Neobetyár lett a címe, mert bár a dorombon és a lábcsapkodáson kívül semmi autentikus hangszer nem került bele, valahogy mégis betyáros hangulatú lett a dolog... amolyan újhullámos-betyáros.

No és betyár nehéz volt, hiszen a zene már rég megvolt, de a videókészítésbe többször beletörött a bicskám. Az van ugyanis, hogy mint minden zeném, ez is teljesen improvizatív módon készült... a zongoraszólók egyszeri és megismételhetetlenek, a harmónikafutamokat a zene készítésekor részletekben vettem fel stb. Így gyakorlatilag le kellett hallgatnom a saját zenémből, hogy mit játszottam és meg kellett tanulnom egyben hogy elkészülhessen a videó, fotómontázzsal pedig mégsem akartam elsikálni az ügyet :-) Nehéz volt, de megérte: elkészült!

A zene tulajdonképpen egészen másnak indult egy KORG Trinity, egy AKAI SG01v vintage modul és egy EMU Proformance zongoramodul hangjával. Aztán kedvem szottyant akusztikus hangszerekkel próbálkozni, így került bele először a doromb, aztán a tangóharmónika, de még egy szájharmónika is. Ekkor fordult olyan betyáros irányba a zene hogy muszáj volt hozzá-tapsikolnom, meg csizmaszárat csapkodnom :-) Csörgő gyanánt pedig pezsgőtablettás dobozt rázogattam hozzá.

Igazi barkácsmunka lett ez a zene, nagyon megszerettem :-)