A/D Létrehozva November 21, 2012 Share Létrehozva November 21, 2012 Elképzelhetetlenül király anyagba botlottam a neten, még az azokhoz kapcsolódó témák is zseniálisak, mindenkinek látnia kell: Érintett témák még: -"Sounds Just Like" Oldal, ami megkeresi, hogy zenénkhez mi hasonlít leginkább. -Everything is a remix Inspirácó? Kreativitás? Vagy csak remake? Döbbenetes videósorozat arról, hogy mennyire eredeti az eredeti. Az első rész a zenével foglalkozik, nagyon szórakoztató, de nem kevésbé mint a filmek a másodikban Kedvcsinálónak idézek hevenyészett fordításban a harmadik részből: "A kreativitás nem varázslat. A gondolkozás szokásos módszereinek alkalmazása meglevő alkotásokra (anyagokra). És a termőföld, amiből a a kreativitásunk kifejlődik olyasmi, amit megvetünk és félreértünk, ellenére annak, hogy mennyit köszönhetünk neki, és ez a másolás. Egyszerűen fogalmazva a másolás az, ahogy tanulunk. Semmi újat nem tudunk bevezetni addig, míg a saját értelmezési tartományunk nyelvét nem beszéljük folyékonyan, és ezt utánzás segítségével tudjuk elsajátítani. Például minden művész a kezdeti éveiben származtató tevékenységet folytat. Bob Dylan első lemeze 11 feldolgozásból állt. Richard Pryor a stand-up karrierjét nem túl jó Bill Cosby imitációval kezdte. És Hunter S. Thompson újragépelte a "A nagy Gatsby"-t , csak hogy megtapasztalhassa, milyen lehet megírni egy nagyszerű novellát." Döbbenetes még az is, amikor arról beszél, hogy ahogy a számítógép össze tudja a zenét tömöríteni egyben jelzi azt is, hogy a zene mennyire lesz élvezhető a számunkra Ha túl egyszerű tömöríteni, mert pl. egy emelkedő skálát könnyen lehet jósolni, azt hamar megúnjuk, ha viszont túl bonyolult (pl. fehérzaj, ami tömöríthetetlen), úgyszintén élvezhetetlen. Az ezzel foglalkozó cikk itt. Mix and Match Lyrics: Elindítod a videót, kiválasztod, hogy melyik felirattal menjen, és azt is el lehet énekelni rá. Pl. a House of the Rising Sun alá a Pokemon főcímét )) Link to comment Share on other sites More sharing options...
vati Válaszolta November 21, 2012 Share Válaszolta November 21, 2012 Ez egy igen erdekes tema. Talan fel eve beszelgettunk egy zenesz baratommal egy eloadasa kapcsan, hogy milyen sokan taplalkoznak a klasszikus zenebol a pop zeneben. Sokszor csak egy harmonia vagy egy lefutas de felismerheto bent az "eredeti". Arrol nem is beszelve amikor egesz zenei motivumokat felhasznalnak. Ezzel nincs is baj, mivel mindketto onallo erteket kepvisel(het). Hirtelen most csak ketto jut eszembe ha lesz idom kikeresem youtubeon: Shostakovich Cello Piano Sonata - Whitney Huston I Believe in you and me es a Brahms G dur hegedu Sonata - Whitney H. I'm every woman, de meg van par. Az mar viszont jobban zavar, ha a tudatlan hallgato a kozismert reszleteket mondjuk egy elektronikus zeneben fellelheto valtozatat tekinti eredetinek amit mar Vivaldi Brahms Mozart stb. mar par szaz eve megirt. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Vlad Válaszolta November 21, 2012 Share Válaszolta November 21, 2012 A kedvencem ebben a témában Santana. Ismerős? Link to comment Share on other sites More sharing options...
