Jump to content
Ménemszól.hu

Schwarzonator II, azaz ne tanuljunk meg zenélni


clinteastwood

Recommended Posts

  • Válaszok száma 147
  • Created
  • Last Reply

"Még valami: a zenében pont az az egyik nagyszerű dolog, hogy igazából a szabályokat nagyon "eredeti módon, egyénien", ma úgy mondanák,"innovatívan" lehet felrúgni." Na látod ez a duplanulla pont ezt a nagyszerű dolgot eredetien és egyéni módon rúgja fel, csak nem olyan szempontok alapján ahogy azt te szeretnéd, hanem úgy ahogyan ő.

"Egyébként meg 1:05-től tisztán látszik, hogy mi történik. A "zenegép" nyomja a "zenét", H.Sch. és társa meg táncolnak (rángatóznak), és néha tekernek egy kicsit valamin."

Próbáltál már valami hasonlót elkészíteni, ilyesmi típusú zene, vagy egy live act? Mondjuk szívesen meghallgatnék egy Schwarz trekket, amit te reprodukáltál, elvégre ez csak egy duplanulla teljesítmény, kell hozzá egy számítógép egy DAW, 5perc, meg kell nyomni a zenecsináló gombot és kész is.

Félreértés ne essék, abszolút tiszteletem minden olyan emberé, aki bármilyen hangszeren játszik, mert az már önmagában egy csoda!! Imádom a jazz, funk, alter rock témákat, "nem vetem meg" a komolyzenét, a népzenét, a "world music" is fekszik, de még a hörgős metállal is elvagyok, emellett imádom az elektronikus zenét és semmivel nem tartom erősebbnek vagy gyengébbnek egyiket sem a a másikkal szemben.

Volt már néhány "hitvitám" ez ügyben, jó páran meg akartak már győzni engem arról, hogy azok az emberek akik hasonló módon készítenek "zenét", mint ez a duplanulla, (pl én is) azok kb mind ugyanennyit tudnak, az ő teljesítményük, tudásuk gyakorlatilag semmi. És általában elég hamar el is véreztek ezek az emberek akkor, mikor leültettem a gép elé őket, hogy na akkor hajrá.

Lehet, hogy Schwarz úr nem zenész, de mégis zenéket készít, megjelent 2 albuma, 17 kislemeze, több mint 100 remixe, turnézgatja körbe a világot, a facebookon van 28ezer rajongója, ami nem egészen reprezentatív, meg nem is túl sok, de nem is túl kevés, pláne ahhoz képest, hogy egy nem túl nagy zenei szubkultúra képviselője.

Link to comment
Share on other sites

[media=]

vangelis meg egy ilyen festő élőbe

Azért azt hozzátenném, hogy egy improvizációs zenének a folyamata, inkább élőben érdekes. Egy felvételen már nem árt lecsiszolni az ilyesmit. És így is szokták általában. Az improvizáció sokszor túlságosan öncélú, mert nem csak magunknak zenélünk egy felvételen, amúgy minek vennénk fel?!

Link to comment
Share on other sites

Bendi feldobnád a saját műved ? mind1 milyen minőségben csak szeretném hallani.

én is azt pártolom ha valaki zenél akkor már csak hagyományból tanuljon egy kis zeneelméletet még jobb ha valami hangszertudás is van. azt úgyis a közönség dönti el kell e vagy sem.

Mondjuk ahhoz hogy valaki egyáltalán elgondolkozzon azon hogy szüksége van ilyenre ahhoz kell a zeneelméleti alap, szerintem. Szakértő kezekben biztos használható valamire.

Link to comment
Share on other sites

kb. olyan, mint a vurstliban a pörgős "festőgép", ami a véletlenszerűen csepegtetett / öntött festéket "szétszórja" a forgó papíron.

pollockról hallottál már?

állítólag legenda :)

Lehet olyan ember, aki tudatosan, művészi szinten tud használni bármilyen eszközt alkotáshoz. Akár forgó tányérra csöpögtetett festéket is. Ez nem jelenti azt, hogy aki bármilyen forgó tányérra csöpögtet bármilyen festéket, az rögtön művésznek érezheti magát, az alkotása pedig "mű".

Link to comment
Share on other sites

"Még valami: a zenében pont az az egyik nagyszerű dolog, hogy igazából a szabályokat nagyon "eredeti módon, egyénien", ma úgy mondanák,"innovatívan" lehet felrúgni." Na látod ez a duplanulla pont ezt a nagyszerű dolgot eredetien és egyéni módon rúgja fel, csak nem olyan szempontok alapján ahogy azt te szeretnéd, hanem úgy ahogyan ő.

"Egyébként meg 1:05-től tisztán látszik, hogy mi történik. A "zenegép" nyomja a "zenét", H.Sch. és társa meg táncolnak (rángatóznak), és néha tekernek egy kicsit valamin."

