500-as őrület: Preampok!

gaborvari · June 30, 2011

Aki már eljutott annak a bizonyos szintnek a határvonalára, amikor rájövünk, hogy nem más áll közöttünk és a jobb eredmények között, mint a középszerű eszközeink és hangszereink, annak be kell látnia, hogy előbb-utóbb nem fogja megúszni, be kell fektetnie olyan eszközökbe is, amiknek évtizedek alatt sem kopott a tekintélye, persze nyilvánvalóan az ára sem. Miért nem látunk pl....Behringer iAxe gitárt Satriani kezében? És MG szériás Marshall kombókat a háta mögött? Chris Lord-Alge miért nem használ Cubase LE-t, és minek költ kompresszorra, amikor abban is van? Ezek azért elég hülye kérdések, nemigaz?

Hogy ezek a dolgok mennyire rentábilisak, azt most felejtsük el (tudom, nehéz, főleg itthon), de az, hogy egy hangmérnök, vagy egy zenész milyen eszközökkel veszi körbe magát, az ha mást nem is, de minimum a saját maga felé érzett tiszteletét és magas elvárásait tükrözi. És ez nem azt jelenti, hogy nem kell tudni szarból várat építeni, mert az ma a minimum! És nem is státusz szimbólumokról beszélgetünk. Itt arról a szintről beszélgetünk, amikor pontosan tudjuk, hogy egy színt miért akarunk használni a festményünkön, tudjuk is, hogy csak egy helyen lehet vásárolni olyan festéket és nem is olcsó, de nem adunk alább. Tehát nem azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy képesek vagyunk-e megfelelő, elégséges hangzást kialakítani (mert az csak kettes alá sajnos), hanem azt, hogy versenyképes körülmények között képesek vagyunk-e akár nemzetközi szinten is lenyűgöző dolgokat letenni az asztalra. És mégegyszer hangsúlyozom, nem azért, mert rentábilis, vagy mert anyagilag megéri. Ha nincs belső indíttatás, őrületes lelkesedés, akkor rég megette a fene az egészet. Az áhított körülményeket pedig tetszőleges úton elérhetjük, nehéz, de nem lehetetlen. A hozzáállás az első, ami kemény munkával karöltve megszüli az eredményeket, abból tudunk majd fejleszteni a körülményeken és indulhat újra a kör, szigorúan ebben a sorrendben.

Na de hol kezdjük el a fejlesztéseket? Ha mondjuk élő zene felvételéről és feldolgozásáról van szó, akkor a lánc egyszerű esetben a következőképpen néz ki: Mikrofon, Előfok, Insertek (opcionális...kompi, EQ, stb...), AD konverter, DAW (Natív és/vagy DSP), DA konverter, Stúdiómonitorok. A DAW manapság már teljesen ízlés kérdése, nyilván legyen stabil, és funkcióiban segítse a munkafolyamatunkat. A konverterek olyanok, amilyenek. Apogee és Prism alatt majdnem minden felejtős, ha nem akarunk kompromisszumot kötni. Természetesen az utóbbi években elég sokat fejlődtek a hangkártyákban található olcsóbb konverterek, ami nem azt jelenti, hogy kifejezetten jók, de az igazán jóhoz borzasztóan nagyot kell lépni anyagilag. Ennél jobban megérheti, ha a lánc két végén kezdünk el fejleszteni. A Genelec pl. elkényeztet bennünket fantasztikus közeltéri monitoraival. Már a 8020 is jobban szól, mint bármi más ebben a kategóriában, és sokkal jobban szólnak ezek a hangfalak, mint amennyivel drágábbak a mezőnynél.

A lánc másik vége nem más, mint az eleje:) Itt jó, ha tisztában vagyunk egy alapvetéssel: Egy JÓ mikrofon egy ROSSZ előfokkal rosszabb eredményt fog adni, mint egy KÖZEPES mikrofon egy JÓ előfokkal. Miért? Mert a rossz előfok egész egyszerűen megbecsteleníti mindazt a jót, ami miatt egy fél-egy éves átlag fizetésnek megfelelő összeget adtunk ki egy mikrofonért. Nem tudja interpretálni a dinamikáját, elrontja a tranzienseket, telepakolja nem kívánt torzításokkal, stb...Jobb lesz, mint a rossz mikrofonnal, de nem fogjuk érzékelni az elköltött összeget. Ezzel ellentétben egy legendás mikrofon előfok beszerzése esetén érezni fogunk minden fillért, amit kicsengettünk. Egy NEVE preamp egy AT2020-ból is szerethető hangot csinál, nincs mese, a trafó egy olyan jószág, ami megdolgozik a pénzéért. Büszkén tolja előre a második és harmadik felharmonikust (bizony, torzít, de nem akárhogy), aminek köszönhetően olyan hangot kapunk, amiben a zenei információ van túlnyomó többségben, így akkor is megállja majd a helyét, amikor már jó sok sáv került egymás hegyére. Nem, ezt nem lehet megcsinálni egy egyszerű hanszínszabályzóval. Ez együtt változik az inputtal, és pont úgy, ahogy arra éppen szükségünk van. Sokféle preamp van és nem mindegyik ugyanabban a legjobb. Az idő kitermelte a győzteseket, ez látható, hiszen bizonyos modellek, illetve technikai megoldások több, mint 40 éve változatlan formában szolgálnak bennünket.

Most pedig jöjjön egy kis ízelítő a kedvenc 500-as formátumú előfokainkból. A teszt során egy Nightwish nóta két sorát hallhatjátok a AMS Neve 1073LB, az API 512C, a Shadow Hills GAMA, és a Helios Type 69-en keresztül. Szilvi egy Wunder Audio CM7 FET mikrofonba énekel, ami már önmagában sem kutya:) Az egyes TAKE-eket a cikkhez csatolva megtaláljátok, így ti is elvégezhetitek otthon a saját tesztjeiteket, megfigyelhetitek mennyire másképp reagál ugyanarra a típusú beavatkozásra egy másik előfokkal felvett hang, és leszűrhetitek a tanulságot. Aki még nem olyan ismerős a preampok világában, annak egy jó tanács, hogy ne a zizgést-ciccegést figyelje, hanem a középtartományt. Ott történik az igazi varázslat.