mohawk Válaszolta November 21, 2012 Share Válaszolta November 21, 2012 Próbált már valaki írni olyan programot, ami véletlenszerûen szólaltat meg különbözô magasságú és hosszúságú hangokat, véletlenszerû szünetek beiktatásával? Én kölyökkoromban megtettem és a végeredmény igen kis százaléka volt zeneként értékelhetõ, még az akkori lázadó és befogadó énemnek is. Tehát az elsõ pont, ahol nekem sántít a dolog, hogy bár valóban rengeteg a lehetséges variációk száma, nem feltétlenül értelmezhetõ mindegyik zeneként. Aztán kiesik egy pár duplikáció, hisz ha nem ismerjük a tempót, akkor nem tudjuk, hogy a ritmusunk egészekbõl, negyedekbõl vagy akár harminckettedekbõl épül fel. Az utolsó gondolatom pedig, az elsõhõz köthetõ. Zenei eszköztárunk egyre csak szûkül...legalábbis könnyûzenében. A technikai fejlõdéssel együtt tettenérhetõ a zenei kifejezõeszközök egyszerûsödése. Nem véletlen, hogy rengeteg hasonló dallam akad. És akkor még hozzá jön az a cikkben szereplõ gondolat is, hogy a kreativitás is tanult elemekbõl építkezik. Tehát hiába a sok variáció, ha nagy része használhatatlan, másik részét meg már kitalálta valaki. De az egyediség úgysem a kottán múlik szerintem. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Vlad Válaszolta November 21, 2012 Share Válaszolta November 21, 2012 Kotta? Az meg mi? :DDD Link to comment Share on other sites More sharing options...
Vlad Válaszolta November 21, 2012 Share Válaszolta November 21, 2012 Erről még ez jutott eszembe. Idegenek beszélgetnek. - Na, eljuttattad az üzenetünket a Föld nevű bolygóra? - Persze, már rég. - És? - Elnevezték DubStep-nek és táncolnak rá. Link to comment Share on other sites More sharing options...
kozmonauta Válaszolta November 22, 2012 Share Válaszolta November 22, 2012 Az mar viszont jobban zavar, ha a tudatlan hallgato a kozismert reszleteket mondjuk egy elektronikus zeneben fellelheto valtozatat tekinti eredetinek amit mar Vivaldi Brahms Mozart stb. mar par szaz eve megirt. Az ún. klasszikus zenei zeneszerzők is gyakran merítettek népzenei vagy korábbi zenékben előforduló motívumokból. Sok, ma is ismert és népszerű dallamot, amit az ő nevükhöz kötünk, nem feltétlen ők ötlötték ki. De ez így van rendjén. A mai tehetséges és kevésbé tehetséges szerzők is óhatatlanul visszanyúlnak elődeikhez, és napjaink zenei eszközeivel (kibővítve) szólaltatják meg a saját zenéjükben újra feltűnő futamokat. Link to comment Share on other sites More sharing options...
l.gyuri17 Válaszolta November 23, 2012 Share Válaszolta November 23, 2012 Ennél már csak egy rosszabb van, amikor egy ugyanazon előadó az általa "új" szerzeményének/dalának egy részletét ugyanúgy felhasználja újra és újra. De ilyen kölcsönös kölcsönvevések nagyon könnyen felismerhetőek, még akár akkord menetben is, csak max más a szöveg dallama, a jobbak még legalább a hangnemet is megváltoztatják. Lásd: Quimby: Most múlik pontosan és Lord: Örökké.... Csak vajon melyik volt hamarabb.... Én hallottam egy nagyon jó mottót: Ha lopsz egy dalból, akkor mindig változtasd meg annak a hangnemét... Link to comment Share on other sites More sharing options...
dchord Válaszolta November 23, 2012 Share Válaszolta November 23, 2012 a "best ever" akkor is a Süsü vanleszvolt http://index.hu/kult...usu_a_sarkany_/ Link to comment Share on other sites More sharing options...
