A/D Létrehozva September 11, 2012 Share Létrehozva September 11, 2012 Érdekes konfliktusba kerültem magammal az imént: mikor a címkék közé beírtam hogy politika, már azon törtem a fejem, hogy hogy fogom elmagyarázni azt, hogy nem fogok politizálni. Persze olvasok ilyen témában hírt, és érdekel is, de nem érzem magam felkészültnek ahhoz, hogy szócsővé váljak, az apropóm is teljesen más. Amiről szeretnék írni, az tényleg a címhez kapcsolódik. Nem is tudom miért, de a vintage hangszerek kultúrájával nemrég sikerült megismerkednem. A vintage-ről nekem elsősorban a restauráció az ami beugrik, mivel többnyire rengeteg munka van ezekkel a régi hangszerekkel, mire az ember rendbe rakja őket. Kezdve az alkatrészektől odáig, míg beszerzi a komolyabb patcheket, mintákat, stb. Ez sok esetben rendkívül embert próbáló, és szinte mindig más segítségére szorul az ember. Eléggé. Időnként vannak olyan időben, olyan megfogalmazással és hangsúllyal elmondott mondatok, amik beleragadnak az agyamba, és alapvetően meghatározzák az azt következő időszakot. Talán Milkánál (Neo) jártam, és az ő szájából hangzott el a "másképp nem lehet". Van egy E-E-Mu Emulator II-m, ami egyszercsak megszűnt bootolni, és nyilván nem volt hozzá indítólemezem, szereznem kellett hát valahonnan. Szerencsémre, az utóbbi időben kialakultak olyan haverságok-barátságok, hogy egy-két telefon után hazai segítséggel tudtam életre kelteni a hangszert. A hazai Emulator közösség pár tagja pl. eléggé összetart. Silver is ilyen E-Mu buzi, korábbi ügyfelünk, aki egyszercsak előbukkant a Facebookon. Azért keresett meg, hogy ugyan nincs-e Digital Performer 3-hoz telepítőm, mert neki most az kell. És volt, úgyhogy előkotortam neki, fellapátoltam a disk image-t egy ftp szerverre, azóta rendszeresen összejárunk E-Mu samplerekről értekezni, van hogy együtt szerelünk. Rajta keresztül meg kapcsolatba kerültem más E-mu mániásokkal is. De hogy ne térjek el a tárgytól nagyon, a dolog lényege az, hogy valamiért mindenki a másik segítségére siet, és a jelenség komplexitását magyarázta Milka azzal, hogy az efféle önzetlen segítség nélkül egész egyszerűen nem juthatsz a következő szintre. Teljesen mindegy, hogy egy bootlemezről vagy szakmai segítségről van szó. Ez a "something from thin air" teremtő erejét hivatott reprezentálni, hogy a saját erőfeszítéseink által a semmiből tudunk értéket előállítani. A valóságban ezeket a hangszereket kb. lehetetlen jó állapotban tartani. Nagyon sarkítva azt is mondhatnám, ha nincsenek barátaid, ne vegyél vintage hangszert Ez jutott eszembe, mikor ma olvastam az indexen arról, hogy a kormányfőnk melyik tanácsadója mennyit keres. Engem alapvetően nem zavar, ha valaki sok pénzt keres, nem vagyok irígy, sőt, örülök is, ha azt megérdemelten teszik. Saját példámból kiindulva, nekem is van ideám arról, hogy a cég milyen szolgáltatást, árut, mennyiért tud prezentálni a vevőknek. Aki bejönk hozzánk, ki kell fizetnie azt az összeget, amiért nekünk "jól esik beállni a kassza mögé". De egész másról van szó, mikor az ember egy közösségért tesz valamit. Amikor pl. a fórumunkat reszelgetem, vagy a videós csapatunkat küldöm csatasorba, ezek mind komoly pénz és időtényezők (aki egyszer kipróbálja maga, majd rájön!), de őszintén szólva nem számolok olyasmivel, hogy megtérülés. Nyilván lesz majd valami látogatottság növekedés, meg javít a megítélésünkön, de számszerűsíteni ezt nem lehet, úgyhogy abszolút "no strings attached" alapn tesszük, vagyis akkor is megcsináljuk, ha egy fillért nem hoz vissza a projekt. Gondoltam, a Ménemszól is majd bannerekből eltartja saját magát, de ez a jelenleg haldokoló hazai hangszerpiacon