Digitális jelszintek

[Tetsuo]

Nos lehet, hogy egy nagyon evidens dolgon akadtam meg mar megint. Ha igy van, akkor bocs.

Minel tobbet olvasok, annal (2 n-betu ) inkabb osszezavarodom bizonyos dolgokban.

A 2006-ban publikalt, Bobby Owsinski - The Mixing Engineer's Handbook-ban olvastam (talan Bob Katz konyveben is), hogy a DAW-szoftverek szamitasilag veges osszegzese a digitalis jeleket headroom nelkul nem tudja szepen keverni. (A reszletgazdagsag elveszik a zenebol, vagy ilyesmi. Tipikus digit keveres.)

Vagyis, ha csatornankent a majd' legnagyobb jelekre torekedunk (fader allitasanal), akkor tobb csatorna osszegzese eseten mar a hangminoseg latja karat, mert nincs "hely" szamolni, vagy osszeadni a digitalis szavakat.

Az iro es jonehany interjualanya azt tanacsolja, hogy a master fadert allitsuk legnagyobbra, majd a csoportoket kisebbre, mig az egyedi csatornak tolopotmeteret huzzuk meg alacsonyabbra.

Eddig pont forditva csinaltam. Ugyanis arra torekedtem, hogy a leheto legkisebb zajszint mellett rogzitsem a leheto legnagyobb bejovo jelet, igy erjem el a "fenomenalis" dinamikatartomanyt. Tehat ez egy hatalmas ellentmondas.

Az ok, hogy 24 bit az elmeletben egy csomo decibel (144), a hangkarim viszont mar csak (elvileg) 114-re kepes, de barmi, amit rakotok (szintik, instrument jelszinten) es teljes terjedelmeben akarom megszolaltatni, az kb. -88dB zajjal jar, vagyis ahogy neztem, akarmennyire allitom a felvetel bitmelyseget, max 88dB terjedelmem maradt egy bejovo csatornara nezve ugye; (hozzateszem, hogy a hangkari eloerositoje meg nagyobb zajt csinal, ha erosit egy kicsit is) amibol keverhetek nagyobb dinamikat ugye... csakhat nem ertem, hol van itt a 144dB ill van meg a lebegopontos 32 bites.. ha ez a tuti, akkor miert nem alapbeallitas? :S

Nem ertem.

Raadasul a Cubase, Pro Tools stb. allitolag teljesen mashogy csinalja...

Egy atlagos i5-re epulo szamitogepem van, Cubase szoftverrel. Erdemes lebegopontosra allitanom az osszegzo szamitast az eddigi 24bit helyett?

A nagyobb jel-zaj viszonyra valo torekves tenyleg csunya keverest produkal? Esetleg csak bizonyos szamu sav felett?

[Tetsuo]

A dither-t sztem felvételkor nyugodtan hagyd figyelmen kívül, igazi jelentősége a master során lehet, ahol a legtöbb dinamikát kell kihozni az anyagból, többszöri dithering általában csak rontja a minőséget, mert az ideálisnál már több zaj van benne.

Igazad van. En nem is ditherezek semmit, csupan olvastam, hogy mar az AD-konverter is ad a jelhez dithert, a jobb felveteli eredmeny miatt.

[Isten Nyila]

Én csak annyit tennÉk hozzá ezekhez, hogy azÉrt a jel-zaj viszony nem feltÉtlen jelent közvetlen És konkrÉt korlátot a dinamika számára, hiszen lÉtezhetnek - vannak is - olyan hangok, melyek halkabbak az alap zajszintnÉl, És mÉgis kihallhatók "alóla"; ugyanis az alapzaj sem statikus És időben állandó valami, hanem folyton változik, És nem elfedi a hangokat, hanem pusztán rájuk telepszik; tehát ha van egy adott, alap zajszinted, attól azÉrt mÉg a dinamika tartománya lehet ÉppensÉggel nagyobb is.