skogen Válaszolta November 23, 2012 Share Válaszolta November 23, 2012 Próbált már valaki írni olyan programot, ami véletlenszerûen szólaltat meg különbözô magasságú és hosszúságú hangokat, véletlenszerû szünetek beiktatásával? Én kölyökkoromban megtettem és a végeredmény igen kis százaléka volt zeneként értékelhetõ, még az akkori lázadó és befogadó énemnek is. Tehát az elsõ pont, ahol nekem sántít a dolog, hogy bár valóban rengeteg a lehetséges variációk száma, nem feltétlenül értelmezhetõ mindegyik zeneként. Aztán kiesik egy pár duplikáció, hisz ha nem ismerjük a tempót, akkor nem tudjuk, hogy a ritmusunk egészekbõl, negyedekbõl vagy akár harminckettedekbõl épül fel. Az utolsó gondolatom pedig, az elsõhõz köthetõ. Zenei eszköztárunk egyre csak szûkül...legalábbis könnyûzenében. A technikai fejlõdéssel együtt tettenérhetõ a zenei kifejezõeszközök egyszerûsödése. Nem véletlen, hogy rengeteg hasonló dallam akad. És akkor még hozzá jön az a cikkben szereplõ gondolat is, hogy a kreativitás is tanult elemekbõl építkezik. Tehát hiába a sok variáció, ha nagy része használhatatlan, másik részét meg már kitalálta valaki. De az egyediség úgysem a kottán múlik szerintem. probald ezt: http://rhoadley.org/courses/tech_resources/max-msp/examples/IDM/aeTM3-3.zip max 4.x runtime-al tudod futtatni, >4-el meg nem probaltam. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Isten Nyila Válaszolta November 23, 2012 Share Válaszolta November 23, 2012 a "best ever" akkor is a Süsü vanleszvolt http://index.hu/kult...usu_a_sarkany_/ Ez jó. Link to comment Share on other sites More sharing options...
leslie Válaszolta November 23, 2012 Share Válaszolta November 23, 2012 "Ezer éves téma" a hang-, hangnem-, hangsor-, skála- és transzponálás-elmélet a Kr. e. 4. századra teljesen készen volt és ez maradt ezt kell szeretnünk Kulturális beidegződésünk miatt már alap a I-IV-V-I Link to comment Share on other sites More sharing options...
leslie Válaszolta November 23, 2012 Share Válaszolta November 23, 2012 Mindenki látta már de itt a "bizonyíték" Link to comment Share on other sites More sharing options...
Isten Nyila Válaszolta November 23, 2012 Share Válaszolta November 23, 2012 Innen most már lassan ide vezet majd az út: http://en.wikipedia.org/wiki/Congo_(chimpanzee) Link to comment Share on other sites More sharing options...
svertomi Válaszolta November 25, 2012 Share Válaszolta November 25, 2012 Hát, igen! Ez a 4 akkordos megoldás talán onnan ered, hogy amíg régen dallamokat találtak ki, amit megharmónizáltak, addig ma úgy néz ki a dalszerzés, hogy a dolgozó lefogja jobb kezének mutató-,középső-és gyűrűsujjával az akkordot, természetesen C- dúrban egy önkielégítős szintetizátoron; próbálgatja -az ujjtartást szigorúan megőrízve- arrébb helyezni a kezét a klaviatúrán és rájön, hogy ezek a hangzatok milyen jól is szólnak