A/D Létrehozva March 15, 2011 Share Létrehozva March 15, 2011 Hosszú idő telt el, míg először találkoztam személyesen azzal a mikrofonnal, amiről addig csak legendákat hallottam. Néztem a fotókat a legnagyobb sztárokról, ahogy büszkén álltak a batár, ikonikus fémcső előtt: sok szebb mikrofon van, mégis ez az egyik kedvenc formám, szépnek látom, pedig jó németes, jó ízléstelen. Bárki, aki átélte ezt, és megpillantja ezt a miksit, azonnal szinte "hallani véli", hogy most mindennél jobb szólás fog következni. Más stúdióberendezéssel, hangszerrel is szokott így lenni az ember, az élmény, a várakozás pszichológiailag kihat a hallott élményre. Az U47 és bármi között viszont van egy óriási különbség etekintetben: az érzés évtizedek után sem szűnik meg, csak megerősödik. Különösen igaz ez, mikor egyre többször derül ki: az U47 más hangszeren is gyakran üt mindent. Az U47-ről van egy fontos momentum: 1949-től tizenhat évig, 1965-ig gyártották. Az, hogy a legjelentősebb stúdióberendezésünk már régóta nem kapható tulajdonképpen napi probléma. Kezdetben 400 dollár körül volt az ára, és ez akkor elég borsos összegnek számított. A hangmérnökök hamar felfedezték, hogy a mikrofon különleges érzékenysége révén drámai mértékben jobb felvételek készíthetők, így hamar ipari sztenderddé vált, minden más mikrofont ehhez mértek. Nem fárasztanék senkit annak felsorolásával, hogy ki mindenki énekelt ebbe, mert akkor popzenetörténeti cikké alakítanám az írást. A mikrofon különleges jellegzetessége még, hogy organikusan reagál a bejövő matériára: tud puha, agresszív, meleg lenni attól függően, hogy hogyan éri a jel. Emiatt nemcsak stúdióberendezésként tekinthetünk rá, hanem akár mint egy önkifejezésre nagyon alkalmas hangszerre is. A mikrofon nagyon sok változtatást kapott a 6 éve alatt: kezdetben az M7-es kapszulával, majd később a K47-es jelölésűvel szerelték, az előbbiből viszont két fajta is volt: a berlini és a Geffel. A három közül a Berlin M7 volt a szerencsésebb tervezés, mely önmagában is művészet: az egyetlen olyan mikrofonja a cégnek, melyben a mindössze egy hüvelyk átmérőjű kifeszített membránt ragasztással rögzítik egy renkdívül vékony kávára. A kávát igen nagy pontossággal vágják ki egy vékony rézlemezből, 90 pontosan elhelyezett lyukat faragnak bele oldalanként, végül körpolírozzák a tükörnél simábbra. Csak egy kis bibi van vele: az arany vezetőt PVC-re viszik fel, és a PVC hadilábon áll az idővel: hamar tönkremegy. (Az U47-eket mind felújították már, és általában a felújításkor mylar-ra cserélik a PVC-t ennek okán). Az idők során még változáson esett át a trafó is, a legszerencsésebb konstrukció ebből az ún. "longbody" változat volt, ami a benti elektronika méretének megnövekedéséből adódóan lényegesen nagyobb házat igényelt. A cső, hiszitek vagy nem, nem sokat számít, és a melegségét sem ennek köszönheti (az U47FET-ben nincs cső, mégis rendkívül meleg). VF14 vagy EF14: tökmindegy. Érdekes említést tenni még a mikrofon rácsáról, mely egy különleges, natúr hangszínszabályzóként funkcionál (ezen nem változtattak az idők során). De ezek csak amolyan érdekességek, a hangja érdekel mindenkit úgyis. Azt meghallgatni érdemes (lentebb a file-ok, persze csak a kinyitott cikkben jelenik meg), de