Próbáltál már valami hasonlót elkészíteni, ilyesmi típusú zene, vagy egy live act? Mondjuk szívesen meghallgatnék egy Schwarz trekket, amit te reprodukáltál, elvégre ez csak egy duplanulla teljesítmény, kell hozzá egy számítógép egy DAW, 5perc, meg kell nyomni a zenecsináló gombot és kész is.

Félreértés ne essék, abszolút tiszteletem minden olyan emberé, aki bármilyen hangszeren játszik, mert az már önmagában egy csoda!! Imádom a jazz, funk, alter rock témákat, "nem vetem meg" a komolyzenét, a népzenét, a "world music" is fekszik, de még a hörgős metállal is elvagyok, emellett imádom az elektronikus zenét és semmivel nem tartom erősebbnek vagy gyengébbnek egyiket sem a a másikkal szemben.

Volt már néhány "hitvitám" ez ügyben, jó páran meg akartak már győzni engem arról, hogy azok az emberek akik hasonló módon készítenek "zenét", mint ez a duplanulla, (pl én is) azok kb mind ugyanennyit tudnak, az ő teljesítményük, tudásuk gyakorlatilag semmi. És általában elég hamar el is véreztek ezek az emberek akkor, mikor leültettem a gép elé őket, hogy na akkor hajrá.

Lehet, hogy Schwarz úr nem zenész, de mégis zenéket készít, megjelent 2 albuma, 17 kislemeze, több mint 100 remixe, turnézgatja körbe a világot, a facebookon van 28ezer rajongója, ami nem egészen reprezentatív, meg nem is túl sok, de nem is túl kevés, pláne ahhoz képest, hogy egy nem túl nagy zenei szubkultúra képviselője.

Attól, hogy valaki megél valamiből, és még jópáran ismerik is, lehet kókler. Az, hogy ki mivel mennyit keres, nem minőségi kategória.

pl.: K O Z S Ó

Link to comment
Share on other sites

http://soundcloud.com/bendi64

Ez csak 5 nóta.

Régebben a hitspace-en fenn volt egy rakat, de sajnos azok már nem elérhetőek.

Meghallgatva a zenéidet nem is nagyon értem a felháborodást. Ha valami egészen mást hallottam vona akkor még csakcsak :D A Castor és a Krullians sztem tökre nem állnak messze Schwarz zenéitől hangulatban és stílusjegyeket tekintve sem. Az más kérdés, hogy a te zenéidben a hangszínek sound design szempontjából számomra pl idejétmúltak, de ez elsősorban ízlés dolga, neked az tetszett, nekem meg más tetszik, tehát ez tök szubjektív. Harmóniák szempontjából is jóval gazdagabb, mozgalmasabb témáid vannak, de abban a vonalban amit Schwarz preferál, konkrétan nincs szükség ennyi történésre, ezért ez ki is marad legtöbbször. Próbáltam olyan Schwarz számot találni, ami hangulatban valamelyest hasonlít a te cuccaidra, helyette viszont találtam pl ilyet:

Link to comment
Share on other sites

Attól, hogy valaki megél valamiből, és még jópáran ismerik is, lehet kókler. Az, hogy ki mivel mennyit keres, nem minőségi kategória.

pl.: K O Z S Ó

Igen Kozsó például tökéletes hasonlat! Mert ugye mint ahogyan azt tudjuk, Kozsót is világszerte keresik, külön felkéréseket kap, hogy közreműködjön lemezeken, gondoljon újra zenéket... Ja és nyilván kóklereket hívnak a montreux jazz fesztiválra fellépni. Vagy lehet, hogy Bugge Wesseltoft-ot azért elismerik ott, ezt a duplanulla senkit, meg megsajnálták, aztán mondták neki, hogy jól van gyere hülyegyerek prüntyögjél a számítógépeddel, majd kapsz egy kockacukrot, ha végeztél...

Link to comment
Share on other sites

" abban a vonalban amit Schwarz preferál, konkrétan nincs szükség ennyi történésre, "

...Vagy egyszerűen le kell annyira eyszerűsíteni a dolgokat, amihez már semmilyen "skill" nem kell, és egy csimpánz is meg tudja csinálni.

H.Sch. egészen konkrétan SEMMIT nem csinál. Aki ezen a videon zenél, az Bugge Wesseltoft

Link to comment
Share on other sites

illetve itt van ez is, ami sztem kiegészíti a Schwarzonatoros videót:

Már sértődés ne essék, de ebben a videóban az égegyadta világon semmi nincs, ami egyedi, virtuóz, csak H.Sch.-ra jellemző, szokatlan.

Hogy erősen fogalmazzak: attól, hogy a kutyaszart felpántlikázzuk, még kutyaszar marad.

