribbon zsebszintetizátorral a ribbon szalag beviteli eszköz miatt elég nehézkes a zeneírás, ezért főleg effektezésre, szűrésre és zajkeltésre szokták használni.     Az interneten fellelhető videókban épp ezért zömében csak zajongásra és a hallgatóság őrületbe-kergetésére alkalmas felvételeket lehet találni. Ezt a tendenciát szerettem volna egy kicsit megtörni és bemutatni, hogy egy egyszerű samplerrel szinte teljes értékű hangkeltő eszközként használhatjuk fel a Monotron-t, amivel akár zenét is lehet komponálni. A Korg Monotronok hangkeltése és szűrője analóg, ezért rendkívül széles skálán lehet hangokat és zajokat kicsavargatni belőlük, ugyanakkor monofónok és a ribbon szalag leginkább csak hamiskás játékra ad lehetőséget. De kár lenne a Monotronokban rejlő potenciált ennyiben hagyni. Furcsamód a samplerek reneszánszukat élhetnék, mégis mintha leáldozóban lenne a csillaguk. Új samplerek nem is nagyon készülnek, a régi klasszikus darabok pedig igen gyakran cserélnek gazdát, mert igazából mindenki szívesen kihasználná a sampler adta lehetőségeket, de nagyon keveseknek adatik meg, hogy elegendő szabadidővel rendelkezzenek a samplerek programozásához. Így ebben is a népszerű számítógépes samplerek és sample csomagok felé tendál az egyszeri felhasználó. Számomra ebben a kialakult helyzetben egy üde színfolt a KORG MicroSampler. Szerintem nagyon el lett találva hogy kellő képpen egyszerű legyen, ne kelljen menük százaiban elveszni és temérdek munkaórát beleölni a használatába, épp csak a legfontosabb paraméterek állnak rendelkezésre, ugyanakkor ezek a paraméterek éppen pontosan annyi lehetőséget nyújtanak, hogy teljes értékű hangszerként használhassuk és ne legyenek nagyon megszorítva a lehetőségeink. A Korg MicroSampler tette lehetővé a számomra, hogy a Korg Monotront végre úgy használhassam hangforrásként, ahogy korábban elképzeltem. Az elgondolásomat két videóban örökítettem meg. Az első videóban a Monotron-ból kicsavart hangokat mintázom be és szólaltatom meg a MicroSamplerrel. Látható és hallható, hogy a bemintázott Monotron hangot a MicroSamplerben normalizálni, hangolni lehet, majd polifónikusan felhasználni, végül pedig a Pattern Szekvenszerben komplett zenei alappá gyúrni. A videóban nem mutattam be a teljes hangkészlet rögzítését és az összes beállítást, csupán jelzés értékkel az eljárás lényegét és hogy a Monotronból mintázott hang hogyan képes egységben megszólalni.   A videóban látható folyamat: 00:00 - Lead mintavétel 00:30 - Kick mintavétel 01:20 - Snare mintavétel 01:50 - Lead normalizálás 02:05 - Lead Start Point beállítása 02:35 - Lead Tuning (hangolás) 03:05 - Egy kis játék a felvett hangokkal 04:00 - Pattern felvétele 05:25 – Az összeállított patternek meghallgatása       A második videóban, a rögzített patternekből egy ismert Kraftwerk számot állítottam össze. A felvételhez fel lett használva a Korg MicroSampler resample funkciója is, amivel a patternszekvenszerben összeállított ritmusokat visszamintázhatjuk a MicroSamplerbe, majd egy újabb patternben szintén felhasználhatjuk, hogy még nagyobb komplexitást érjünk el. A felvételben minden hang a Korg Monotron-ból lett mintázva és a MicroSampler-ben lett effektezve. A felvétel közvetlenül a MicroSamplerből készült egy Korg SOS (SR1) rögzítővel több sávban, mindenféle utómunka nélkül.       Az eredeti szám Kraftwerk - The Model című száma. A szám jogai az eredeti előadót illetik meg! Ez a videó csak egy technikai bemutató! The original song: Kraftwerk - The Model. This music rights belong to the original artist! This video is just a technical presentation!


Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Korg Monotron + Korg MicroSampler = polifónikus Monotron

Egy réges-régi tervemet sikerült megvalósítani. Még 2010-ben vásároltam meg az első kis KORG Monotron zseb-analóg szintit és tulajdonképpen azóta tervezgetem, hogy a hangját samplerbe felvéve alkotok valami hallgathatót. Hiszen a Korg Monotron monofónikus ribbon zsebszintetizátorral a ribbon szalag beviteli eszköz miatt elég nehézkes a zeneírás, ezért főleg effektezésre, szűrésre és zajkeltésre szokták használni.     Az interneten fellelhető videókban épp ezért zömében csak zajongásra és a hallgatóság őrületbe-kergetésére alkalmas felvételeket lehet találni. Ezt a tendenciát szerettem volna egy kicsit megtörni és bemutatni, hogy egy egyszerű samplerrel szinte teljes értékű hangkeltő eszközként használhatjuk fel a Monotron-t, amivel akár zenét is lehet komponálni. A Korg Monotronok hangkeltése és szűrője analóg, ezért rendkívül széles skálán lehet hangokat és zajokat kicsavargatni belőlük, ugyanakkor monofónok és a ribbon szalag leginkább csak hamiskás játékra ad lehetőséget. De kár lenne a Monotronokban rejlő potenciált ennyiben hagyni. Furcsamód a samplerek reneszánszukat élhetnék, mégis mintha leáldozóban lenne a csillaguk. Új samplerek nem is nagyon készülnek, a régi klasszikus darabok pedig igen gyakran cserélnek gazdát, mert igazából mindenki szívesen kihasználná a sampler adta lehetőségeket, de nagyon keveseknek adatik meg, hogy elegendő szabadidővel rendelkezzenek a samplerek programozásához. Így ebben is a népszerű számítógépes samplerek és sample csomagok felé tendál az egyszeri felhasználó. Számomra ebben a kialakult helyzetben egy üde színfolt a KORG MicroSampler. Szerintem nagyon el lett találva hogy kellő képpen egyszerű legyen, ne kelljen menük százaiban elveszni és temérdek munkaórát beleölni a használatába, épp csak a legfontosabb paraméterek állnak rendelkezésre, ugyanakkor ezek a paraméterek éppen pontosan annyi lehetőséget nyújtanak, hogy teljes értékű hangszerként használhassuk és ne legyenek nagyon megszorítva a lehetőségeink. A Korg MicroSampler tette lehetővé a számomra, hogy a Korg Monotront végre úgy használhassam hangforrásként, ahogy korábban elképzeltem. Az elgondolásomat két videóban örökítettem meg. Az első videóban a Monotron-ból kicsavart hangokat mintázom be és szólaltatom meg a MicroSamplerrel. Látható és hallható, hogy a bemintázott Monotron hangot a MicroSamplerben normalizálni, hangolni lehet, majd polifónikusan felhasználni, végül pedig a Pattern Szekvenszerben komplett zenei alappá gyúrni. A videóban nem mutattam be a teljes hangkészlet rögzítését és az összes beállítást, csupán jelzés értékkel az eljárás lényegét és hogy a Monotronból mintázott hang hogyan képes egységben megszólalni.   A videóban látható folyamat: 00:00 - Lead mintavétel 00:30 - Kick mintavétel 01:20 - Snare mintavétel 01:50 - Lead normalizálás 02:05 - Lead Start Point beállítása 02:35 - Lead Tuning (hangolás) 03:05 - Egy kis játék a felvett hangokkal 04:00 - Pattern felvétele 05:25 – Az összeállított patternek meghallgatása       A második videóban, a rögzített patternekből egy ismert Kraftwerk számot állítottam össze. A felvételhez fel lett használva a Korg MicroSampler resample funkciója is, amivel a patternszekvenszerben összeállított ritmusokat visszamintázhatjuk a MicroSamplerbe, majd egy újabb patternben szintén felhasználhatjuk, hogy még nagyobb komplexitást érjünk el. A felvételben minden hang a Korg Monotron-ból lett mintázva és a MicroSampler-ben lett effektezve. A felvétel közvetlenül a MicroSamplerből készült egy Korg SOS (SR1) rögzítővel több sávban, mindenféle utómunka nélkül.       Az eredeti szám Kraftwerk - The Model című száma. A szám jogai az eredeti előadót illetik meg! Ez a videó csak egy technikai bemutató! The original song: Kraftwerk - The Model. This music rights belong to the original artist! This video is just a technical presentation!

http://synthimania.blog.hu/2013/10/28/korg_monotron_korg_microsampler_polifonikus_monotron'>

Guest

Guest

 