[cyanidesound]

Így ebben a formában ez nem lesz jó. Az rms átlag hangerőt jelent nem dinamika tartományt. Pl ha az rms-ed -10 db a peak-ed pedig 0 db, akkor nem 10 db-s dinamika tartománnyal dolgozol, mert a leghalkabb részek az rms-től lentebb lesznek, tehát a dinamika tartományod több lesz mint 10 db.

igaz valóban, persze a kiállás -80 dB-éhez képest valóban kihasználódik a dinamikatartomány egy része, de közel sincs annyira szükség a végterméknél, mint amit a hangkártyák tudnak.Ismerünk egy-két egészen jól sikerült szalagra készült felvételt, ott pedig garantáltan nincs több 55 dB-nyi dinamikatartománynál...

[fullfleo]

van itt egy kis fogalomzavar szerintem, a hangkártyád 114dB-es dinamikatartományát sem használja ki semmilyen hangszer sem, sőt, ha ütős végterméket akarsz,akkor ezt a dinamikatartományt le kell csökkentened 10-14 dB környékére vagy még lejjebb, és itt jön be a félreértés: a dinamikus és az ütős fogalmak nagyjából ellentétes értelműek és - tévesen - szokás felcserélve használni őket.erre rájöttél volna magadtól is, ha egy neked tetsző felvétel beimportálnál a cubase-edbe és tenél a masterre egy level meter plugint, az megmutatja a dinamikatartományt(RMS) és akkor lenne mihez kötni a számokat.

ezt csak olvasgatással soha nem fogod megérteni, nem is lehet...

Így ebben a formában ez nem lesz jó. Az rms átlag hangerőt jelent nem dinamika tartományt. Pl ha az rms-ed -10 db a peak-ed pedig 0 db, akkor nem 10 db-s dinamika tartománnyal dolgozol, mert a leghalkabb részek az rms-től lentebb lesznek, tehát a dinamika tartományod több lesz mint 10 db.

[cyanidesound]

Nos lehet, hogy egy nagyon evidens dolgon akadtam meg mar megint. Ha igy van, akkor bocs.

Minel tobbet olvasok, annal (2 n-betu ) inkabb osszezavarodom bizonyos dolgokban.

A 2006-ban publikalt, Bobby Owsinski - The Mixing Engineer's Handbook-ban olvastam (talan Bob Katz konyveben is), hogy a DAW-szoftverek szamitasilag veges osszegzese a digitalis jeleket headroom nelkul nem tudja szepen keverni. (A reszletgazdagsag elveszik a zenebol, vagy ilyesmi. Tipikus digit keveres.)

Vagyis, ha csatornankent a majd' legnagyobb jelekre torekedunk (fader allitasanal), akkor tobb csatorna osszegzese eseten mar a hangminoseg latja karat, mert nincs "hely" szamolni, vagy osszeadni a digitalis szavakat.

Az iro es jonehany interjualanya azt tanacsolja, hogy a master fadert allitsuk legnagyobbra, majd a csoportoket kisebbre, mig az egyedi csatornak tolopotmeteret huzzuk meg alacsonyabbra.

Eddig pont forditva csinaltam. Ugyanis arra torekedtem, hogy a leheto legkisebb zajszint mellett rogzitsem a leheto legnagyobb bejovo jelet, igy erjem el a "fenomenalis" dinamikatartomanyt. Tehat ez egy hatalmas ellentmondas.

Az ok, hogy 24 bit az elmeletben egy csomo decibel (144), a hangkarim viszont mar csak (elvileg) 114-re kepes, de barmi, amit rakotok (szintik, instrument jelszinten) es teljes terjedelmeben akarom megszolaltatni, az kb. -88dB zajjal jar, vagyis ahogy neztem, akarmennyire allitom a felvetel bitmelyseget, max 88dB terjedelmem maradt egy bejovo csatornara nezve ugye; (hozzateszem, hogy a hangkari eloerositoje meg nagyobb zajt csinal, ha erosit egy kicsit is) amibol keverhetek nagyobb dinamikat ugye... csakhat nem ertem, hol van itt a 144dB ill van meg a lebegopontos 32 bites.. ha ez a tuti, akkor miert nem alapbeallitas? :S

Nem ertem.