egymás után. Elkezd rá vinnyogni valami dallamot, és abban a pillanatban megszületett a mű! A transpoze gomb (ami már persze elég megkopott állapotban van a hangszeren) segítségével olyan hangnembe nyomkodja a dalt, amit még az egy oktávos hangterjedelmével ki tud hozni magából. Ír egy "jó kis" szöveget, amiben persze a második versszak megegyezik az elsővel, mivel nem jut eszébe több. Ezután vagy elkészíti otthon a hangszerelést, vagy elviszi valakihez, mert nem ért hozzá, holott már ez az ikszedik szerzeménye, ami után már jogdíjat is kapott elég szépen, mivel egy alapvetően mulatós témakörben működő tévécsatorna gyakran a műsorára tűzi dalait. Nos, szóval meghangszerelteti. Az ezt a műveletet végző ember már huszonnyolcezer ugyanilyen igényességgel megírt dalt rázott gatyába. Szeretne mást csinálni belőle. Miután kész, a zeneszerző előáll az ötletével, hogy ez így nem lesz jó, mert nem tudja eladni, mert tőle a tucci-tuccis megoldást szokták meg. Ekkor elkezdődik a dal visszabutítása tucci-tucci lúpokkal, buzeráns, meghatározhatatlan hangszínekkel. A ZENESZERZŐ időnként hasznos instrukciókkal is szolgál az ének ( ami már robothangú a drasztikus hangmagasság-korrigálásoktól) hangerejét, hangszínét illetően. "Tegyél egy kis basszust az énekre, meg hozd előre jól, mer' tudod, a színpadon megjönnek a mélyek, és nem lehet majd érteni!" Júúújjjjújujujuj...... Bocsánat! Kicsit elragadtattam magam! Visszakanyarodva az elejére: A mai sláger, meg persze a régebbiek közül is jónéhány valószínűleg úgy készül(t), hogy a harmóniaváz előbb készen volt, mint a dallam. Ezt a fajta dalszerzést talán úgy kell elképzelni, mint egy improvizációt, ami dallam jellegű, és nem a dodekafónia irányába mutat Azután egy hozzáértő team ráncbaszedi a nótát, mindenki a maga területén a lehető legmagasabb szinten. Természetesen a produkció mögött van pénz is.....ebbe most nem megyek bele. Szóval, tuti a siker! Azt szokták mondani, hogy sláger, vagy jó dal az, amit egy szál gitárral, vagy zongorával el lehet játszani. Na, ez manapság már -sajnos- nem igaz. Hány olyan nótát hall az ember, ahol a semmi van úgy meghangszerelve, mint az állat. Úgy szól, hogy letépi a fejed, de ha el kéne játszanom, nem tudnék mit, mert a dallam két hangból áll... Ezeknél a szerzeményeknél a zene kifejezés elég erős, mert nem rendelkeznek annak ismérveivel. Viszont olyan jól megmunkálták minden porcikáját, hogy az ember el is felejti, hogy nem zenét hall. A fenti akkordfűzésre tényleg sok dallamot ki lehet találni. Ennél többre meg még többet és nagyobb ívűt. De manapság nem ez az irány. A dallam és a harmónia elválaszthatatlanok. Ha egyszerűsödik az egyik, követi a másik. Nézzük meg, kiknek készülnek a mai műremekek! Naná, hogy egyszerűsödik! Na jó, egyelőre ennyi jutott eszembe.... Cső! Link to comment Share on other sites More sharing options...
