Hangmagasság, intonáció értékelése függhet-e a lehallgató hangsugárzótól ?

[JánosHorváth]

Hölgyek/Urak - tapasztalt-e valaki olyasmit, hogy más hangmagasságot, intonációt hall különböző hangsugárzókon ?

Én elég rendszeresen javítgatok  énekes hangmagasságokat a DP zseniális pitch funkciójával. Minden gyönyörű a Genelec 1030-on, de ahogy átmegyek a macmini saját hangszórójára - a végkifejletben meg szoktam hallgatni a terméket ilyen szerény, mono változatban is - néha borzasztó hamisnak, rosszul intonáltnak hallok egy-egy részt. Találkoztatok hasonló jelenséggel, vagy csak szimplán megrokkant az agyamban az hangmagasságot érzékelő részleg ?

[Nagy Ákos]

10 órája írta NeoC:

No, akkor most már normál klaviatúráról:

Ha tisztában vagyunk a hangelmélettel, illetve az egyes hangokat alkotó frekvenciákkal és felharmonikusokkal akkor az alábbi tény nyilvánvaló: (maradjunk az A hangnál) 22,5/55/110/220/440/880/1760/3520/7040/14080 Hz-nél (hogy a hallható, és a lesugározható frekvenciákra korlátozzuk a gondolkodást) fog nekünk megjelenni az a bizonyos A. Nyilván, az adott oktávnak megfelelő helyen a legintenzívebben, de egy komplexebb hangnál sok helyen. A 415 többszöröseinél Gisz-ben, a 466 többszöröseinél Aisz-ben vagyunk. Maradjunk pl az elég szignifikánsan jelen lévő 7040Hz-nél. Ha 6840 Hz-s alsó, és 10.160 Hz-s felső küszöb között emelünk (ez azért elég széles görbe) nincs para, de ha az alsó küszöb alatt, akkor tologatjuk a hangunkat a Gisz irányába, ha a felső küszöb felett, akkor pedig az Aisz irányába. Ha pl szignifikánsan beletolunk a 6640-be, akkor egyértelmű Giszt csinálunk a terveink szerinti A-ból, és ezt már halljuk is. Minél lejjebb megyünk, annál szükebb a lehetséges, paramentes Q, minél feljebb, annál tágabb, DE, azért lehet bajt csinálni 14kHz körül is. (végülis, effektként ezt csinálja a wah, illetve programozottan (és egyéb bindzsikkel) az autotune.

Ha ezzel mind tisztában vagyunk, akkor nyilvánvaló, hogy mekkora szerepe van ismerni a rendszerünket, stúdiónkat, hogy az "alapfrekvenciája" hol emel, illetve hol vág esetleg, és ezt akár egy stúdióra belőtt, állandó master EQ-val kikorrigálni, mert ezek után már tényleg csak az marad, amit az adott trackben csinálunk, és nem a rendszer saját jellemzői befolyásolják a hangzást. A fentiekből láthatóan nem csak a "jól szólás", hanem akár a "hamisság" irányába is. (Mást hallunk, és "hamisba" korrigálunk)

Namármost -egy másik topic témáját is érintve- valóban lehet pszihoakusztikai elvek mentén "érdekes" hifi erősítőt építeni, azzal a plusz tudással, hogy az egyes hangoknak mik a közmegegyezéses "jellegei". A C pl. "fényes", "fennséges", az E "melankolikus", a D "heroikus", stb, stb. (Ezt egyébként a tanult zeneszerzők jó esetben tudják). Tehát, ha "fényesen" szóló hifisták álma erősítőt akarunk építeni, akkor a C-re jellemző frekvenciák lényeges tartományaiban tervezünk bele egy kis diszkrét emelést, és az összes hájend hifista le fogja fosni a bokáját attól, hogy milyen "plasztikus", bla bla. Persze, amikor el akarjuk adni a cuccot, akkor szigorúan C-ben szóló demó anyagot tolunk rajta, amit az erősítő a "jó" irányba fog kihangsúlyozni. Persze egy másik (hangnemű) zene esetében már kelleni fog a tulajdonlás öröme is, de ez már egy másik történet.

Nekünk, stúdióban, természetesen a minél zsinórosabb, flat hangkép a kivánatos, legfőképpen azért, hogy a fenti tudással, tudatosan tudjunk "heroikus", vagy "plasztikus", anyagot keverni.