egy pár szóban hogy miért is jó... Gyakori a tévhit, hogy egy mikrofon annál jobb, minél életszerűbben, pontosabban képes rögzíteni a felvett hangot... Ha ez igaz lenne, az U47 nem lenne ringben. Az U47 azért jó, mert mindenki ezt szereti, és a szerelem meg akkor igazi, ha meg se tudjuk mondani miért, hanem mert "csak". Olyasmiért pl. hogy bájos, mert olyan hangja van, amitől az embernek érzelmei, gondolatai, ötletei támadnak. Technikai értelemben nem túl ütős a mai berendezésekhez képest, viszont amit csinál, az maga a csoda: a konstrukció szerencsésen egyenlíti ki a rendkívül problematikus emberi beszédet és éneket, ahol villámgyorsasággal változnak magánhangzók, mássalhangzók éles hangok, levegőzúgás - szóval minden olyan, ami tökéletesen alkalmatlanná teszi zenei környezetben való érthető megszólalását. Az U47 azonban nagyon hülyén megfogalmazva egyenletessé "simítja" a bejövő hangot (nem úgy mint egy kompresszor!), abból kezes bárányt csinál. A közepei vintage-ek, nagyon jól érthetőek, kitűnően működnek mixben. A kegyetlen susogó, éles hangokból (T, CS, S, Sz) kellemes, "lágyan torz" hangokat gyárt (lásd a mellékelt audio példák). A mélye brutális: ebben az időben nem tudták jól megoldani azt, hogy a mikrofon közeltéri felvételeknél ne kezdje aránytalan mértékben túlozni a mélyeket: hál' istennek, mivel ezt a mai napig kihasználjuk a felvételeken. Felraktam két példát, egy-egy felvételt az U47 és a TLM 103 mikrofonokról. Ez nem fair összehasonlítás, tekintve hogy előbbinek árából tíz [url=http://www.hs-online.com/hu/Nagymembranos-mikrofon-201/TLM-103-783.html]TLM 103 jön ki, de szerettem volna megmutatni, hogy miben áll a különbség, az mekkora valójában, és hogy az ember miért fizet annyit valamiért. (Ezek elég jó felvételek, nem mi csináltuk, viszont teljesen hitelesek, valóban így szólnak) Az U47 vintage miksi, eredetileg tehát vintage preampekkel használták, pl. a Siemens V72 és a korabeli Neve cuccok, EMI, Universal Audio és a stúdiók saját berendezései. Ennek ellenére megél nagyon jól a modern berendezésekkel együtt is. Mi történik, ha valamit ennyire igényelnek a zenészek? Természetesen a használtpiacon aranyárak alakulnak ki modelltől és évjárattól függően: a longbodykért akár 9000 dollárt is (2milliót forint) elkérnek. És persze magával vonza a reprókészítők megjelenését, illetve a nagyokos felújítókat. Csak pár cég, aki U47-es kopit gyárt fejből: Peluso, Bock, Telefunken USA, JZ, Flea, Soundelux, Horch, Korby, Wagner, Lawson, Pearlman és két cég, akit még érdemes említeni: Vertigo és Wunder Audio. Általában az szokott történni, hogy kijelentik, hogy övéké az igazi, pontos U47, csak még annál is jobb, és a zenészekben joggal merül fel a kétség, hogy valami nem stimmt. Valóban, ezek a reprók csak külsejükben emlékeztetnek (jobb esetben) az eredeti hangra, főleg arra blazíroznak a gyártók, hogy a vevőknek nincs lehetőségük összehasonlításra, és marketing alapján megveszik a portékájukat. Bizonyára többeket érdekel, hogy az eredeti gyártó, a Neumann hogyan viszonyul a kérdéshez. Sajnos a modern Neumannok (pl. M149) fasorban sincsenek. (Vannak azért kivételek, pl. U87Ai, de az egy modern miksó inkább, semmint vintage) Egy kivétel azonban akadt a klónok között: a