nem történt meg, mára már nem is érdekel. Kifizetem havonta a cehhet a fórum szolgáltatójának, "oszt haladjunk" - hogy Silket idézzem. Néha update-elek, magyarítok le nem fordított szövegrészeket, segítek, ha valakinek kínja van. Közben pedig gyönyörűségesen gyűlik a tartalom, ami rendszerezett, kereshető. Megtalálja a Google is, szóval aki valamire keresi a választ, könnyen lehet, hogy majd felleli itt a bejegyzések között. Ilyennek álmodtam, úgyhogy attól jó, mert jónak érzem, és kész. Visszakanyarodva a politikai cikkre: tegyük fel, hogy egy csoport odajönne valakihez, hogy szakmai segítségre van szüksége egy adott témában (tegyük fel, hogy ez a csoport nem kommersz természetű), hogy történhet meg az, hogy az illető rögtön számokról és összegekről kezd beszélni? Ez olyan dolog, mintha valaki elmenne vizsgázni, és mikor megkapja a tételt, a kidolgozás helyett azon kezd járni az esze, hogy milyen osztályzatot tud majd kapni. Úgy értem, egy vérbeli szakmabeliről elképzelhetetlennek tartom azt, hogy egy szakmai kérdés hallatán ne szakmai dolgok jussanak az eszébe, hanem mondjuk anyagiak. Na jó, ennyire naív én se vagyok, pontosan tudom, hogy a triviális oka annak, hogy a kormány tele van jól fizetett szakértőkkel az lehet, hogy ezek nem mind kíváló szakemberek, hanem rafinált politikusok, akiknek fő tevékenysége az lehet, hogy elhitessék magukról, hogy az adott dologhoz ők nélkülözhetetlenek. Az emberek már csak ilyenek, ha a rendszer ezt lehetővé teszi, akkor ez mindenképp bekövetkezik. Írásom nem politikai bírálat, és még csak nem is konkrét (nyilván nem vagyok tisztában a tanácsadók munkájával, nem gyűjtöttem információt, így nem is kritizálhatnám őket). Csak "modelleztem", egy jelenségről akartam írni. Arról, hogy keveslem manapság a valódi teremtőerővel bíró önzetlen megnyilvánulást, bármi is legyen az oka. Pedig "másképp nem lehet". (Illusztráció: Emulator II elhalványodott kijelzőjét cseréltük egy tűéles VFD aktív megjelenítőre. Első boot-próba) Link to comment Share on other sites More sharing options...
Bendi Válaszolta September 11, 2012 Share Válaszolta September 11, 2012 Nagyon érdekes a gondolatmeneted, és némi (sőt, nem is némi, hanem jelentős) párhuzamot vélek felfedezni politikusaink és a "tehetségkutatókon fellépő" énekes-jelöltek között. (Mert azért tegyük a kezünket a szívünkre, az összes többi "művészeti ágban" - tánc, hangszeres zene, akrobatika, mittudoménmi -, az indulók zöme legalább valamilyen magasabb fokon űzi az adott "tevékenységet", az éneklésről viszont mindenki azt hiszi, hogy alapvető tulajdonság az énekelni tudás, ezért boldog-boldogtalan nevez énekesként.. ahogy az az XFaktor válogatójából is látszik... na ez most elég hosszú lett) Szóval az énekelni jelentkezők zöme előadja, hogy "világéletében az éneklés volt a mindene, csak és kizárólag ezzel akart foglalkozni már a szülészeten is, stb.stb." holott semmi másról nincs szó, mint hogy (kívűlről úgy látszik) nagyon egyszerűen "világhírű" énekessé lehet válni, és marha nagy pénzeket lehet keresni vele (mert hát "az a fahangú tehetségtelen <akárki> is lám, mire jutott, erre én is képes vagyok! Nehogymá' fáradságos munkával keressem meg a betevőt, mikor sztár is lehetek..."). Politikusaink ugyanígy előadják a nagy halálost, hogy "Csak és kizárólag népemért élek, az ő boldogulásuk az én vállalt küldetésem..." oszt közben "Lófaszt, mama!" Egyszerűen arról van szó, hogy - szinte kizárólag - ez az a terület, ahol nulla szaktudással, nulla hozzáértéssel vagon pénzt lehet keresni, ha az ember a megfelelő seggeket nyalja habosra... Link to comment Share on other sites More sharing options...