Korg Monotron + Korg MicroSampler = polifónikus Monotron

Egy réges-régi tervemet sikerült megvalósítani. Még 2010-ben vásároltam meg az első kis KORG Monotron zseb-analóg szintit és tulajdonképpen azóta tervezgetem, hogy a hangját samplerbe felvéve alkotok valami hallgathatót. Hiszen a Korg Monotron monofónikus ribbon zsebszintetizátorral a ribbon szalag beviteli eszköz miatt elég nehézkes a zeneírás, ezért főleg effektezésre, szűrésre és zajkeltésre szokták használni.     Az interneten fellelhető videókban épp ezért zömében csak zajongásra és a hallgatóság őrületbe-kergetésére alkalmas felvételeket lehet találni. Ezt a tendenciát szerettem volna egy kicsit megtörni és bemutatni, hogy egy egyszerű samplerrel szinte teljes értékű hangkeltő eszközként használhatjuk fel a Monotron-t, amivel akár zenét is lehet komponálni.   A Korg Monotronok hangkeltése és szűrője analóg, ezért rendkívül széles skálán lehet hangokat és zajokat kicsavargatni belőlük, ugyanakkor monofónok és a ribbon szalag leginkább csak hamiskás játékra ad lehetőséget. De kár lenne a Monotronokban rejlő potenciált ennyiben hagyni.   Furcsamód a samplerek reneszánszukat élhetnék, mégis mintha leáldozóban lenne a csillaguk. Új samplerek nem is nagyon készülnek, a régi klasszikus darabok pedig igen gyakran cserélnek gazdát, mert igazából mindenki szívesen kihasználná a sampler adta lehetőségeket, de nagyon keveseknek adatik meg, hogy elegendő szabadidővel rendelkezzenek a samplerek programozásához. Így ebben is a népszerű számítógépes samplerek és sample csomagok felé tendál az egyszeri felhasználó. Számomra ebben a kialakult helyzetben egy üde színfolt a KORG MicroSampler. Szerintem nagyon el lett találva hogy kellő képpen egyszerű legyen, ne kelljen menük százaiban elveszni és temérdek munkaórát beleölni a használatába, épp csak a legfontosabb paraméterek állnak rendelkezésre, ugyanakkor ezek a paraméterek éppen pontosan annyi lehetőséget nyújtanak, hogy teljes értékű hangszerként használhassuk és ne legyenek nagyon megszorítva a lehetőségeink.   A Korg MicroSampler tette lehetővé a számomra, hogy a Korg Monotront végre úgy használhassam hangforrásként, ahogy korábban elképzeltem.   Az elgondolásomat két videóban örökítettem meg. Az első videóban, a Monotron-ból kicsavart hangokat mintázom be és szólaltatom meg a MicroSamplerrel. Látható és hallható, hogy a bemintázott Monotron hangot a MicroSamplerben normalizálni, hangolni lehet, majd polifónikusan felhasználni, végül pedig a Pattern Szekvenszerben komplett zenei alappá gyúrni. A videóban nem mutattam be a teljes hangkészlet rögzítését és az összes beállítást, csupán jelzés értékkel az eljárás lényegét és hogy a Monotronból mintázott hang hogyan képes egységben megszólalni. A videóban látható folyamat: 00:00 - Lead mintavétel 00:30 - Kick mintavétel 01:20 - Snare mintavétel 01:50 - Lead normalizálás 02:05 - Lead Start Point beállítása 02:35 - Lead Tuning (hangolás) 03:05 - Egy kis játék a felvett hangokkal 04:00 - Pattern felvétele 05:25 – Az összeállított patternek meghallgatása     A második videóban, a rögzített patternekből egy ismert Kraftwerk számot állítottam össze.   A felvételhez fel lett használva a Korg MicroSampler resample funkciója is, amivel a patternszekvenszerben összeállított ritmusokat visszamintázhatjuk a MicroSamplerbe, majd egy újabb patternben szintén felhasználhatjuk, hogy még nagyobb komplexitást érjünk el.   A felvételben minden hang a Korg Monotron-ból lett mintázva és a MicroSampler-ben lett effektezve. A felvétel közvetlenül a MicroSamplerből készült egy Korg SOS (SR1) rögzítővel több sávban, mindenféle utómunka nélkül.     Az eredeti szám Kraftwerk - The Model című száma. A szám jogai az eredeti előadót illetik meg! Ez a videó csak egy technikai bemutató!   The original song: Kraftwerk - The Model. This music rights belong to the original artist! This video is just a technical presentation! Source