Érdemes megnézni pl. egy Logic gyári master EQ presetjeit. Pontosan ott emel ahol az E van a "ballad" preset, és pontosan ott korrigál, ahol a C-van, a "cleany studio" preset.

Ennyi.

(Egy Mac hangszórója pedig valami frekit nagyon kiemel, ami más hangnemű daraboknál hamissá teszi azt... Megjegyzem én is meg szoktam azon hallgatni amit éppen csináltam, mert jó teszt...:D Bár én alapvetően a legvégéig monóban keverek.)

Jó sok zenész legendát és babonát írsz. Bocs, de helyre kell tegyem, mivel ez elég régóta vesszőparipám, meg aztán hendikeppes is vagyok ;)

Amit felvetsz, ti. hangnemek ethosza igaz is lenne, ha nem 12 egyenlő, lebegésmentes temperálásban zajlana a zenék zöme. Mihelyst kilépsz azokból, vagyis a 12 egyenlő, lebegésmentes temperálásból, máris van valóban a hangnemeknél tapasztalható különbség. Hallgasd meg pl. az ismertebb zenéket Huygens-Fokker, Salinas, Zarlino, Püthagorasz etc. hangolásban.

Szokás ezt, ahogy írod is fényekkel, színekkel összevetni. Régi szinesztéziás beidegződés, nem több. Lásd fentebb.

A titok pedig: amíg az "isteni formula" rendszerében mozogsz, ami a lehető legrosszabb választás volt egyébként a többi lehetséges hangolás közül, ki kell, hogy ábrándítsalak, de amit szeretnél hinni, azzal lehet, hogy ügyesen átvered magad, de attól még az nem igaz. Bár hát mi is az igazság ugye!? Elég sok akusztikai paradoxonnal tudjuk ezt cáfolni [csak, hogy az ördögnek is kedvezzek kicsit, lásd D. Deutch, Shepard-Risset, etc. ha már a pszichoakusztikára hivatkozol. tessék, alapmű: http://deutsch.ucsd.edu/pdf/Ch-PsychMus.pdf, ahogy ez a magyar is, amit barátom Danczi Csaba jegyez: http://www.c3.hu/~danczics/Dissert/danczi04.pdf ].

Mivel teljesen semleges viszony áll fenn minden szomszédos szekund között, így könnyen beláthatjuk, hogy egy egyszerű mértani sorozatról van szó; avagy fordítva is igaz, tehát mivel mértani sorozatról van szó, így könnyen beláthatjuk [bocs a másodszori képzavarért, tehát behallhatjuk], hogy a szomszédos szekundok nem lehetnek csakis pontosan ugyanolyanok. Tehát nem lebegnek. A lebegés jelenségét mindenki ismerni, aki elektronikus zenével foglalkozik, hisz számos effekt csinálja ugyanazt. 

Ez az "isteni formula", a kommák legyilkolásával nivellálja a hangközöket, ilyeténképpen hangnem és hangnem között semmi, de semmi különbség nem tapasztalható. Ami mégis marad az a te hited, semmi más. Akár abszolút hallásod van [ha centhalló vagy, akkor is igaz!], akár szinesztéta vagy, nem fogsz, maximum preferenciáid és notációs jártasságod alapján [hisz hat bé, hat keresztet nem olvas mindenki], különbséget tenni hangnem és hangnem között. 

Természetesen az intonáló hangszereknél kicsit jobb a helyzet, mint a zongoránál és/vagy a dallamjátszó ütőhangszereknél. Egy-egy vezetőhangot, alterációt valóban ide vagy oda foga "húzni" kénye kedve, ízlése, tanultsága, kultúrája miatt az előadó, de az sem számottevő, döntően nem fogja befolyásolni a te hangnemi ethoszodat. A hit az, mint írtam többször egészen más tészta.   