Link to comment
Share on other sites

[media=]

vangelis meg egy ilyen festő élőbe

Azért azt hozzátenném, hogy egy improvizációs zenének a folyamata, inkább élőben érdekes. Egy felvételen már nem árt lecsiszolni az ilyesmit. És így is szokták általában. Az improvizáció sokszor túlságosan öncélú, mert nem csak magunknak zenélünk egy felvételen, amúgy minek vennénk fel?!

A festészethez és a tánchoz nem értek, a zenéhez viszont - úgy sejtem - igen.

A videóból egyértelmű és nyilvánvaló, hogy

1. Vangelis TUD hangszeren játszani. (Ez mondjuk eddig is nyulvánvaló volt)

2. A hölgynek van mozgáskultúrája.

3. A festő ismeri az általa használt eszközöket, és tudatosan használja azokat.

Az 1960-1970-es korszakra nagyon jellemző volt minden művészeti ágban az "útkeresés", "szokatlanság","avantgarde" hatások.

Link to comment
Share on other sites

H.Scn. téma nagyon túl lett tárgyalva, de még egy gondolatot engedjetek meg:

Lehet, hogy H.Sch. tud valamit, amitől "keresett" ember lett. Ez a valami NEM a zene. (Abban az értelemben nem az, hogy H.Sch. NEM zenész.)

Nagyjából annyi köze van a zenéhez, mint a profi boxhoz annak, amikor a különböző agyament celebek bokszolnak egymással. Semmi.

Ja, és az, hogy keresik, csak annyit jelent, hogy van egy olyan képessége, ami tömegeket vonz, és lehet vele pénzt keresni. Nagyjából úgy, mint ahogy a Fábry show nézettsége is sokkal-sokkal nagyobb, ha Kiszel Tünde és V.V.Eufrozina szerepel a műsorban, mint ha pl. Lovász László.

A TV-sek kiröhögik Tüncsit, de kurva sokat kaszálnak a nézettségen keresztül a reklámok ára miatt.

Link to comment
Share on other sites

[media=]

vangelis meg egy ilyen festő élőbe

Azért azt hozzátenném, hogy egy improvizációs zenének a folyamata, inkább élőben érdekes. Egy felvételen már nem árt lecsiszolni az ilyesmit. És így is szokták általában. Az improvizáció sokszor túlságosan öncélú, mert nem csak magunknak zenélünk egy felvételen, amúgy minek vennénk fel?!

Fú gyerekek ez nagyon nagy ahogy a festő 1:07-nél eldobja magát:DDDDD

Link to comment
Share on other sites

grema, csak neked, csak ma pár újabb track (csak hogy "másmilyen is" legyen).

A dallamok, szólók NEM úgy keletkeztek, hogy rátenyereltem a bill-re, és kihúzogattam az oda nem illő hangokat. Ja, és a harmóniamenetek sem...

Nagyon ügyes vagy bendi, gratulálok. Azt mondjuk nem értem minek pakolgatsz ki még ezer saját számot, hogy mit igazol ez, én soha nem kérdőjeleztem meg azt, hogy te zenész vagy, hogy mennyire penge szólókat tudsz rittyenteni.

Csak arra tudok következtetni, hogy vagy nem érted, amiket írok, vagy csak szimplán nem érdekel. Bár ez lényegében mindegy is.

Tudnék még érvelni, hogy miért nem helytálló Schwarzot egy majomhoz, meg a celebekhez hasonlítani, de tökéletesen fölösleges. Elfogadom a véleményedet, de nem értek veled egyet. Tényleg igazad volt már az elején, nekünk valószínűleg nincs miről beszélgetnünk. Jó zenélést kívánok neked, most megyek kurkászok kicsit, betolok egy banánt, aztán ütögetem kicsit a billentyűzetet hátha lesz belőle valami tömegeket megmozgató, tartalom nélküli, eladható dolog, ami ugyebár nem zene. ;)

Link to comment
Share on other sites

Sokmindenről szó volt, de egyvalami mellett teljesen elment mindenki. Bartók óta azért történt egy s más a zenei világban. Az mellett, hogy a stílusoknak, a dallamoknak, a harmóniáknak több irányzata alakult ki, létrejött egyfajta technikai, effekt audió-élmény is. Ehhez is lehet megfelelő hangulata az embernek és a technikai eszközök koncepcionális csavargatása és a hangszínek különlegessége nyújthat olyan élményt, ami érdeklődésre tarthat számot.