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

KORG MicroSampler user-teszt

Az újonnan megjelenő hangszerekről megjelenésükkor mindenfelé olvashatunk, minden szakmai fórum a maga módján beszámol róluk, de igazából majdnem minden ilyen leírás a műszaki adatok felsorolására szorítkozik, majd mire az újdonság ereje elmúlik, addigra mindenki ismerni véli az adott eszközöket, de valójában gyakran terjedelmesebb gyakorlatias írás, vagy teszt nélkül maradunk. Most nem egy újdonságról fogok írni. Manapság nem engedheti meg magának mindenki, hogy új hangszert vásároljon és a használt hangszerek között is rengeteg jól használható berendezés található így szinte mindannyian találkozunk azzal az igénnyel, hogy egy-egy használt hangszerről szívesen olvasnánk tapasztalatokat olyan emberektől, akik már használták a kiszemeltünket. A saját bőrömön tapasztaltam már többször is hogy micsoda öröm, ha találunk egy kicsit bővebb írást a saját anyanyelvünkön. Ezért tartom életben ezt a blogomat is, hátha hasznára lehetek a zenésztársaimnak. Ezúttal a KORG MicroSamplerről született egy kis írásom. A KORG MicroSampler, egy jó kis cucc… én a saját felhasználásomban szeretem, elégedett vagyok vele és nem is nagyon szeretném más alternatívára lecserélni… de azért mint minden eszköznél más-más a felhasználói tapasztalat pro és kontra, így a MicroSamplernél is érdemes körüljárni egy kicsit a lehetőségeket. A felépítése nagyon jó, funkcionális, a mintákat jól lehet benne kezelni, főleg a számítógépes Editor programmal. De például nem lehet benne loop pontokat beállítani… minden mintát az elejétől a végéig játszik és a végétől loopol, tehát BPM-re csak és kizárólag hullapontosan ritmusra vágott groovot lehet szinkronizálni. Továbbá nem lehet a loopolás módját reverse-re állítani… ez néhány szőnyeg, vagy hosszú lecsengésű hangnál lenne hasznos. Viszont lehet a felfutási és lecsengési görbét állítani. A hangszer csak és kizárólag 37 billentyűvel használható, erre 36 mintát lehet kiosztani, a 37-dik az élő bemenet. A hangszeren látható 3 oktávnál sem mélyebben, sem magasabban semmit nem tudunk elérni sem a hangszerben, sem MIDI-n keresztül… tehát MIDI környezetben nem használható MIDI keyboardnak, mert nem lehet vele például basszusokat feljátszani. Sokszor kézenfekvő lenne, hogy ha már van az asztalunkon egy billentyűzet, akkor azt felhasználjuk más perifériák, modulok megszólaltatására… a MicroSampler oktáv-váltó gombok híjján nem kifejezetten alkalmas erre, ahogy a PITCH és MOD kerekek is hiányoznak róla. Ugyanakkor készletenként az a 36 minta nem olyan rossz ám ha azt vesszük, hogy az általános box-jellegű samplerek egyszerre 8 vagy 16 sample PAD-ot kínálnak. A MicroSampler összesen 8 USER készletet tud tárolni, amiből egyszerre egyet lehet behívni. Készletenként 16 pattern-t tudunk leprogramozni, amit el is ment a hangokkal együtt, így Live Performansz esetében 8x36 mintával, 8x16 patternnel és egy sztereo bemenettel, vagy mikrofonnal számolhatunk ha csak a hangszert visszük magunkkal… és erre azért egy stabil műsort nyugodtan felépíthetünk minden további nélkül… önmagában a MicroSamplerrel azért pár órát le lehet nyomni. Ha pedig kéznél van a laptop az editorral, akkor értelemszerűen korlátlan számú készlet közül váltogathatunk. Természetesen a készletek betöltése között a hangszer nem használható. Ahogy említettem, a patternekre komplett műsor felépíthető… a 16 pattern között a 16 állású tárcsával lehet váltani… ezt pontosan el kell találni, de azért gyorsabb, mintha léptetgetni kéne fel-le menüben… ráadásul a váltás csak az ütem végén következik be, tehát van időnk előre átkattintani a következő lépésre. Egy pattern pedig akár 99 x 4 ütem is lehet, ami meg már egy komplett szám. Ha standard