N. A. Garbuzov, szovjet zenetudós, a '20-as, 30-as években vizsgálta a fentebb írtakat, vagyis, hogy hat mindez egy-egy intonáló hangszer előadójára, hogy befolyásolja az interpretációt, hogy változtatja meg a hallgatói szokásokat. Senkit nem untatva, csak röviden írom le, arra jött rá, hogy az intonáló hangszereken az előadó egy-egy hang körüli zónából választ, vagyis nem 12 egyenlő hangról, hanem, nagyon helyesen, 12 zónájú rendszerről beszél.  Emiatt a hamis jelzőt nyugodtan ki is dobhatod. Hamis maximum a stílusidegen, a tréfli, az ócska szinonimái lehetnek. A fentiekből következik, hogy: 
A hangmagasságot illetően nincs hamis hang, maximum stílusidegen!  ... és ez nem holmi liberális túlkapás, nem egy romkocsmából ideszakadt úri huncutság. 

Ha ti idomítjátok, kikalapáljátok a muzsikusok ilyen, jobb szó híján, intonáló törekvését, amiről feltételezzük, hogy se stílusbeli, se ízlésbeli gubanc nincs s profi az illeti, akkor gyakorlatilag kilúgozzátok a zenét. Kár érte.  

Hogy miről ismersz fel pl. egy Heifetz-et, egy Milstein-t? Arról, ahogy vibrál, arról, ahogy trillázik, arról, ahogy intonál, ahogy "hibázik". Ez természetesen ugyanúgy elmondható az összes muzsikusról, q gyengébb képességűekről épp úgy, mint a bayreuthi énekesekről pl. Tehát, ha ezt legyilkolod, kikalapálod, akkor egy szép üres, steril, klórmeszezett szertárt kapsz, csupa megoldóképlettel. Jól felmondott susztermeló, nem több.

Persze tudom, hogy sokan ezt szeretik... hááát igen, elég szögletes is jó sok mai előadó, műfajtól, stílustól függetlenül. Meg is unja a fül éppen emiatt elég hamar őket. A következetesség és az uniformis a művészet halála! 

Mindazonáltal, ha az egészet szeretnéd cáfolni, akkor kérlek előtte játszd le a JSB esz-moll preludiumot mondjuk a-mollban zongorán, vedd fel s közben nézegesd meg a hangközeit. Ha van változás, kérlek keress meg, mert valamire rájöttél, ami több száz év óta már eltűnt.  Na már most a legtöbb elektronikus hangszernél, kivéve a valóban bemelegedési idővel bíró és a nem-harmonikus oszcillátor alapú motyók, amik emiatt nyilván nem lesznek olyan pontosan kalibrálhatóak és a kvantálatlan modulárnál is, ugyanez a helyzet. De ez sem a hangolás miatt van, hanem a technikájuk miatt.

Szívesen folytatom a vitát ha úgy van és jön valóban érdemi ellenérve, de nem itt, hanem privátban, mert ezzel, úgy gondolom, erősen offoljuk csak a témát. 

Amit az eq-ról írsz az egyébként igaz. Abban nincs is vitám veled. 

Így is elnézést a hosszas offolásért, de mint írtam fentebb is, vesszőparipám ;) 

[NeoC]

Koszi!

de, hova lett maga a bejegyzes?

[JánosHorváth]

42 perccel ezelőtt írta NeoC:

Ja, és mindez az éneknél a leg-igazabb, mert egyrészt szinte fehér-zaj szerűen komplex, másrészt az az "emberi", aminek a legjobban érezzük a hamisságát.

Ezzel csak egy baj van, ahogy feljebb valahol írtam, nem az egész hangzó anyagot hallom más tonalitásúnak, hanem az énekhez hasonló spektrumú kísérethez képest csak az ének egyes részei tűnnek hamisnak. ( Vagy ezt képzelem.) Azt meg lehetne számolgatni, hogy mekkorát kéne egy eq-val emelni ahhoz, hogy egy énekhang 10 centtel magasabb harmonikusa elnyomja a "jó" frekvenciájú hangot, ilyen fokú nonlinearitás szerintem nincs a lehallgató hansugárzókban. Arról nem beszélve, hogy egy pl. mondjuk 8 hangból álló énekdallam esetén azért elég változatos szűrő rendszerrel lehetne a melódiát melléhangolni.

[JánosHorváth]

55 perccel ezelőtt írta NeoC:

Ja, és mindez az éneknél a leg-igazabb, mert egyrészt szinte fehér-zaj szerűen komplex, másrészt az az "emberi", aminek a legjobban érezzük a hamisságát.

