Jump to content
Ménemszól.hu

David Guetta Masterclass


xbitz

Recommended Posts

Persze sok múlik azon is milyen zenéről beszélünk, de azt hagyjuk, hogy egy gitáros/dalszerző leül megírni az új számát szöveggel együtt vagy egy jazz szaxofonos improvizálni és ehhez a reál tudományokból merített képességeit használja vagy ezek ismerete lendítene a teljesítményén. Remélem nem arról van szó, hogy reál tudományok = rulez, humán faktor, intuíció, zsigeri döntések = ködevés, sucks, felesleges, mert ha ez így lenne,  robotok lennénk, nem emberek.

Link to comment
Share on other sites

  • Válaszok száma 351
  • Created
  • Last Reply

Itten draconis kollégával értenék egyet. (persze, hiszen magam is mérnök vagyok... :D)

Az agy turbózásával kapcsolatban leírta amit le kell, így ebbe nem mennék bele, és valóban töménytelen példa van a PinkFloyd-tól, az Omegán keresztül a VHK-ig a mérnök(reál)/zene összefüggésre. Mint ahogy töménytelen példa van természetesen a humán/zene kapcsolatra is. Nagyon-nagyon kevés olyan ember van, aki "csak" zenész, hiszen többé kevésbé mindenki járt iskolába, jobb esetben valami felsőoktatásba is (na jó, Hendrix nem biztos... :D), tehát valamiféle specializáció biztosan van mindenkiben, aki zenél.

Nagyon fontos viszont elválasztani a zenész (csak hangszeres, vagy vokális eladó) és a komponista zenész (mai szóval: producer?) fogalmát. Jelen beszélgetésben inkább olyanakról van szó, akik ALKOTNAK, nem csak előadnak.

Mivel a zenei alkotás (és ezen belül leginkább a kompozíció, nem a dallam maga) igen komoly matematikai összefüggésekkel bír (ütemek, szerkezetek, stb.) szerintem teljesen egyértelmű, hogy egy sok matekot tanult ember (mérnök?) valamilyen szintű előnyben van egy matekkal hadilábon állóval szemben. Ettől nem biztos, hogy jobb dallamot, vagy jobb művet is csinál természetesen, de lássuk be, van egy kis fórja ebben. Mint ahogy egy dalszövegírónak is előnyös egy bizonyos szinten, ha olvasott és művelt, már csak azért is, mert úgy legalább van szókincse.

Természetesen nem a három perces, tapasztalati kötöttségeken alapuló bombasztikus és egyben k.jó rock&roll számokról beszélek, ahol egy fodrászsegéd (Chuck Berry)is maradandót alkotott, hanem a komolyabb, könnyűzenének már épphogycsak nevezhető művekről. Azt hiszem Berry, elég komoly bajban lett volna pl a Fal koncepcionális vázával, vagy akár csak arról a lemezről egy szám felépítésével is. Ehhez Waters (egyébként építészmérnöki) agya kellett. De ugyanez igaz, az egyébként matematikusok, mérnökök által alapvetően feltalált egész elektronikus zenére, lásd Kratwerk, csak mérnökök. Nemigen vagyok otthon a Guetta féle világban, de néhány mai produceri tevékenységben is igen komoly matek, és kompozíció van, még akkor is néha, ha az nem "original" (alapvetően, mi az?), hanem DJ produkció.

Szerény véleményem és valamilyen színtű tapasztalati meglátásom az a kimondottan szerzői (tehát nem popsláger, kötött blues, vagy jazz lemez, stb.) zenékkel kapcsolatban, hogy a "költői" hangulatú, de általában "összedobált" számokat tartalmazó lemezeket humán beállítottságú művészek készítik (pl Dylan), míg a koncepcionális, zeneileg zseniális, de néha kevés (verbális) mondanivalójú anyagokat reál beállítottságú emberek. Aztán természetesen nem egy példa van arra, hogy ez a kettő összejön, és olyankor zseniális, maradandó művek születnek. Ilyenkor vagy zseni az alkotó (pl. Waters), vagy szerencsés ilyen/olyan beállítottságú alkotóközösségről, vagy szerzőpárról van szó.

Link to comment
Share on other sites

Egyébként egyáltalán nem célom szócsatát nyerni, csak a ködevés kifejezés tűnt eszméletlenül sarkosnak. Egy humán érdeklődésű embert sosem fogsz tudni meggyőzni arról, hogy minden a matekon múlik. :)

A reál-beállítottságú emberek között is nagyon sokan "eszik a ködöt"... :D

A "ködevés" inkább funkcionalitási probléma, mint egy specializáció által determinált prejudikáció..

Link to comment
Share on other sites

Első esetben monoton és unalmas dallamra kántáljuk a világmegváltó versünket, második esetben 17/32-ben, 174-es bpm-en, hatvannegyedeket komponáló metálgitárosok vagyunk.

Előbbi inkább vers, mint zenei alkotás, második hallgathatatlan, és csak egy más, de szabályos ütemen történő hörgés a szöveg....

Persze mindkettőnek lehet rajongótábora, mert hangulata mindkettőnek van. De itt most zenéről, és zenei alkotásról beszélünk.