Tetsuo Válaszolta November 25, 2012 Share Válaszolta November 25, 2012 Hát, igen! Ez a 4 akkordos megoldás talán onnan ered, hogy amíg régen dallamokat találtak ki, amit megharmónizáltak, addig ma úgy néz ki a dalszerzés, hogy a dolgozó lefogja jobb kezének mutató-,középső-és gyűrűsujjával az akkordot, természetesen C- dúrban egy önkielégítős szintetizátoron; próbálgatja -az ujjtartást szigorúan megőrízve- arrébb helyezni a kezét a klaviatúrán és rájön, hogy ezek a hangzatok milyen jól is szólnak egymás után. Elkezd rá vinnyogni valami dallamot, és abban a pillanatban megszületett a mű! A transpoze gomb (ami már persze elég megkopott állapotban van a hangszeren) segítségével olyan hangnembe nyomkodja a dalt, amit még az egy oktávos hangterjedelmével ki tud hozni magából. Ír egy "jó kis" szöveget, amiben persze a második versszak megegyezik az elsővel, mivel nem jut eszébe több. Ezután vagy elkészíti otthon a hangszerelést, vagy elviszi valakihez, mert nem ért hozzá, holott már ez az ikszedik szerzeménye, ami után már jogdíjat is kapott elég szépen, mivel egy alapvetően mulatós témakörben működő tévécsatorna gyakran a műsorára tűzi dalait. Nos, szóval meghangszerelteti. Az ezt a műveletet végző ember már huszonnyolcezer ugyanilyen igényességgel megírt dalt rázott gatyába. Szeretne mást csinálni belőle. Miután kész, a zeneszerző előáll az ötletével, hogy ez így nem lesz jó, mert nem tudja eladni, mert tőle a tucci-tuccis megoldást szokták meg. Ekkor elkezdődik a dal visszabutítása tucci-tucci lúpokkal, buzeráns, meghatározhatatlan hangszínekkel. A ZENESZERZŐ időnként hasznos instrukciókkal is szolgál az ének ( ami már robothangú a drasztikus hangmagasság-korrigálásoktól) hangerejét, hangszínét illetően. "Tegyél egy kis basszust az énekre, meg hozd előre jól, mer' tudod, a színpadon megjönnek a mélyek, és nem lehet majd érteni!" Júúújjjjújujujuj...... Bocsánat! Kicsit elragadtattam magam! Visszakanyarodva az elejére: A mai sláger, meg persze a régebbiek közül is jónéhány valószínűleg úgy készül(t), hogy a harmóniaváz előbb készen volt, mint a dallam. Ezt a fajta dalszerzést talán úgy kell elképzelni, mint egy improvizációt, ami dallam jellegű, és nem a dodekafónia irányába mutat Azután egy hozzáértő team ráncbaszedi a nótát, mindenki a maga területén a lehető legmagasabb szinten. Természetesen a produkció mögött van pénz is.....ebbe most nem megyek bele. Szóval, tuti a siker! Azt szokták mondani, hogy sláger, vagy jó dal az, amit egy szál gitárral, vagy zongorával el lehet játszani. Na, ez manapság már -sajnos- nem igaz. Hány olyan nótát hall az ember, ahol a semmi van úgy meghangszerelve, mint az állat. Úgy szól, hogy letépi a fejed, de ha el kéne játszanom, nem tudnék mit, mert a dallam két hangból áll... Ezeknél a szerzeményeknél a zene kifejezés elég erős, mert nem rendelkeznek annak ismérveivel. Viszont olyan jól megmunkálták minden porcikáját, hogy az ember el is felejti, hogy nem zenét hall. A fenti akkordfűzésre tényleg sok dallamot ki lehet találni. Ennél többre meg még többet és nagyobb ívűt. De manapság nem ez az irány. A dallam és a harmónia elválaszthatatlanok. Ha egyszerűsödik az egyik, követi a másik. Nézzük meg, kiknek készülnek a mai műremekek! Naná, hogy egyszerűsödik! Na jó, egyelőre ennyi jutott eszembe.... Cső! Na vegre valaki kimondja. Koszonom. Link to comment Share on other sites More sharing options...
leslie Válaszolta November 26, 2012 Share Válaszolta November 26, 2012 Ez elég pesszimista lehangoló képet fest Bubu Bácsi a mai populáris zenéről, még szerencse hogy a világvége közeledik, mehetünk vissza csontokkal tamtamdobra feszített mamutbőrt ütni. Addig is azért van remény, vannak bandák akik a minimálharmóniás zenéket fogyaszthatóvá tudják alakítani, érdemes az összes számukat meghalgatni: Link to comment Share on other sites More sharing options...
mekunekud Válaszolta November 26, 2012 Share Válaszolta November 26, 2012 Nem elhanyagolható aspektusa a dolognak, hogy az elektronikus zenében sokszor a sound design kitüntetett figyelmet kap. És bizony zene az is – hallgatják, és még táncolnak rá. Meg amúgy nem mindenkinek a sláger, dal vagy nóta szavakkal leírható szerzemények számítanak kizárólag zenének. Pl. próbáld már egy szál gitárral előadni a Brandenburgi versenyeket. Link to comment Share on other sites More sharing options...
svertomi Válaszolta November 26, 2012 Share Válaszolta November 26, 2012 Jó kis zene, Leslie! Link to comment Share on other sites More sharing options...