És még valami: Az alapharmonikust el kéne nyomni jelentősen, ahhoz, hogy egy durván meredek eq-val valami szomszédos, közeli harmonikust önmagában "hamis" hangként lehessen értékelni. Ennyit azért nem tudnak a lehallgató rendszerek.

[NeoC]

Ahhoz, hogy hamis-erzeted legyen nem kell teljesen elnyomni az alapharmonikust.

[NeoC]

En nehany olyan torvenyszeruseget irtam le, ami valos. Nyilvan, a peldaban vazolt modon egeszen szelsoseges esetben fordulhat csak elo, de mint elv - kulonosen eneknel- figyelembe veendo, mert ott nehany % is mar hallhato, vagy erezheto. Ennyire meg nem szeles a Q, foleg lentebb...

[NeoC]

30 perccel ezelőtt írta Blank:

Ezt a bejegyzést külön köszönöm, sok érdekességet írtál! Ha esetleg egyszer könyvet publikálnál, tuti vevő lennék rá.
Jómagam is (végtelenül amatőr) órákat szöszölök az EQ-zással, de minél több napot töltök vele, annál inkább úgy érzem, hogy szélmalomharcot vívok saját magammal. Mire végre valamit belövök, hogy ez most tetszik, naná, hogy másnap utálni fogom. Nem beszélve arról, ha átviszem egy másik kütyüre. Kemény dió ez, pedig az égre mondom, nagyon érdekelne.

Szívem szerint pezsgőt bontanék, amikor egy lábdobot és moog basszusmenetet sikerül úgy össze EQ-znom, hogy szépen éljenek egymás mellett és mindkettő érthető legyen, de a vokálokkal vért pisálok.

Elmeletben mindig a jazz-trio felallasbol indulj ki.

dob: teljes spektrum

bogo: alja

zongora: alja-kozepe

enek: kozepe-teteje

[NeoC]

Osszerakod az aljat, rateszed a tetejet, beletolod a kozepet.

[NeoC]

Ez a sorrend.

sztem.

[NeoC]

Amig az alja nincs rendben (labdob-basszus), addig ne menj tovabb.

[NeoC]

Ja, és mindez az éneknél a leg-igazabb, mert egyrészt szinte fehér-zaj szerűen komplex, másrészt az az "emberi", aminek a legjobban érezzük a hamisságát.

[NeoC]

Hmmm...

"Amit az eq-ról írsz az egyébként igaz. Abban nincs is vitám veled. " nemigen irtam masrol....:))) 

Ok, volt egy felmondat az egyes hangok hangulati jellemzoirol, de ezt se cafoltad.

abban pedig egyetertunk, hogy a mai kromatikus (zongora alapu) hangolas nem a legjobb a zene teljes lekepezesere (sot erre meg a szabvanyositott 440- is ratesz egy lapattal negativ iranyba- nalam egyebkent 432-re van allitva a rendszer), de en is mertani sorozat alapu "tartomanyokrol" irtam, igaz a fizika nyelven.

"Ha 6840 Hz-s alsó, és 10.160 Hz-s felső küszöb között emelünk (ez azért elég széles görbe) nincs para, de ha az alsó küszöb alatt, akkor tologatjuk a hangunkat a Gisz irányába, ha a felső küszöb felett, akkor pedig az Aisz irányába." Ezt irtam, ami azt jelenti, hogy eleg szeles tartomanyunk van a "A" hangra, amiben valoban lehet akar kompozicios-jelleggel is mozogni (egy hegedus ritkan huzza be pontosan a 7040-et...)

de az alapfelvetes az volt, hogy ezen intonacios szabadsagnak is vannak korlatai, es ha az emlitett hegedus mar 12k-s hangot huz be, akkor az mar nem az "A"-val kapcsolatos lehetosege, hanem felrenyulas. 

Es igazabol arrol volt szo, hogy a kromitikus skalahoz szokott ful hallhat-e hamissagot rendszer jellemzok es eq muveletek miatt. Szerintem igen, es ezt fejtettem ki.

[Blank]

Ha elviszitek privátba a vitát, kérlek, engem is rántsatok be, mert nagyon érdekel amit írtok.