Raadasul a Cubase, Pro Tools stb. allitolag teljesen mashogy csinalja...

Egy atlagos i5-re epulo szamitogepem van, Cubase szoftverrel. Erdemes lebegopontosra allitanom az osszegzo szamitast az eddigi 24bit helyett?

A nagyobb jel-zaj viszonyra valo torekves tenyleg csunya keverest produkal? Esetleg csak bizonyos szamu sav felett?

van itt egy kis fogalomzavar szerintem, a hangkártyád 114dB-es dinamikatartományát sem használja ki semmilyen hangszer sem, sőt, ha ütős végterméket akarsz,akkor ezt a dinamikatartományt le kell csökkentened 10-14 dB környékére vagy még lejjebb, és itt jön be a félreértés: a dinamikus és az ütős fogalmak nagyjából ellentétes értelműek és - tévesen - szokás felcserélve használni őket.erre rájöttél volna magadtól is, ha egy neked tetsző felvétel beimportálnál a cubase-edbe és tenél a masterre egy level meter plugint, az megmutatja a dinamikatartományt(RMS) és akkor lenne mihez kötni a számokat.

ezt csak olvasgatással soha nem fogod megérteni, nem is lehet...

[cyanidesound]

Az elozo hozzaszolasban, konkretabban pl. a Blofeld alapbol halk es akarok olyan reszeket, amikor csak belole szol egy hangszin.. es ha azt erositem ugye, akkor felemelkedik a zajszint. Nem mondom, hogy szar, hanem ilyet egy CD-n sem hallani vagy egy jobb klubban erosen hallahato lehet...

Ilyenkor a zajt probalom eltuntetni ugye, kisebb-nagyobb eredmennyel.

ha a felvett kis jelet digitálisan erősíted, akkor nem romlik a jel/zaj viszony, lásd normalizálás címszó alatt a többit...

a jel/zaj viszony jobbá tétele miatt az analóg technikát kell kihajtani - már,ha szalagra rögzítesz, de legalább kipróbálhatnád ahelyett, hogy csak beszélsz róla.

az megint más dolog,hogy ha van egy kicsit zajos jelforrásod,annál el lehet rontani a jel/zaj viszonyt kompresszorral, de ez nem lesz máshogy akkor sem, ha jól megküldöd a konverter bemenetét, annyit érsz csak el vele, hogy esetleg betorzít...

én pl. durva metált rögzítek általában, jól betekert gain állásokkal a gitároknál - kevés zajosabb dolog van egy csöves gitárerősítőnél.

[Tetsuo]

Az elozo hozzaszolasban, konkretabban pl. a Blofeld alapbol halk es akarok olyan reszeket, amikor csak belole szol egy hangszin.. es ha azt erositem ugye, akkor felemelkedik a zajszint. Nem mondom, hogy szar, hanem ilyet egy CD-n sem hallani vagy egy jobb klubban erosen hallahato lehet...

Ilyenkor a zajt probalom eltuntetni ugye, kisebb-nagyobb eredmennyel.

[sonnyCoca]

Ok, de a legmagasabb jel-zajra kell torekedni, foleg egy minimal zenenel, ahol sokszor egyszerre csak egy hangszer szol (nehany effekttel), ami egy -10dB es jellel foleg egy nem atomdraga cuccbol eleg szar lesz, marmint az eredo jel-zaj. Ja igen, ilyenkor jonnek a trukkok.. probalkozok, probalkozok.

Az eredendő jel-zaj miatt ne aggódj túlzottan: ha csak a gain visszavétele miatt lett több zaj a rendszerben, akkor a forrásnál van a probléma: negyed hangerőn (-12dB) csak a nagyon vintage dolgok szoktak zajosodni, de azt amúgy is ezért használod

A te problémád szerintem nem a felvétel, hanem inkább a keverés részét képezi: a minimál zenékben maximálisan fontos az EQ, az (esetleges) kompresszálás és a jó keverés (hangerőfader-tologatás).