Link to comment
Share on other sites

Cut-offnak:

 

Szerintem volt ebben egy törés a rock-beat érával. A rock-beat korszak idejében inkább a humán beállítódás volt előtérben, mert általában véve a jó szociális képességű emberekből lettek a "rocksztárok". De ha megnézem hogy mennyire jó zenész önmagában bármelyik Beatless tag, akkor azt kell mondanom egyik se (az asszony meg fog ölni hogy ilyeneket írok :D). Hendrixet pl. nem tudom, mondja meg az aki tényleg jól ismeri.

 

De korábban, a klasszikus érában megintcsak a reál gondolkodás volt előnyben. És manapság megintcsak a reál gondolkodás van előnyben. Ahogy én látom.

Link to comment
Share on other sites

Szerintem igen. Jó, és valóban értékálló zenéhez mindkét agyfélteke kell....:)

 

ez a kettősség mixelésnél is szépen látszik (ill. jól kijön) : 

mixing_ability_www.kepfeltoltes.hu_.png

- forrás: Alex Case : Mix Smart: professional techniques for the home studio 

 

ui. szerintem például ezért is jobbak az alkotói fázisban azok a DAW-ok ahol minden kontrol egyszerre van fent a képernyőn: ilyen az Ableton Live, vagy Reason, ahol/amikor tudatosan kell kinyitni/megnyitni pl. egy VST(i) valaminek az állításhoz ott a döntés már racionális (vagy lustaság) alapú, legalábbis nálam (nincs olyan, nahát nézzük meg mivan ha ezt pl. megtekerem :) )

Link to comment
Share on other sites

Cut-offnak:

 

Szerintem volt ebben egy törés a rock-beat érával. A rock-beat korszak idejében inkább a humán beállítódás volt előtérben, mert általában véve a jó szociális képességű emberekből lettek a "rocksztárok". De ha megnézem hogy mennyire jó zenész önmagában bármelyik Beatless tag, akkor azt kell mondanom egyik se (az asszony meg fog ölni hogy ilyeneket írok :D). Hendrixet pl. nem tudom, mondja meg az aki tényleg jól ismeri.

 

De korábban, a klasszikus érában megintcsak a reál gondolkodás volt előnyben. És manapság megintcsak a reál gondolkodás van előnyben. Ahogy én látom.

Igen, és ez "múlt el" 67-68 körül, amikor ismét a "mérnökök" (a szociális képességű első gárda meg vagy leállt, vagy kihalt, fennmaradt a Stones, ami egy jó konstrukció Jagger humán és Richards reál agyával) elkezdték a rock eszköztárát önkifejezési formaként használni, lásd a hetvenes évek-beli progresszív rock, ahol szinte csak koncept-albumok születtek. Aztán a humán oldal ismét betámadott 76 körül punk-ként, míg a reál oldal az elektronikus zenével válaszolt a prog-rock koncepcionalitására építve. Aztán ez a kettő ismét összemosódott new-wave-ként a nyolcvanas évekre, és van ilyen is, meg olyan is, azóta is.

Hendrix meg alapvetően egy zseniális előadó volt, aki a kötött szerkezeteket tudta virtuóz módon szanaszéjjel csavarni inkább ösztönből, mint tudatosan. Kevés olyan száma van, ami kilépne a blues/rock keretrendszeréből, a koncept-szerű stúdió albumaiban meg nem lehet tudni, hogy mennyi volt a tőle független produceri (mérnöki) munka.

Link to comment
Share on other sites

Utána egyébként nekem is beugrott a Kraftwerk és éreztem, hogy ezúttal jó nagy öngólba szaladtam bele :P 

Amúgy szvsz az elektronikus zenéhez sem kell feltétlenül reál beállítottság... egy dawot pár vst-vel vagy hardver szintiket műszaki analfabétaként is el lehet tologatni jobbról-balra (személyes tapasztalat :DD  ) Ismerek olyan elektronikus zenészt, aki 30 éves karrier után azt mondta, hogy a mai napig kínai neki a MIDI, lol (viszont amúgy meg zseniális dolgai vannak)

Link to comment
Share on other sites

Kezdem érteni, miért tudott olyan hosszúra nyúlni a kábeles, hifis topic.

 

Teljesen felesleges neutronokról, agyféltekéről elmélkedni a zenéléssel kapcsolatban. A matematiakai tudásnak sincs semmi köze hozzá.

Szinte minden embernek megvan az összes szükséges képessége, hogy jó zenész vagy zeneszerző legyen. 

A bekektetett energiával arányosan jön meg a tudás. Persze van, akinek egyik-másik képessége kicsit jobb, de összességében kevés az olyan növendék, aki sokkal gyorsabban halad, az átlagnál. Aki mégis, az bizony többet gyakorol. A többet az azt jelenti, hogy a napi 5-6 óra helyett 12-16 órát is gyakorlással tölt. Minél korábban képes valaki erre, annál inkább tűnik csodagyereknek. Aztán majd kinövi ezt a bélyeget és 30 évesen pont úgy fog muzsikálni, mint a saját korosztálya. A zeneszerzés éppúgy tanulható dolog, mint az improvizáció vagy a lapról olvasás. És nem matematikát kell hozzá tanulni:-). A nagy zeneszezők közül mindegyik rendkívül sok időt töltött azzal, hogy megtanuljon komponálni. 