[PropaneB]

Teljesen igazad van Ákos. DE

Akkor kicsit pontosabban: egymáshoz képest egy adott összhangzatban igen is számít, ha pl. egy gitár szólama hamis. Az zavaró. Ott újra kell játszani és kész. Ugyanez éneknél. Teljesen igaz, hogy nem szabad kigyalulni mindent, de szintén egy adott akkordmenetben egy csúnyán "stílusidegen" hangot hamisként értékelünk, pláne ha az nem a művészeti kifejezés szándékos elemeként lett odaénekelve

Most itt egyszerű popzenéről beszélek. Itt ez a megszokott, a stílusos.

[Nagy Ákos]

Figyi! Ízlés kérdése az egész, semmi több. Van akinek Domingo alul intonál és Matti Salminen bődületesen hamis. Attól ezek a mukik még igazán remek énekesek.
Amúgy ha érdekel a téma Blank, akkor tessék; nem oly régi írás és témába is vág: 

http://www.prae.hu/article/9611-a-mikrotonalitas-halojaban/
Témához illő. 

Neo! Nem egészen. Te felelevenítettél még egy Silbermann és Werckmesiter előtti világot [nagyon helyesen], csak rossul, ti. ma már nem alkalmazható, már ti. a 12 egyenlő, lebegésmentes hangolásban. Persze számos egyéb alternatíva létezik. Én gyakorta élek is velük. Azt látom, hogy már nem csak az úm. [de utálom ezt a kifejezést!] kortárs zene eszköztára. Egyre több [szintén gyűlölt kifejezés, de nem tudok jobbat!] könnyűzene, sőt, pop nóta él vele. Egy lehetséges kiút a fehér seggűek kultur fasizmusából. Jáván pl, falunként más és más a gamelan együttesek hangolása. 

[JánosHorváth]

9 órája írta NeoC:

Hmmm...

"Amit az eq-ról írsz az egyébként igaz. Abban nincs is vitám veled. " nemigen irtam masrol....:))) 

Ok, volt egy felmondat az egyes hangok hangulati jellemzoirol, de ezt se cafoltad.

abban pedig egyetertunk, hogy a mai kromatikus (zongora alapu) hangolas nem a legjobb a zene teljes lekepezesere (sot erre meg a szabvanyositott 440- is ratesz egy lapattal negativ iranyba- nalam egyebkent 432-re van allitva a rendszer), de en is mertani sorozat alapu "tartomanyokrol" irtam, igaz a fizika nyelven.

"Ha 6840 Hz-s alsó, és 10.160 Hz-s felső küszöb között emelünk (ez azért elég széles görbe) nincs para, de ha az alsó küszöb alatt, akkor tologatjuk a hangunkat a Gisz irányába, ha a felső küszöb felett, akkor pedig az Aisz irányába." Ezt irtam, ami azt jelenti, hogy eleg szeles tartomanyunk van a "A" hangra, amiben valoban lehet akar kompozicios-jelleggel is mozogni (egy hegedus ritkan huzza be pontosan a 7040-et...)

de az alapfelvetes az volt, hogy ezen intonacios szabadsagnak is vannak korlatai, es ha az emlitett hegedus mar 12k-s hangot huz be, akkor az mar nem az "A"-val kapcsolatos lehetosege, hanem felrenyulas. 

Es igazabol arrol volt szo, hogy a kromitikus skalahoz szokott ful hallhat-e hamissagot rendszer jellemzok es eq muveletek miatt. Szerintem igen, es ezt fejtettem ki.

Folyamatosan elsiklotok afelett a lényegtelen tény felett, hogy én a felvetésemben nem egyszólamú dallamok hangmagasság esztétikájáról, vagy szubjektíve ( a lehallgató rendszer más jelleggörbéjén szubjektíve is alapulható - de semmiképpen nem eq okozta ) eltérőnek értékelt  hangmagasság percepcióról beszéltem, hanem egyértelműen primitíven temperált szinti, gitár, stb kísérethez viszonyított ének frekvencia diszkomfort érzésről. A kísérethez képest hallom hamisnak az énekszólamot az egyik rendszeren, miközben másik rendszeren meg nem.

[Blank]

5 órája írta Nagy Ákos:

Amúgy ha érdekel a téma Blank, akkor tessék; nem oly régi írás és témába is vág: 
http://www.prae.hu/article/9611-a-mikrotonalitas-halojaban/
Témához illő.