Én kifejezetten ebből a szemszögből vizsgálom H.Sch. munkásságát. Nézem, hogy mit nyújt pluszban, milyen friss, meghökkentő, esetleg élményt nyújtó technikai megoldásokat kapok a csavargatásából. Nézem-nézem és nem jön SEMMI. Nincsenek is hangszínei, csak közepes minőségű preseteket váltogat. Mint amikor valaki próbálgat egy eszközt és váltogatja benne a lehetőségeket... szerencsétlen valóban zenész kollegája folyton alkalmazkodik hozzá és tesz valamit az ügy érdekében, hogy hallgatható legyen az alkotás. Csak próbáljuk kikapcsolni fejben a másik zenészt... nélküle mit kapunk?

Itt a Ménemszól fórumait és résztvevőinek munkáit hallgatgatva nagyon sokan lényegesen jobb élményt voltak képes nyújtani a számomra, legyen az akár zene, akár effekt. Szervezett, átgondolt alkotásokat hallhattam, mindegy, hogy dumci, vagy filmzene kategóriában.

Elméleti szempontból nem rossz ez a Vangelis példa. Már korábban is láttam és átléptettem, pedig Vangelisen nevelkedtem. De most végignéztem. Két dolog fordult meg a fejemben: egyik, hogy Vangelis valóban tud zenélni és kíváncsian figyeltem, hogy melyik hangot hogyan állítja elő... a másik, hogy sem a zene, sem a festmény, sem a kedves Hölgy mozgása sem együtt, sem külön-külön nem igazán értékelhető. Ha netalán véletlenül megvásároltam volna Vangelisnek ezt a munkáját CD-n, az azonnal a kukában landolt volna, pedig ő a VANGELIS és mennyi-mennyi csodálatos alkotást köszönhetünk neki. H.Sch.-nak nem egy alkotása ilyen, hanem erre épül a teljes munkássága.

A komolyzenei példa sem rossz. H.Sch. "zenéjét" vagy milyét leutánozzák komolyzenei hangszereken olyan emberek, akik igen magas szinten birtokosai a hangszer kezelésének... de ne feledjük, hogy H.Sch. azt a hatást akkor is össze-vissza billentyűnyomkodással érte el átlagos hangszíneken és ha jobban megnéztem a videót, akkor még a doboláshoz is csak tenyerelgetett a billentyűkön.

Nekem valahogy nem áll össze ez az Úriember sem zenei, sem effekt kategóriában.

Link to comment
Share on other sites

grema, nem tudom, miért vetted ilyen "sértődősre" a figurát.

Egyszerűen arról van szó, hogy meglehetősen visszatetsző, hogy egy olyan ember, aki egyáltalán nem tud zenélni, megalkot valamit, amivel másoknak is (akik szintén nem tudnak zenélni) azt sugallja, hogy "Öreg, semmi szükség arra, hogy bármilyen hangszeren bármit is elő tudj adni, elég, ha betöltöd ezt a programot, és összevissza rátenyerelsz a bill-re, és már zenész is vagy!"

És ami a legszomorúbb: az egy dolog, hogy az úriember magát ettől zenésznek tartja. De az, hogy van egy kör, akik szerint ezzel a "teljesítménnyel" "legend", na EZ az igazán szomorú. Harvey Keitel örökbecsű szavai jutnak eszembe a ponyvaregényből...

Link to comment
Share on other sites

P.méregetés. Az tény, hogy a berlini elektronikus scéna nem a hangszerek virtuóz játékával jellemezhető, hanem azoknak alternatív módon való alkalmazásával. Az szomorú, hogy a harmóniákhoz és dallamokhoz szokott öreg agyak lenézik a sokszor minimalizmusba hajló zenét, ahol a dallamok helyett, a hangzások, képek kibontakoztatásán van a szerep. Az, hogy ez nem a konvencionális módon történik, azt eredményezi, hogy olyan súrlódások lesznek a két tábor képviselői között, mint pl. balett és a modern tánc művészek között. A menemszol jóhely, mert a technikai háttér miatt találkozik itt mindkét fél és méricskélheti a sajátját a máséhoz.

A témában szereplő program a berlini szcénának készült. A hangszeres emberek számára értelmezhetetlen sz@h. Az elektronikus emberek számára nagyon jó eszköz, ahol nem a harmóniákra kell figyelnie, hanem növeli a random faktort az előadás során, anélkül, hogy a közönséget, számukra emészthetetlen diszanonciával terhelné. Aki ezt nem érti, járjon utána!

http://en.wikipedia.org/wiki/Minimal_music

Azt hozzátenném, hogy az ilyen stílusú zenék jobbjait, még vinylen adják ki, a közönségük igényli a hanghordozót, még az utolsók közt. Az hogy azzal teszik táncolhatóvá, hogy 4-4en megy, érthetően sose fog érdeklődést kelteni egy metálos arcban. A szokások sokkal jobban meghatározzák az embert, mint gondolnátok, akinek van kedve kalandozni, úgyis felfedezi magának az egyszerűség szépségeit és LEHETŐSÉGEIT is.

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.




×
×
  • Create New...