Jump to content
Ménemszól.hu
  • 0

ének intonáció javítása anno


anomalia

Kérdés

Sziasztok!
Egy érdekes kérdésem lenne! Mostanában ugye, tudomásom szerint minimum 18 éve alkalmazzák az ének intonációs hibák javítására szolgáló technikákat (antares, melodyne, tc-helicon....) De mikortól léteznek tulajdonképpen erre ilyen ténylegesen "profi" berendezések? Régebben javítottak az ének intonációs hibáin? Hogy müködött ez anno? Mit használtak, milyen berendezések voltak ilyen célú dolgokra (pl. 70-es,80-as években), mert nem sok minden találtam róla, hogy a zene-ipar történeleben hogyan jöttek elő fokozatosan ezek a dolgok..... Aki ismeri ennek a történetét, megköszönném ha leírná.... Köszönöm szépen!!!

Link to comment
Share on other sites

Recommended Posts

Az az egészben a jó, hogy az idö és a közönség nekünk dolgozik. Azaz a szar énekesért már lassan tunolva se adnak egy petákot se. S szép lassan ki megy a divatból ez az egész marhaság.

Gyakorolni kellene. Mindenkinek. Sokat.

Link to comment
Share on other sites

természetesen így van, csak minimális korrekcióig van "értelme" tehát ne verjük át a zene mivoltját, de a technika eddig jutott, minden rendelkezésunk áll, mamár natívban is, így könnyü jó énekesnek lenni..... de ez már nem valódi zene, ének....... mü világban élünk, a kaja, az étel, a zöldség sem valódi, itt is ez a helyzet, de mértékkel lehet használni pl a Melodyne-t is, ezzel még talán nem sértjük az elveinket...

Link to comment
Share on other sites

Egyébként meg szerintem az ének korrekciós megoldások megengedhetősége némiképp műfajfüggő. Van olyan zenefajta, amiben az ének alapvetően egy hangszer, ahol a humán jelleg kevésbé érdekes, viszont a "mérnöki jelleg" nem enged meg a pontatlanságot. Pl a hard-electro zenék, amik azért "zenék", sőt.

Aztán van olyan műfaj, ahol a humán jelleg elsődleges, ott szerintem alapvetően etikátlan a gépi javítgatás. A több verzióból összevagdosás határeset, az még talán belefér, bár ez is filozófiai kérdés. Megjegyzem az alapvetően humán jellegű zenékben pedig egy-egy pici félrenyúlás, vagy félre intonálás még bele is fér, szerintem. Inkább maradjon ott egy ilyen, mint hogy sterilizálva legyen gépekkel.

Link to comment
Share on other sites

A korai hetvenes évek csúcs stúdiótechnikájával kapcsolatban érdemes egy kicsit más szemmel (arra fókuszálva) megnézni a PinkFloyd Live at Pompei filmjét. Az egyébként zseniális konkrét Pompei koncert felvételeket rendszeresen megszakítják stúdióbeszélgetések, stúdiófelvétel-készítési snittek. A Dark Side lemezt veszik fel éppen. Érdekes pl, ahogy Waters kitekeri egy VCS3-ból az On The Run-t, meg ahogy -a topic témához kapcsolódva- Gilmour cca tízszer kezd bele egy dal gitárszólójába, mert vagy elrontja, vagy valami egyéb probléma van.

Link to comment
Share on other sites

Ha valakinek nincs jó hangja, másik énekessel szokták pótolni.

Lehet szoftverekkel kisebb hibákat javítani, de attól nem lesz jó hangja az énekesnek. Az interneten terjedő video, amin az üvegfal mögött egészen jó éneket hallani a hangmérnöknek köszönhetően, miközben a csaj hamisan és rosszul énekel, erős túlzás. 

Ha gyenge énekest kell feljavítani, önmagában az autotune nem oldja meg a bajt. Zeneiség, kifejezés nélkül hiába lesz nagyjából pontos az ének. Ha viszont ezek rendben vannak, általában nem kell autotune. Nem lehet megsprórolni az ideáig vezető utat, senkinél sem...lásd pl. Zámbó Krisztián.

Link to comment
Share on other sites

sziasztok

már nem akartam emiatt a kérdés miatt új témát nyitni,

ugye nem létezik a profi studiók világában olyan "doboz" autotune..ami úgy teszi a dolgát hogy azt nem hallani az énekes hangján?