Köszönöm szépen, már olvasom is!

[JánosHorváth]

6 órája írta Nagy Ákos:

Figyi! Ízlés kérdése az egész, semmi több. Van akinek Domingo alul intonál és Matti Salminen bődületesen hamis. Attól ezek a mukik még igazán remek énekesek.
Amúgy ha érdekel a téma Blank, akkor tessék; nem oly régi írás és témába is vág: 

 

Igen ez az érdekes, az egyéni percepció. Hogy lehet ezzel megküzdeni a temperát hangsorhoz idomított füllel és hogy lehet szubjektív percepciók mellett egzotikus hangolásokat gép nélkül megvalósítani. lehet-e  egyáltalán ?

[Nagy Ákos]

2 órája írta JánosHorváth:

Igen ez az érdekes, az egyéni percepció. Hogy lehet ezzel megküzdeni a temperát hangsorhoz idomított füllel és hogy lehet szubjektív percepciók mellett egzotikus hangolásokat gép nélkül megvalósítani. lehet-e  egyáltalán ?

Hogyne lehetne. Nem kell messzi menni. Ott vannak a mindenki által ismert jávai gongok vagy az indiai szitár. De ott vannak a régi zenei praxisból ismert hangszerek, vagy a japán, a kínai és számos egyéb népek magas kultúrái.  Egyik darabomban pl. a hárfának három különféle hangolást jegyeztem elő.

Pl. ha esz altszaxofon fúvókát tudsz a fuvolába, akkor teljesen más hangolást kapsz, de írhatnám akár a zongorapreparációját is, ami szintén eltéríti a hangszert a 12 egyenlő, lebegésmentes hangolástól. 

[JánosHorváth]

12 órája írta Nagy Ákos:

Hogyne lehetne. Nem kell messzi menni. Ott vannak a mindenki által ismert jávai gongok vagy az indiai szitár. De ott vannak a régi zenei praxisból ismert hangszerek, vagy a japán, a kínai és számos egyéb népek magas kultúrái.  Egyik darabomban pl. a hárfának három különféle hangolást jegyeztem elő.

Pl. ha esz altszaxofon fúvókát tudsz a fuvolába, akkor teljesen más hangolást kapsz, de írhatnám akár a zongorapreparációját is, ami szintén eltéríti a hangszert a 12 egyenlő, lebegésmentes hangolástól. 

Félreértettél, persze valahogy eltéríteni nem nehéz. De hogy, vagy ki hangol be egy pontosan definiált, cent pontossággal előírt alternatív, akár nem 12 hangú skálát ?

[Nagy Ákos]

A személy a fontos? Sokan megtették. Érdemes rákeresni a microtonal composer listára pl. De mint írtam fentebb pl. magam is. 
"A koncert hárfát például oktávonként teljesen máshogy hangoltattam be, cent értékek szerint. Ugyanúgy 12 részre osztottam fel az oktávot, ahogy a mai európai gyakorlat is teszi, de 12 nem egyenlő részre. Mundzsannab arab kis másodtól kezdve (90 cent), thai nagy másodot (171,4 cent), kis szeksztet (857 cent) és kis szeptimát (1028,4 cent), perzsa-arab Zalzal-féle alacsony nagy másodot, mundzsannabot (168 cent), Zalzal-féle vusztát (355 cent, ez egyfajta semleges terc, amely a kis és nagy terc között helyezkedik el), Zalzal-féle khinszirt (498 cent, amely a 3:4 arányú tiszta hangolásban előforduló tiszta kvart hangköz), jávai slendro barangot, kis tercet (240 cent), jávai slendro gulut, nagy tercet (480 cent), pelog limát (660 cent, ami a mi bővített kvartunknál kissé magasabb, pelog barangot (930, amely a nagy szeksztünktől kissé magasabb) használok.  " 
forrás: http://www.prae.hu/index.php?route=article%2Farticle&aid=8360

Vagy lásd a korábban idézett interjút, írást is. De tényleg nem akarom szétoffolni a témát. De, ha kérdezel... ;) 

[NeoC]

3 perccel ezelőtt írta Wheel:

Ezt gondold át még egyszer! :-). 