Egy egyszerű módszer, amit én is használni szoktam: ha a dinamikára koncentrálsz (hogy a váltások és tranziensek szépen a helyükön legyenek és kiemelkedjenek) a natúr volume helyett, szerintem egyszerűbb lesz keverni: ne az egyes blokkokat hallgasd loopolva, inkább a blokkok közti átmeneteket próbáld jóra keverni

[Tetsuo]

Ok, de a legmagasabb jel-zajra kell torekedni, foleg egy minimal zenenel, ahol sokszor egyszerre csak egy hangszer szol (nehany effekttel), ami egy -10dB es jellel foleg egy nem atomdraga cuccbol eleg szar lesz, marmint az eredo jel-zaj. Ja igen, ilyenkor jonnek a trukkok.. probalkozok, probalkozok.

[cyanidesound]

igen, felvételkor a hangkártyából már fixpontosan érkezik a jel, ezért ha nincs a láncban analóg kompresszor, akkor érdemes bőven helyet hagyni neki (én általában megkérem az énekest, hogy kiabáljon hangosan, és azt próbálom -6 -10 dB környékére tenni, a lényeg, hogy biztosan ne menjen 0 fölé.

A dither-t sztem felvételkor nyugodtan hagyd figyelmen kívül, igazi jelentősége a master során lehet, ahol a legtöbb dinamikát kell kihozni az anyagból, többszöri dithering általában csak rontja a minőséget, mert az ideálisnál már több zaj van benne.

már csak azért sem érdemes felvételnél peak-ben -10dB fölé menni,mert az egyes hangkártyák jelzint monitorozása is megbízhatatlan lehet, jobb a békesség, utólag büntetlenül fell lehet hangosítani,mert a daw-ok nem adnak hozzá zajt(a meglévőn kívül) erősítésnél.

[sonnyCoca]

Koszi. Felvetelnel gondolom az interface ADC-je hatarozza meg, milyen algoritmus szerint es hogy fog tulvezerlodni, aminel raadasul egy dither is beiktatodik valahol. Ugye?

Megaztan a bouncingnal is es a felvetelnel is, sok helyen azt javasoljak, hogy a limitet kb. vagy mondjuk -0.2dB-re allitsuk. Na ezzel utkozott az elso hsz-ban, konyvbol idezett praktika.

igen, felvételkor a hangkártyából már fixpontosan érkezik a jel, ezért ha nincs a láncban analóg kompresszor, akkor érdemes bőven helyet hagyni neki (én általában megkérem az énekest, hogy kiabáljon hangosan, és azt próbálom -6 -10 dB környékére tenni, a lényeg, hogy biztosan ne menjen 0 fölé.

A dither-t sztem felvételkor nyugodtan hagyd figyelmen kívül, igazi jelentősége a master során lehet, ahol a legtöbb dinamikát kell kihozni az anyagból, többszöri dithering általában csak rontja a minőséget, mert az ideálisnál már több zaj van benne.

[Tetsuo]

IMHO:

A jel-zaj viszonyban gondolkodás az analóg pultok öröksége. Ott a bennük lévő erősítők miatt mindig volt a sávoknak egy "alapzaja", a magasabb jelszint azért kellett, hogy minél kissebb legyen ez a zaj a jelhez képest. És amikor a jel túlment az erősítő felső tűréshatárán, az torzítani kezdett. Ez a torzítás annyira szépen szólt pl. egy Harrison konzolon, hogy ettől szolt a konzol "Harrison"-osan. Az analóg "summing" ezeknek az erősítési tökéletlenségeknek a szimulálása.

Röviden: analóg esetén hajtod, mint az állat, mert akkor lesz alacsony a zaj (a jelhez képest), és ráadásul szépen torzít.

A digitális más jószág: a DAW-ok belsejében ún. "lebegőpontos" matek megy, ami kis túlzással azt jelenti, hogy nem lineárisan, hanem nagyságrend szerint tárolja a hangot. Ergo nagyon nehezen tudsz kifutni headroom-ból, mert a túlvezérléskor nem torzít, hanem csak a "dinamikai részletessége" csökken. Azaz pl. egy +36dB kiabálás esetén a jel torzítása helyett valószínűleg a háttérben lévő -50dB-es cin tűnik el. Az egyetlen probléma a lebegőpontos számításokkal, hogy ha nem DAW-ban akarod lejátszani, akkor vissza kell konvertálnod fixpontosra.