Mivel kétlem hogy gép makulátlanul(természetesen) helyére tudja tenni a hamis éneket, (nem a pici intonációkra gondolok). De javítsatok ki ha tévedek.

Magyarán ha valakinek a hangján egy cd.n szerepel, pl "britniszpirsz" zenéi ahol csak úgy natur énekel..azon nem hiszem hogy vannak komoly autotune megoldások.

Link to comment
Share on other sites

Persze, az Eventide-dal arrébb lehetett pitchelni profi minőségben egy-egy szótagot, ha amúgy kiváló és megismételhetetlen volt a produkció,

de akkoriban szó sem volt arról, hogy az énekesek helyett dallamot írunk a szoftverben és minden egyes szótagot helyre rakunk, ahogy az manapság gyakran megesik.

Link to comment
Share on other sites

és az a baj, hogy az ilyen énekeseket nem lehet kidobni a stúdióból, mert akkor nincs meló. pedig egyesek nagyon megérdemelnék a páros lábbal seggberúgást. de igaz ez azokra is, akik a hangszerüket nem tudják megszólaltatni normálisan. és ismét tisztelet a kivételnek.

Link to comment
Share on other sites

Sokszor sajnos nem csak arról a pár centről van szó, hanem arról, hogy énektémákat írunk az énekes helyett Melodyne-ban.

Szóval gyakran nemcsak hamiskás kicsit, hanem totál marhaságokat énekel a páciens.

Főleg ha többszólamú dolgokról van szó.

A fene se bánná, ha pár helyen bele kellene nyúlni, mert nincs elég idő, vagy pénz egy alapos felvételre,

de amúgy mondjuk tök jó éneklés zajlik.
Az viszont szörnyű, mikor egy igaz hang nincs a lemezen és tényleg szótagonként végig kell javítani,

hogy hallgatható legyen a produkció. Jó persze nem lesz ettől sem, de legalább nem bántja az ember fülét.

Link to comment
Share on other sites

Amiket írtok, aláírom, ez kozmetika, bárhogyan is nézzük, énekelni mindenképpen kell tudni, itt már csak éppenhogy azt a pici centeket korrigáljuk.... én is használom a stúdióban ezt az eljárást, mivel kell, de szinte minden alkalommal a Melodyne-t, az antares, nem túl szép, és nagyon észrevehető. Tulajdonképpen, én csak a történelmére voltam kiváncsi, hogy mikortól alkalmazták a zenében ezt az eljárást. Köszönöm!

ui. Mikorra várhatók új videók Silk? HitSpace rajongó vagyok! :)

Link to comment
Share on other sites

Az autotune arra jó, hogy a hamis hangokat kitolja valami nem bántó magasságra. Ettől az énekes még nem lesz jó, még így korrigálva sem.

 

Maradandó élményem, mikor egyszer hallottam egy Ray Charles felvételt minden background nélkül. Azt gondoltam, hogy ez sem hangmagasságban, sem ritmikailag nem lehet jó. Aztán meghallgattam a kevert zenét és az első hang után kiderült mi a különbség kettőnk zenei érzéke között. 

 

Ma kevés az ilyen élmény sajnos.

Link to comment
Share on other sites

Anno nem igazán használtak semmit ilyesmire, egészen a 80as évekig. Akkor jöttek divatba a különféle "kórus" effektek. Ezek eltüntetik a kisebb intonációs problémákat, az ének sokkal "harmonikusabban" szól tölük, s ráadásul még a sound is faszányosabb. Ezt már nevezhetjük "csalásnak", de abban az idöben sokkal de sokkal komolyabban vették az egész zenélést mint manapság. Az auto intonáció korrekciót azt hiszem az Eventide alkalmazta elöször. Alapjában ugyanúgy müködött, mint manapság. A trükk abban volt, hogy ök nem direkt használták a sávra, hanem a kórus effektbe építették bele, hogy az teljesen "tiszta" legyen. Ez egészen az autotune megjelenéséig tartott, amikor is az idióta tehetségtelenek is szóhoz juthattak a zenében. Azóta ök képezik a szakma "javát" sajnos. Én is csak egyet tudok mondani, ami jó, az jó, nem kell piszkálni, ami meg nem jó, azt nem kell mutogatni. :) Szóval hazafelé mindenki gyakorolni.