Lehet, hogy nem 12k, annak utana kellene szamolni, most csak emlekezetbol irtam. De a dolog -legalabbis psziches erzesre- valos. Kiserleteztem vele, evekkel ezelott, mert en is megfigyeltem az eq/hangmagassag-erzes kozotti valtozast. Probald ki, egy natur hang+analizer/eq+tuner komboval. Nyomsz egy A-t, nezed az tunert. Az eq-n beemelsz egy eroset a haranggorbe felso reszen. Be fog mozdulni a tunered felfele.

[Gamda]

Igen!

Én arra jutottam:

1. tipp: Ha sokat kell egy adott éneken javítani, akkor az ember füle elfárad, tompul az intonációs hallás, illetve növekszik a még elmegy tartománya. Egy másik monitor uj ingert ad az embernek, így újra frissebb füllel - aggyal hallgat. 

Olyan sávok amelyekkel nagyon-nagyon sokat kellett dolgozni, annyira beégtek, hogy csak több hónappal később, mikor visszahallgattam tűnt fel, hogy bizony benne maradt egy két elég durva dolog. De hát ha hallották volna, milyen volt előtte.

2. tipp: másik a felhangok lesugárzásának mássága, jelentősen befolyásolhatja az érzékelést.

 

Egyébként észrevettem egy érdekes dolgot, a -valamit sokat hallgat az ember- jelenség fordítva is működhet. Pl: Régen nagyon szerettem Diana Krall-t hallgatni, ma szinte képtelen vagyok rá, annyira zavar, hogy egy hangot se talál el.  

 

[Gamda]

36 perccel ezelőtt írta JánosHorváth:

Hölgyek/Urak - tapasztalt-e valaki olyasmit, hogy más hangmagasságot, intonációt hall különböző hangsugárzókon ?

Az "Igent!" erre a kérdésre értettem, nem a címre. Én is tapasztaltam ilyesmit, de csak tippeket írok, mert én is gondolkoztam ezen a dolgon.

[deneverstudio]

Na, ez egy érdekes kérdés. Mi is sokat csináljuk, csak Melodyne-nal.
Az biztos, hogy másnap, vagy kicsit később tiszta füllel mindig elég sokat kell javítgatni benne,
akármilyen gondosan is csináljuk meg. Igazából akárhányszor elővesszük, mindig találunk benne javítanivalót.
Én inkább annak szoktam ezt betudni, hogy maga a szoftver szívat minket. Eleve egyfajta fura szintiszerű hang lesz az énekből
a feldolgozás folytán, ami már kicsit másképp viselkedik, mint az eredeti. Ezt nem tudom ennél jobban megfogalmazni,
hogy mi történik ilyenkor az énekhanggal, de valami történik vele, az biztos.

Azt vettem még észre, hogy amikor helyrehúzgáljuk, akkor egy idő után elkezd zavarni a legapróbb mellééneklés is.
Az olyanok is, amivel egyébként simán tele van egy profi lemez is, amit nem intonáltak ki, de ott mégsem zavaróak, mert természetes.
Ezek már csak ilyen pár centes dolgok tulajdonképpen, de amikor egy rakás hangot pontosan kihúzunk mellettük, akkor már ezek is elkezdenek zavarni egy idő után. De amúgy az első körben simán benne szoktak maradni fél hanggal is arrébb pakolt dolgok, amiket aztán a második körben lehet javítgatni. Ennek meg vélhetően az az oka, hogy a rossz énekes sosem pont fél hanggal énekel mellé, hanem akármennyivel és az ordít, hogy rossz. Egy teljesen pontosan fél hanggal arrébb lévő hang viszont meg tud bújni a többi között egy darabig, főleg ha rövid ideig tart és csak valami lépő hang.

Többnyire úgy megy nálunk ez, hogy a kollégám csinálgatja, én benézek hozzá tiszta füllel és mondom, hogy ez sem jó, meg az sem jó, stb.
És nem értem, hogy miért nem hallotta, amikor tök nyilvánvalóan rossz volt.
Aztán, amikor én csinálom, akkor pontosan ugyanennyi hibát találok benne másnap és nem értem, hogy miért nem hallottam előző nap.
Szóval fura egy dolog, az biztos. Majd kipróbálom én is, hogy nem másnap nézem meg, hanem rögtön egy másik hangfalon.