A fixpontos a klasszikus (16, 24bit int PCM) formátum, van egy bitmélységtől függő alja (pl -144dB) és egy teteje (0 dB). Ami nem fér be közéjük, azt digitálisan clipeli (torzítja). Ez a koverzió a kritikus pont, ezért célszerű egy limitert berakni export előtt a lánc végére, és/vagy visszahúzni a master fadert annyival, amennyivel túllőtte a szám során.

Ha ez aggasztóan komolyan hangzik, akkor koncentrálj a következő két dologra:

- felvétel során soha ne menj a bitmélységed teteje fölé (mert a DAW-ok 99%-ban fixpontosban vesznek fel, ami torzít 0 felett), inkább maradj sokkal alatta - a hangerőt majd a keverés fogja megadni.

- bounce-oláskor ne hagyd a mastert 0dB fölé menni (fixpontos-ba menti, ha túlvezérled, torzít), inkább maradj sokkal alatta - a hangerőt majd a master fogja megadni.

és egy kis extra:

- lebegőpontosnál a NAGYON durva dinamikus eltéréseket kerüld, ha később NAGYON agresszíven akarod kompresszálni. Ez szinte csak sound design-nál számít, normál zenei környezetben jelentéktelen IMHO.

Koszi. Felvetelnel gondolom az interface ADC-je hatarozza meg, milyen algoritmus szerint es hogy fog tulvezerlodni, aminel raadasul egy dither is beiktatodik valahol. Ugye?

Megaztan a bouncingnal is es a felvetelnel is, sok helyen azt javasoljak, hogy a limitet kb. vagy mondjuk -0.2dB-re allitsuk. Na ezzel utkozott az elso hsz-ban, konyvbol idezett praktika.

[sonnyCoca]

Nos lehet, hogy egy nagyon evidens dolgon akadtam meg mar megint. Ha igy van, akkor bocs.

Minel tobbet olvasok, annal (2 n-betu ) inkabb osszezavarodom bizonyos dolgokban.

A 2006-ban publikalt, Bobby Owsinski - The Mixing Engineer's Handbook-ban olvastam (talan Bob Katz konyveben is), hogy a DAW-szoftverek szamitasilag veges osszegzese a digitalis jeleket headroom nelkul nem tudja szepen keverni. (A reszletgazdagsag elveszik a zenebol, vagy ilyesmi. Tipikus digit keveres.)

Vagyis, ha csatornankent a majd' legnagyobb jelekre torekedunk (fader allitasanal), akkor tobb csatorna osszegzese eseten mar a hangminoseg latja karat, mert nincs "hely" szamolni, vagy osszeadni a digitalis szavakat.

Az iro es jonehany interjualanya azt tanacsolja, hogy a master fadert allitsuk legnagyobbra, majd a csoportoket kisebbre, mig az egyedi csatornak tolopotmeteret huzzuk meg alacsonyabbra.

Eddig pont forditva csinaltam. Ugyanis arra torekedtem, hogy a leheto legkisebb zajszint mellett rogzitsem a leheto legnagyobb bejovo jelet, igy erjem el a "fenomenalis" dinamikatartomanyt. Tehat ez egy hatalmas ellentmondas.

Az ok, hogy 24 bit az elmeletben egy csomo decibel (144), a hangkarim viszont mar csak (elvileg) 114-re kepes, de barmi, amit rakotok (szintik, instrument jelszinten) es teljes terjedelmeben akarom megszolaltatni, az kb. -88dB zajjal jar, vagyis ahogy neztem, akarmennyire allitom a felvetel bitmelyseget, max 88dB terjedelmem maradt egy bejovo csatornara nezve ugye; (hozzateszem, hogy a hangkari eloerositoje meg nagyobb zajt csinal, ha erosit egy kicsit is) amibol keverhetek nagyobb dinamikat ugye... csakhat nem ertem, hol van itt a 144dB ill van meg a lebegopontos 32 bites.. ha ez a tuti, akkor miert nem alapbeallitas? :S

Nem ertem.