GMTboi Válaszolta November 26, 2012 Share Válaszolta November 26, 2012 Nem jó a cím, mert: kifutunk e dallamokból és a dallam hangjaihoz tartozó akkordokból? lett végül megint a vita témája. Akinek a dallam a zene az már kifogyott jó szórakozást és durcázást a dallamok ismétlődésén, lopásán. Matematikailag nem valószínű, hogy kifutunk dallamok sorából és mintázatából, de esztétikailag annál inkább. Az van, hogy az agyunkkal hallunk, tnulunk zenét és emlékezünk harmóniákra, dallamokra. Na most: zenileg tanult barátainknak nehéz dolga van az iskolában tanult zenei sémák miatt abban, hogy mi a zene: harmóniák dallamok komplex sora, a zongorára hangolva. Persze. think out of the box: A nulla akkordos, vagy egymásután (kulturálisan) nem megfeleő akkordokoat tartalmazó zaj számukra nem zene. A elektronikus hangzások, mint tudjuk, a hangeszközök, a felvételi lánc illetve az utómunka sajátosságaira támaszkodnak. több jó szintetizátorzene is született már az eszköz hibáiból előnyt kovácsolva, vagy csak kihangsúlyozva a gép valamilyen tulajdonságát. ( értsd alatta: acid-tb303, dubstep-NIMassive) Szerencsére!, amíg lesznek új hangszerek, régi és új soundokat formáló stúdióberendezések és hangmérnökök, addig lesz új zene, mert lesz új, dallamokkal vagy anélkül járható zenei út. Említeném Moog bácsit, aki mem akarta billentyűzetre rakni először szintetizátornak nevezett hangkeltőjét: tulágosan rögzítettnek gondolta a skálát ...aztán az adta a sikerét a Moognak, hogy mégis tudtak vele játszani a "klasszikus" iskolában tanult zenészek. Nem kell lenézni a nulla akkordos zenéket, mert ott is! komoly harc folyik a minél eredetibb sound kialakításában. A stúdiótechnika, mint mostmár végtelen sound design lehetőséget tartalmazó feldolgozási terület menti meg a dallamos seggeteket és a softwares laptopzenészeket. A dallmul emléknek: Íme az egyik legősibb és legtöbbet újrafeldolgozott dallamsor, amit gyakran fellehettek klasszikus zenében is. (Vagy 24 klasszikus zeneszerző feldolgozta) Link to comment Share on other sites More sharing options...
monomatyi Válaszolta November 27, 2012 Share Válaszolta November 27, 2012 nem Link to comment Share on other sites More sharing options...
hopeter Válaszolta December 11, 2012 Share Válaszolta December 11, 2012 Már kifogytunk. évekkel ezelött. legalábbis ha a kottát nézzük. de a hangok maguk azok fejlődnek. olyan hangokat ki lehet csalni a mai szintikből amiket ezelött soha. Link to comment Share on other sites More sharing options...
marlev Válaszolta December 30, 2012 Share Válaszolta December 30, 2012 Ugyan azon elemekből lehet(ne) bonyolultabb dolgokat létre hozni, viszont az egyszerű sémák nagy hatással vannak tömegekre, ezért haljuk ugyanazt más-más csomagolásban. De végülis a "csomagolás" is egy szakma.) Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Archived
This topic is now archived and is closed to further replies.