ProfesszorX Válaszolta September 11, 2012 Share Válaszolta September 11, 2012 Az a szó, hogy "önzetlenség" az ma egy elég furcsa fogalom. Persze ez az adott baráti kör / közösség értékrendszerén múlik... Sajnos van, hogy egy ilyen közösség egy olyan értékrendszer mentén épül fel, hogy valaki mindig vár is valamit cserébe a "segítségért". Akár egy tábla csokit, vagy egy korsó sört... vagy akár pár milliót... politikuséknál például. Persze ez annak az embernek az értékrendszerét is mutatja, aki jutalmaz. Ők ezen nőttek fel, őket lehet, hogy erre tanították az iskolában, ki tudja. Sajnos, egyszerű mázli kell ahhoz, hogy azok az emberek, akiknek nem fáj adni, megtalálják azokat az arcokat akiknek szintén nem fáj. így összejöhet valami. De, hogy mennyi itt ma erre az esély? Na, szerintem nem sok. Úgyhogy van még egy megoldás: Mindent megpróbálsz egyes egyedül összehozni. Aminek persze a vége - ennek viszont bazi nagy az esélye - mindig bukás lesz. Link to comment Share on other sites More sharing options...
l.gyuri17 Válaszolta September 13, 2012 Share Válaszolta September 13, 2012 érdekes ennek a topicnak a gondolatmenete. Én sosem voltam politikus gyűlőlő, vagy pénzsovárgó. Én csak elismertségre(nem siker!!!), illetve ha az kemény munka árán is, de megélhetésre áhítoztam mindig. Hát sokminden ebből még nem jött össze... Amúgy egyszer a youtubon hallottam egy érdekes videót, melyben Závodi Gáborral volt interjú. Elég hosszú a videó de van benne egy rész ami nagyon igaz, a tehetségkutatókkal mostanában. Ő azt fejtette ki, hogy egy tehetség amikor elindul a pályáján olyan mint egy tojás. Szépen lassan kikel a tojásból, és a pihe puha kis szárnyain elkezd repülni. Egyre erősödik a szárnya úgy ahogy tanul, meg fejlődik, egyre magasabbra tud repülni, és majd valahol egy bizonyos magasságban eléri a csúcsát, és onnan majd elkezd egyszer zuhani ahogy öregedik és nem bírja majd tovább a szárnya. Persze van olyan aki tényleg olyan tehetséges, hogy ezt a repülést sokáig vagy élete végéig fent tudja tartani, viszonylagosan nagy zuhanás nélkül. És most jön a lényeg. A tehetségkutatókon ezeket a tojásokat fogják belerakják egy ágyúba és pfff kilövik jó magasra őket. És ott kezd el a szárnyuk erősödni. Van akinek nem lesz elég erős a szárnya, és elkezd zuhanni avagy le is zuhan, és van aki egy ideig még tud repülni, de utána ő is lezuhan. Persze vannak igazán tehetségesek, akik még ebből a zuhanásból is a föld felett fel tudnak repülni és elindulni a csúcs felé repülve (pl. Rúzsa Magdi). Link to comment Share on other sites More sharing options...
l.gyuri17 Válaszolta September 13, 2012 Share Válaszolta September 13, 2012 Különben meg nagyon nehéz találni ténylegesen önzetlen embereket. Őket nem keresni kell, mert azokat az embereket nem az utcán találod meg vagy a TV-ben. Ha olyan, ő maga talál meg minket. És ha netán még zenélni is tud, akkor abból lehet egy egész jó kis zenekar... Link to comment Share on other sites More sharing options...
mohawk Válaszolta September 20, 2012 Share Válaszolta September 20, 2012 Önzetlen ember márpedig nem létezik, ha valaki nem ellenszolgáltatásért segít, akkor azért, mert jó érzéssel tölti el, hogy segíthet. De ez csak az én teóriám Aki örömét leli a szakmájában (hobbijában, akármiben, amiben jó), szerintem előbb fog megoldani egy szembejövő problémát, minthogy annak az árán gondolkodjon. Rengeteg dolgot csinálok meg ingyen, csak mert kedvem telik benne. De vigyázni kell, hogy ne nőjenek emiatt az ember fejére, mert azt már balf@szságnak hívják A tanácsadók ügyében viszont szerintem kár a pénzszerzésen kívül más értelmet keresni. Igazából nekem az egész mai, magyar politikai életben nehéz bármi értelmet találnom, de ez nyilván az én hibám, úgyhogy igyexem nem is foglalkozni a kérdéssel túl sokat, mert csak felhúznám magam Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Archived
This topic is now archived and is closed to further replies.