Raadasul a Cubase, Pro Tools stb. allitolag teljesen mashogy csinalja...

Egy atlagos i5-re epulo szamitogepem van, Cubase szoftverrel. Erdemes lebegopontosra allitanom az osszegzo szamitast az eddigi 24bit helyett?

A nagyobb jel-zaj viszonyra valo torekves tenyleg csunya keverest produkal? Esetleg csak bizonyos szamu sav felett?

IMHO:

A jel-zaj viszonyban gondolkodás az analóg pultok öröksége. Ott a bennük lévő erősítők miatt mindig volt a sávoknak egy "alapzaja", a magasabb jelszint azért kellett, hogy minél kissebb legyen ez a zaj a jelhez képest. És amikor a jel túlment az erősítő felső tűréshatárán, az torzítani kezdett. Ez a torzítás annyira szépen szólt pl. egy Harrison konzolon, hogy ettől szolt a konzol "Harrison"-osan. Az analóg "summing" ezeknek az erősítési tökéletlenségeknek a szimulálása.

Röviden: analóg esetén hajtod, mint az állat, mert akkor lesz alacsony a zaj (a jelhez képest), és ráadásul szépen torzít.

A digitális más jószág: a DAW-ok belsejében ún. "lebegőpontos" matek megy, ami kis túlzással azt jelenti, hogy nem lineárisan, hanem nagyságrend szerint tárolja a hangot. Ergo nagyon nehezen tudsz kifutni headroom-ból, mert a túlvezérléskor nem torzít, hanem csak a "dinamikai részletessége" csökken. Azaz pl. egy +36dB kiabálás esetén a jel torzítása helyett valószínűleg a háttérben lévő -50dB-es cin tűnik el. Az egyetlen probléma a lebegőpontos számításokkal, hogy ha nem DAW-ban akarod lejátszani, akkor vissza kell konvertálnod fixpontosra.

A fixpontos a klasszikus (16, 24bit int PCM) formátum, van egy bitmélységtől függő alja (pl -144dB) és egy teteje (0 dB). Ami nem fér be közéjük, azt digitálisan clipeli (torzítja). Ez a koverzió a kritikus pont, ezért célszerű egy limitert berakni export előtt a lánc végére, és/vagy visszahúzni a master fadert annyival, amennyivel túllőtte a szám során.

Ha ez aggasztóan komolyan hangzik, akkor koncentrálj a következő két dologra:

- felvétel során soha ne menj a bitmélységed teteje fölé (mert a DAW-ok 99%-ban fixpontosban vesznek fel, ami torzít 0 felett), inkább maradj sokkal alatta - a hangerőt majd a keverés fogja megadni.

- bounce-oláskor ne hagyd a mastert 0dB fölé menni (fixpontos-ba menti, ha túlvezérled, torzít), inkább maradj sokkal alatta - a hangerőt majd a master fogja megadni.

és egy kis extra:

- lebegőpontosnál a NAGYON durva dinamikus eltéréseket kerüld, ha később NAGYON agresszíven akarod kompresszálni. Ez szinte csak sound design-nál számít, normál zenei környezetben jelentéktelen IMHO.

[Tetsuo]

Szerintem ez egyrészt egy kicsit túl van dramatizálva, és egy picit talán Te is félreérted.

A lényeg az, hogy ugye elméletileg a mai natív világban mondhatni végtelen headroomunk van. De azt érdemes észben tartani, hogy ez a headroom tényleg csak elméletileg végtelen. A hallható anyagnak mindenképpen vissza kell alakulnia pl. 24bit fixre. Tehát, ha egészséges headroommal dolgozol - úgy, mint analógban - akkor semmi probléma nem lesz.