Ettől függetlenül zenik vannak, de ők is megtanulják. Anélkül nem látszik a zsenialitásuk.

A mérnök muzsikus pedig bizony hátrányban van, mert az életéből elég sok időt másra fordít. Napjainkban az élvonal rendkívül erős, a megtanulandó anyag pedig minden szakterületen hatalmas. Esély sincs polihisztornak lenni. Ha valaki elfecsérel néhány évet a fiatal korából "életre" vagy bármi másra, akkor nagyon kerül a mezőnytől.

A fentiek nem vonatkoznak a dévid csegevara félékre igaz, mert ők más okokból emelkedtek a többség fölé.

Link to comment
Share on other sites

Tök jó, ahogy mindenki annak a közegnek az "igazát" mondja, ahonnan jött. Te a hangszeres "gyakorolj napi 26 órát és nagy leszel" zongoristák/stb perspektívájából beszélsz, ami tök más világ megint, mint kütyübűvölő elektronikus producer vagy az ösztönös rock'n roll zenész. A gyakorlás nyilván minden műfajban fontos, de nem ennyire vérre menő, hogy ha nem 5 évesen iratott be a kedves mama zongira, akkor sose lesz belőled senki, mert nyilvánvalóan nem a virtuóz játéktudáson áll vagy bukik, hogy ki lesz jobb egy olyan műfajban, ahol ez nem prioritás.

Link to comment
Share on other sites

Most olvastam az itt kialakult újabb vitát:reál kontra humán, illetve a gyakorlás versus tehetségről.

Nos nekem(mint általában mindenben) a véleményem az aranyközépút.

Kell nyilván reális tudás, főleg a komoly elektronikus zenében, a kütyük ismerete, szakszerű használata.DE ha ezt humán, normális gondolatokkal nem töltjük meg, akkor droid, robotszerű, érzéketlen dolog lesz.

Illetve a gyakorlás is rendkívül fontos, DE ahhoz, hogy egyedit alkosson valaki, ahhoz bizony született/szerzett(környezet, tapasztalat, nevelés) tehetségnek kell lenni!

Link to comment
Share on other sites

Na, most én lehetek nyelvtannáci, hol vót' itten neutronokról szó? :D

Komolyabban.Szóval az egyik felében Wheelnek igaza lehet, de a másik az totális tévedés.

És ha a mindenki véleményén túl esetleg valakit a reális valóság is érdekel, akkor nyúl a tudomány eszközéhez. Az agy márpedig úgy működik ahogy mondtam, nem azé' mer' én mondtam, hanem mert erre már elég régóta rájöttek. Elviekben közismert tény.

Az agyban a szomszédos területek serkentőleg hatnak egymásra. Ha valaki ráfókuszál egy témára, akkor csak az adott szakasz erősítődik, és a szomszédos területek hiába serkentődnek, ha az illető á lá Wheel által írtak szerint kizárólag egyvalamivel akar foglalkozni hogy "profi legyen". A szomszédos területek kárba vesznek, ha nem foglakozik az illető vele. Vagy éppen észreveszi hogy fura módon javult a memóriája...ha észreveszi egyáltalán.

Szóval ebből  a fajta eljárásból nem lesz semmi sem. Még az "ortodox" hangszeres zenészek is azzal fejlődnek hogy időnként teljesen más jellegű hangszereken is elkezdenek tanulni, mivel az is segíti az alaphangszeres készségüket. Persze a másodlagos/harmadlagos hangszerrel nem lesznek kispisták sem, de mégis sokat segíti őket.

Ugyanígy a fokozott bármilyen agyi aktivitást serkentő tevékenységek ugyanezt eredményezik. Na most a reáltudományok gyakorlása is ilyen, méghozzá a leginkább ilyen tevékenység. A humán tudományok ebben jóval lemaradnak, a zabhegyező kocsmafilozófiák meg pláne. 

És csak ennyi az egyszerű oka.

 

A jobb és bal agyféltekés működés ebben az esetben teljesen lényegtelen, mivel hacsak nem "splitelt" agyú az illető, mindkét félteke szépen alkalmazkodik ahhoz amire használja az ember, függetlenül hogy bal vagy jobb agyféltekéről van szó. Az agy a legdinamikusabban vagy legdrasztikusabban megváltozni képes szervünk. Vakokkal és süketekkel igazolták kezdetben ezeket. Talán még 60-as években, de az biztos hogy már elég régóta.

 

A "kábeles és hifis topik" meg szvsz. azért nyúlik olyan hosszúra, mert azért valahol mindenkit zavar az orbitális hülyeség, és ebben a témában mindenki simán okosabb lehet az ott lévő provokatőrnél, és az emberek azért általában véve szeretnek okosan lenni. Van aki ezt iróniával van aki meg hosszas kifejtéssel teszi meg vérmérsékletétől függően. Oszt' ennyi. :)

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.




×
×
  • Create New...