Wunder Audio (oké, a másik lehetséges cég a Vertigo, akinek sajnos pont nem tudtuk letesztelni a termékét egyrészt mivel megszűntették a gyártást, viszont okkal hihetjük hogy tudnak valamit, hiszen ismerjük mikrofonrestaurációs szolgáltatásaikat személyesen). Wunder Audio: mikor megtaláltuk azt a céget, aki képes volt teljesen autentikus best-of-the-best U47 kopit gyártani örömtáncot lejtettünk és nyilván azonnal megkértük a kezüket (értsd, a képviseletüket). Az ár igencsak húzós, viszont konkrétan alkatrészkompatibilis a CM7 jelölésű termékük az eredeti U47-tel (érdemes elolvasni a termék lapját, amit a linkre kattintva érhettek el). Nincs kérdés, mikor az ember meghallgatja, azonnal szerelmes lesz a csodálatos soundba. A cikk születésének is ez az egyik apropója természetesen. Persze egyből kiváncsiak lettünk, hogy mit tudnak ezek, hiszen egyrészt volt nekik olcsóbb mikrofonuk, pl. a CM7 GT jelölésű (ez sajnos nem vált be, és jól reprezentálja, mi történik, ha fontos alkatrészeket mással helyettesítenek), másrészt csinálnak AKG C12 kopit is CM12 néven. Nos, a CM12 is az, amit az ember vár: tökéletes (a Pannónia Stúdióban találhattok belőle egy párat, ahol eredeti C12 is van). Nemrég pedig kihozták a CM7 FET-et, mely az U47 FETmásolata, és ssssajnos....az is tökéletes. (Az össz különbség az eredeti és eközött az, hogy kb. 10 Hz-cel fentebb vág, viszont cserébe nagyobb terhelést bír, simán lehet pl. lábdob elé tenni!). A CM7 FET viszont énekfelvétel terén kicsit sem rosszabb a csöves változatnál. Van egy pici különbség, de az nem minőségbeli, hanem jellegbeli. Gyakorlatilag no compromise énekmikrofon 570 ezer forintért (!!!). Igaz, hogy drágább egy picit az eddig favorizált Telefunken USA AK47-nél, viszont kategóriaugrás ahhoz képest. De nem rúg labdába mellette semmilyen modern mikrofon, AKG C12VR, bármelyik Brauner, BLUE, vagy a sok okostóni gyártó rafinált terméke. A no compromise azért no compromise. Van két brutál room mikrofonuk is, a CM49 és a CM50, ami az U49 és U50-esek reprója. Nem hallottuk személyesen, csak olyan felvételt, amit ezzel készítettek. Nagyon lelkesek vagyunk tehát, hogy ez a probléma is megoldódott, és elérkeztünk olyan korba, ahol nem kell függeni több évtizedes technikáktól, gyakorlatilag minden jóféle stúdióberendezés és hangszer is elérhető már, ami akkor elérhető volt. Most már a vintage mikrofonok is. A Wunder Audio mikrofonjai elérhetők és kipróbálhatók a Hit Space üzletében. MP3 player: Frank Sinatra ahogy beszélget és énekel a stúdióban http://forum.menemszol.hu/kugelimages/amikrofonokmikrofonja/sinatra.mp3 MP3 player: Neumann U47 próbafelvétel http://forum.menemszol.hu/kugelimages/amikrofonokmikrofonja/tlm103test.mp3 MP3 player: Neumann TLM 103 próbafelvétel http://forum.menemszol.hu/kugelimages/amikrofonokmikrofonja/u47test.mp3 Ebből a bejegyzésből főoldali cikk lett Link to comment Share on other sites More sharing options...
fulton Válaszolta November 28, 2013 Share Válaszolta November 28, 2013 Sziasztok! Ezt a cikket elérhetővé tudnátok újra tenni? mármint nem engedi letölteni a hangmintákat. Jó lenne megsasolni őtet:) Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Archived
This topic is now archived and is closed to further replies.