Link to comment
Share on other sites

én is erre tippeltem, hogy a 90-es évek elött nem volt intonáció-korrekció, hanem szalagra, többször felvették az énekeket, és a legjobbakat használták, bizony akkor nem volt még tc-helicon, meg mindenféle harmony cuccok, max vocoder, esetleg doubler, lényeg a lényeg, köszönöm hogy válaszoltatok a kérdéseimre! :)

Link to comment
Share on other sites

János, lehetett, de gondolom azért számolni kellett a szalagzajjal is :)

kár, hogy én ebből a korszakból kimaradtam, baromi érdekes lehetett felfedezni új technikákat és próbálkozni az anyag jobbá tételével.

Link to comment
Share on other sites

....sőt, mivel szalagra rögzítettek, nem lehetett akárhányszor próbálkozni és kis szakaszokban énekelni. A sávok duplázását pedig úgy oldották meg, hogy kétszer énekeltek fel egy szólamot. 

Ez a hangszeresekre is vonatkozik.

Dehogynem lehetett. Szavakat, szóvégi t betűket  "kötöttünk be" az analóg Studereken. Volt akkor is próbálkozás rendesen, azt is csináltuk, hogy 3-4 sávra énekeltek fel, aztán a legjobb részeket, sorokat egy 5. sávra összemásoltuk. Ez a hangszeresekre is vonatkozik.

Link to comment
Share on other sites

Valamiért tényleg nagyon divattá vált ez az autotune-os megoldás, meg igazi vokál helyett, voiceliveval generált harmóniák. Engem is sokszor megtaláltak tehetségtelen énekesek, hogy fel kéne venni egy két dalt. Már a próbán beéneklésnél hallottam, hogy ebből nem lesz semmi jó csak órákig ülhetek a gép előtt. Az a legszörnyűbb, hogy nem egy két helyen voltak intonációs problémák, hanem félés sokszor egy hang +/- eltéréssel énekelt az alap mellett. Ha meg hozzá transzponáltam a hangjához akkor is mellé énekelt. Erre azt a választ kaptam, hogy ehhez én értek és majd a master megoldja... Az ilyenekkel az őrületbe tudnak kergetni. Van egy friss diplomás gitáros barátom, akivel anno úgy találkoztam, hogy pár ötletét fel kéne vennem. Nem tudom mit tanultak a zeneiskolában, de nem tudott metronómra játszani. Voltak is nézeteltérések, mert nem volt kedvem kipontosítani. Aztán addig nyúztam a srácot, még meg nem tanult profin metronómra játszani, azóta félelmetesen pontosan játszik. Kicsit eltértem az alap témától, de jobb megmondani a leendő énekesnek az elején a frankót, hogy ez így nem lesz jó, nem lemezképes és nem színpadképes amit csinál. Gyakoroljon még.

Link to comment
Share on other sites

nyilván általánosítottam. de attól még elkényelmesedtek a zenészek. mert kevés az idő, mindenki rohan és rövid határidőkkel dolgozva nincs idő arra, hogy többször feljátszanak valamit. majd a plugin megoldja. és most megint általánosítottam, kivételek természetesen vannak.

kulcsszavak: kényelem és gyorsaság. mert tegnapra kell. nincs idő. nincs pénz, oldd meg okosba' oldd meg olcsóbban.

Link to comment
Share on other sites

érdekes, hogy manapság alapnak számít a javítás. pedig régen tényleg felénekeltek és feljátszottak mindent. ha nem elsőre, akkor másodikra, de sokkal többször biztos nem.

tudtak zenélni, ez volt a megfejtés.

ma meg minden utólag fejtenek meg. pedig ez alapvetően hülyeség :)

Ezzel nem teljesen értek egyet. Van egy ilyen réteg, amiről te beszélsz. A hazai popszakma is tele van jazz tanszakot végzett muzsikusokkal. A legtöbb hangszerrel feljétszott lemezen ők játszanak. Ide értem az összes tehetségkutatóról kikerült, finanszírozott lemezeket is. Tovább gondolva a dolgot, ma sokkal kevésbé jellemző a spontán zenélés. Már nem elég, ha valakinek van egy gitárja vagy egy szintetizátora. 

Ettől függetlenül, mindig lesznek olyanok is, akik nem a tehetségük segítségével, kemény munkával megszerzett tudás miatt népszerűek. A stúdió viszont drága. Vagy fizet valaki sokat és próbálgat, vagy hív olyat, ki feljtásza:-)

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.

×
×
  • Create New...