Magyarul, rendkívüli módon leegyszerűsítve, hiába van 32-64bites jelfeldolgozású daw, ugyanúgy normálisan kell dolgozni, nem clippeltetni, nem 0dBFS-re kihajtani mindent, és akkor semmi baj nincs. A Bobby Owinsky könyv is elég régi, azóta ez a dolog is sokat fejlődött már.

Lényegében nem különbözik egyetlen daw összegzése sem. Ez tényleg durva matematika. Nyilván, ha különféle analóg emulációkkal játszunk, akkor már változik a dolog, de alap esetben szinte hallhatatlan a különbség ma már.

Egy egyszerű példa:

1. felvétel legyen kb. -18dB rms, így a peak bőven lehet -10dBFS körül

2. keverés dettó, nem kell mindent 0dBFS-re tolni

3. végeredmény így nem fog clippelni, nem szaladsz ki a headroomból, a masteringnél majd ki lehet tolni 0dBFS-ig

Röviden kb. ennyi.

Koszi, bar a miert is erdekel, de ok, nem kattogok ezen.

[sushibalazs]

Még annyit,hogy nem produkál csúnya keverést a nagyobb jel-zaj viszony! De a kérdést nem érzem,és soha nem is éreztem ennyire sarkosnak! Csúnya keverést a rossz ízlés produkál csak! :-D

[sushibalazs]

És ha szintit rögzítesz,tedd ezt bátran digitben(spdif),javít a jel-zaj viszonyon!

A 32bit azért nem alapbeállítás,hogy el tudd dönteni mekkora fileokat akarsz csinálni! A 24bit sem azért 24 bit,mert a 144dB átfogást szeretnéd rögzíteni,de pl a compressorok sokkal szebben számolnak 24biten mint 16on! De itt jegyezném meg,hogy pl a szinkronban,még most is 16biten rögzítenek!

[sushibalazs]

És nem tudsz csatornánként maximálisra jelre törekedni (felvételnél nyilván kell),és nem is kell!

[sushibalazs]

Lemeze válogatja szerintem! A részletgazdagság megtartása mellett,azért valóban nem árt,ha nem -9RMSre masterel az ember,de az összeírásnál,ha megtartasz némi mozgásteret (akár lehet ez -1 peak) akkor nagyot nem veszthetsz. Nyilván nem mindegy milyen program ír össze,ha valamelyik "félprofesszinális" (nyilván a protools HD farmokkal elég szépen ír össze),akkor szebbet lehet egy egyszerű visszamintázással csinálni,de mesterlövész legyen aki meghallja a különbséget! De nem véletlenül gyártanak külön analóg összegzőket.....De nem lesz aki kifizeti.... :-D

[DragonTamás]

Szerintem ez egyrészt egy kicsit túl van dramatizálva, és egy picit talán Te is félreérted.

A lényeg az, hogy ugye elméletileg a mai natív világban mondhatni végtelen headroomunk van. De azt érdemes észben tartani, hogy ez a headroom tényleg csak elméletileg végtelen. A hallható anyagnak mindenképpen vissza kell alakulnia pl. 24bit fixre. Tehát, ha egészséges headroommal dolgozol - úgy, mint analógban - akkor semmi probléma nem lesz.

Magyarul, rendkívüli módon leegyszerűsítve, hiába van 32-64bites jelfeldolgozású daw, ugyanúgy normálisan kell dolgozni, nem clippeltetni, nem 0dBFS-re kihajtani mindent, és akkor semmi baj nincs. A Bobby Owinsky könyv is elég régi, azóta ez a dolog is sokat fejlődött már.

Lényegében nem különbözik egyetlen daw összegzése sem. Ez tényleg durva matematika. Nyilván, ha különféle analóg emulációkkal játszunk, akkor már változik a dolog, de alap esetben szinte hallhatatlan a különbség ma már.

Egy egyszerű példa:

1. felvétel legyen kb. -18dB rms, így a peak bőven lehet -10dBFS körül

2. keverés dettó, nem kell mindent 0dBFS-re tolni

3. végeredmény így nem fog clippelni, nem szaladsz ki a headroomból, a masteringnél majd ki lehet tolni 0dBFS-ig

Röviden kb. ennyi.