zenei alapokkal látjuk el a 16 férőhelyet ami a 36 sample mintából építkezik, melyek akár darabonként lehetnek LOOP-ok is, akkor gyakorlatilag bármeddig húzhatjuk-halaszthatjuk a mixet. A 37-dik billentyűvel a patternbe feljátszott leütések a hangszer vonalbemenetére küldött hangon érvényesülnek, tehát ha van egy lead-ünk, vagy szőnyegünk bevezetve a samplerbe és olyan patternre váltunk ahol előre bütögettük a ritmust a 37-dik billentyűre (is), akkor a bemenő hangot ritmusra meg tudjuk szaggatni anélkül, hogy realtime bármit vacakolnánk a beállításokkal, vagy egy másik külső eszközzel.  A fekete leves, hogy amikor a pattern-t editáljuk - pontosabban feljátsszuk -, nincs lehetőség utólagos szerkesztésre, vagyis ha már jól felépítettünk egy alapot de bele akarunk ütni még egy hangot és az véletlenül mellé megy, akkor azt nem lehet step-sequencerrel kijavítani, még a számítógépes editoron keresztül sem... ki kell törölni a patternt és újrakezdeni a felvételt. Én ezt úgy szoktam kiküszöbölni, hogy ami jó, azt a PC-s editorban elmentem és ha a hangszeren melléütök, akkor egyszerűen nem mentek rá az elrontott ütemre, így csak azt az egy lépést kell megismételni... de azért egy Electribe-nál macerásabb így dolgozni. Annyi előnyünk azért van egy Electribe-al szemben, hogy a MicroSampleren sokkal egyszerűbben tudunk 32-edeket, 64-edeket, illetve triolákat feljátszani. Otthoni zenélésnél természetesen egészen máshogy alakul az egész hangszer, hiszen nem vagyunk kötve az élő fellépés folytonosságához, nem kell a készletek teljes optimalizálásával foglalkozni, hanem van idő elbíbelődni a zene- és mintakészítéssel, akár RESAMPLING technikával is így otthoni zeneszerzéshez is nagyon jó társ a kis eszköz. Az effektprocija alap, de szerintem elégséges, és billentyűnként ki-be kapcsolható a hatása. Sajnos a divatos és gyakran használatos FILTER is effekt, így ha szeretnénk elcsavarni a hangot zene közben, akkor zengetni vagy flangelni már nem tudunk. Bár erre is van megoldás, ha a filtercsavargatást RESAMPLIG-al felvesszük egy új billentyűre és azután fel tudjuk szabadítani az effektprocinkat a következő effekt számára. Mi van még? Ja igen, mintavételezésnél C alaphangot feltételez a hangszer, így a felvett hangok nem csak sample-visszajátszásra használhatóak, hanem a hangszer lekezeli a hangmagasságokat, leosztja a teljes klaviatúrára és 3 oktáv terjedelemben dallamhangszerként is használhatóak… ez számomra meglepő tulajdonság és tökéletesen használható is, de tényleg. Az összes szerkesztéssel kapcsolatos művelet végrehajtható magán a sampleren is, nincs olyan funkció amit csak a számítógépes editorral lehetne elérni, így a kis hangszer elemmel az utcán ugyanolyan teljes értékkel használható, mint a stúdióban, vagy a színpadon… Ha netán valakinek olyan perverziói lennének, hogy a Margit szigeten felvett mintákból piknikezés közben csinálna valamit, a MicroSampler lehetővé teszi. Én egy dolgot hiányolok: hogy az épp szerkesztett paraméter VALUE értékét csak egy KNOB-al lehet állítani, így azért van hogy nehezen találja el az ember például a 10 után a 11-et… ami más hangszernél nem pobléma, mert ha már a kívánt érték közelében járunk, akkor azt a pár értéket már + - gombbal továbbléptetjük, de a MicroSampleren nincs + - gomb. Összességében ez a kicsike hangszer véleményem szerint sikeresen ötvözi egy sampler, egy szinti és egy groovebox lehetőségeit, mindegyikből épp annyi hasznos lehetőséget csippentve, hogy még ne legyen bonyolult paraméterekkel tele, de azért bőven használható legyen és mivel a mintavételezésnek csak a saját fantáziánk szabhat határt, ezért ez a hangszer nehezebben nőhető ki mint akár egy komolyabb szinti aminek megszokjuk a hangkészletét.


Koródi Csaba

Koródi Csaba

×